Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-368
À nemzetgyűlés 368. ülése 1925. számithat fel. Én pedig azt hiszem, hogy akár az állami műtrágyagyár, akár a Hungáriagyár, vagy akar a Vveisz Manfred-íéie - gyár, amelyik rezgalicot termel, epolyan jó lehet a Jegybanknak, mint a Hereskeaeiini Bank vagy a Hiteiuanü.. (j>eci£ Lajos: Németországban a káii-szinaikatus aiit össze ! — Halász Moríe : Isten őrizzen, hogy összeálljon!) Ha tehát a gazdasági vérkeringésben konstatálható zavarok egyik okának tapasztalhatjuk azt a magas kamatlábat, azt a drága pénzt, amelyet a termelő meg ma is kénytelen itt bekalkulálni a termeles ue, akkor én érzem, hogy a kormánynak keil elsősorban .TÓ példával eioijárni e tekintetben, es az állami szolgáltatmányok utáni kamatterheket elsősorban a kormánynak kell leszállítani, itt pl., hogy egyet említsek, a vámhitelejmei a jelenlegi lő%-os kamatot feltétlenül le ked szállítani legalább is a iMemzeti Bank kamatlábjanak szintjére, sőt nem tudom megérteni, bogy miért ne lehetne esetleg még lejjebb is. Ezenkívül pedig nézetem szerint vissza kell állítani az eddigi gyakorlatot, amely szerint a vállalatok hatnavi vámhitelben részesülhetnek, mig most érthetetlenül ez a vámliitel két hónapra restringáltatott.. Híz a kedvezmény az államnak pénzben kifejezve igazán alig jelent valamit a termelőnek pedig mérhetetlen segítségére lehet, épen a mai nehéz időkben, hogy ezen a mai időn valahogy, át tudjon.vergődni. Lgyaiiesak igen méltánytalannak tartom azt, íiu^y a bzefetriy n>uiu.oj.gu iib^tviseioünel miért anapiiouuK meg a2,t a n-oie&om, ameiyet végre a ± enzinieztii avozi/om uijan engedélyezett az aiiam, — ameiy sajnos igy is igen Cöekeiy, mert nein lenét nagyoub, mint a h.uzaikainia-úott vagy Köztisztviselő &et navi iiletmenyeíieK összege. Ezt- az akciót a jr enzmiezeti rvozpontf kezeii az állam számlájára es ugy bonyolitja le, nugy a kölcsönt Hvu-us kamat meiictt adják a szegény tisztviselőknek, akaratlanul is azt kéraeziieti az a tisztviselő : hat nyereszkeum aivar rajiam az aiiain Í Hiszen köztudomású, hogy a ± enzmtezeti Központ ezeket az összegeket, amelyekből ezt a bitéit nyújtja, legnagyooü reszuen a ±- ostatakarekpenztartol kapja 10%-os kamat ellenében. Ha pedig nem innen kapja, akkor kapja a Nemzeti fiánktól 12V/o ellenében. Ha most kezelési költségek és minaen egyéb címen szamitok meg maslel százalékot, meg akkor sem tehet ki többet ez a kamatteher, mint 14%-ot és a tisztviselő mégis 1-7%-ot kénytelen ezért űzetni, lennek a kérdésnek mérhetetlen szociális hordereje lévén, bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »ütasitsa a nemeztgyülés a kormányt, hogy az állami közalkalmazottak részére a Jrénzintezeti Központ utján nyújtandó kölcsön feltételeit sürgősen vegye revizió alá es a jelenleg 17%-kai megállapított kamatot a tényleges költségek határáig szállítsa le. Az eredményről a nemzetgyűlésnek jelentés teendő.« Mielőtt a hitel kérdését végleg lezárnám, legyen szabad még egy kérdés rendezését felemlítenem. (Halljuk! Halljuk!) Mint emiitettem, a nagyiparnak megvan a maga megfelelő összeköttetése ahhoz, hogy külföldön tőkét tudjon magának is szerezni, ha a garanciális nehézségeket eliminálni tudja. A kisipar hiteligényeinek biztosítása érdekében is történt már intézkedés, amennyiben megalakittatott a törvény alapján az Iparosak Országos Központi Hitelszövetkezete és ennek utján tudomásom szerint a kormány már eddig is 22 milliárdot rendelkezésre bocsátott a kisiparosok hiteligényeinek évi január hó 30-án t pénteken. 1$ fedezetére. Bár ez a megoldás nem elégíti ki az igényeket, de mégis azt bizonyítja, hogy a kormány tuaataban van e kerdes szociális és gazdasági horderejének és vaiamikepen segíteni akar a kisiparosságon. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Kimarad azonban egy középrétege az iparnak, az a középipar, amely sem a nagyiparűoz, sem a kisiparnoz nem tartozik, amely a legkedvezőtlenebb helyzetbe került épen a mostani gazaasagi válság következtében, mert nem lévén külloldi összeköttetése, külföldi tőket nem tud magának szerezni es rendszerint belföldi pénzintézet sem áll a háta mögött, Jiogy meglelelo forgótőkével elláthassa. Így azt tapasztalhatjuk, hogy épen ez a közepipar, amelynek igen nagy jelentősége van az ipar továbbfejlődése szempontjából, összeköttetések híján teljesen a saját erejére van utalva. Ezzel a kérdéssel tehát kétségtelenül foglalkozni kell és igen kérem az itt jelenlevő kereskedelemügyi minister urat, hogy ezt a problémát a legsürgősebben megoldandók közé szíveskedjek besorozni. En talán jöhetek itt is egy gondolattal: talán fel lehetne használni erre a célra is a sokat emlegetett Jeénzintezeti ivözpontot és talán a Pénzintézeti Központot lehetne a középipamak nyujj tandó termelési hitelek nyújtásánál hitelnyújtó szervként felhasználni, természetesen ha a középiparos megfelelő biztosítékot nyújtana. Erre vonatkozóan nem nyújtok be határozati javaslatot, mert meg vagyok győződve róla, hogy a kereskedelemügyi minister ur teljesen át van hatva ennek a kérdésnek fontosságától és azt hiszem, hogy sikerülni fog neki rövidesen megfelelő megoldási módot találni. Nem akarom a nemzetgyűlés idejét nagyon igényoe venni es épen ezért nem is akarok a forgalmi auo kémesével hosszasabban foglalkozni, hisz ezzel mar annyian ioglalkoztak, ez a kérdés minaen reszleteuen már annyira ki van mentve, hogy meg vagyok győződve róla, hogy az illetékes tényezők előtt is teljesen közismert és rövidesen tényieg gyökeres reformra is van kilátásunk, mert hiszen legutóbb már a penzügyminister ur is egy oly örvendetes kijelentést tett, amelyből mindnyájan megnyugvással láttuk, hogy a kérdés elbírálásánál nem a rideg bürokratizmus, hanem a teljesen megértő méltányosság lesz a döntő faktor. Engem ennél a kérdésnél csak egy szempont érdekel es ezt azért említem fel én is, mert ezt a szempontot nem lehet elégszer hangsúlyozni s ez az, hogy belföldi termelésünk, kereskedelmünk és iparunk a forgalmi adórendszer miatt ne kerüljön kedvezőtlen helyzetbe a külföldivel sízemben. Kétségtelen ugyanis, hogy ha a jelenlegi rendszer fenmarad, amely erősen meghendikeppeli a belföldi kereskedőt és iparost, akkor nem leszünk képestek a külföldi versenynyel szemben még a belföldi piacon sem helytáilani, arról pedig ne is álmodozzunk, hogy iparunk esetleg exportálni is képes legyen. Ugyancsak ilyen sürgősnek és pedig felette sürgősen orvoislandó hibának tartom a vámtarifának azon néhány szarvashibáját, amely bizonyos okoknál fogva az 1924. évi XXI. tcikkbe becsúszott (Egy hang a balközéven : Éljen az előadó !) Ezt a kérdést azért tartom sürgősen feparálaüdónak, mert akkor, amikor már Ausztriával vagy Csehországgal megkötöttünk ©gy végleges tarifaszerződést, amelyben mindén bizonnyal leszögezzük a megválI toztathatatlan szerződéses tarifatételeket» akkor 3*
