Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. évi február M 5-én, csütörtökön. 177 hogy a pénzügyminister ur — aki a múltkor kijelentette, hogy a tisztviselői kar sehol sincs olyan rosszul fizetve, mint épen Magyarorszá­gon — szintén mindent el fog követni arra nézve, hogy ezen javíthasson, s ő, akinek sza­vai ilyen nagy méltányosságról tesznek tanú­ságot a magyar tisztviselői kar iránt, méltá­nyolni fogja azokat a különleges érdekeket is, amelyek a birói és ügyészi státus fentartásá­hoz és további kiépítéséhez fűződnek. As elnöki széket Huszár Károly foglalja el. Hangot akartam adni ennek anélkül, hogy ez a hang talán disszonancia akarna lenni ebben a nagy, magas színvonalon folytatott: vitában, és azok után a jóindulatú kijelentések után, amelyek az igazságügyministeri és előadói székből elhangzottak. Tudom, hogy erre az igazságügyminister urnák nem volt szüksége, ez az ő kezdetben vallott felfogásával teljesen megegyezik, de akartam, hogy hallja a magyar birói és ügyészi kar, hogy a magyar nemzet­yülés nemcsak szóban nyilvánított rokonszenv­vel kiséri a magyar birák és ügyészek műkö­dését, hanem mindent el fog követni, hogy az ország pénzügyi helyzetének figyelembevételé­vel kiémtse az alkotmánybiztositékot jelentő irói státusról szóló törvényt és ezzel kielégítse a magyar birói és ügyészi kar jogos igényeit. Ami már most az igazság agyi tárcának örvénvelőkészitő munkálkodását illeti, ha fi­gyeljük az egyes kulturnemzeteket és azoknak törvényelőkészitő osztályát, meg kell állapita­nunk, hogy kevés i gazságügyministerium ren­delkezik olyan kiváló erőkkel a törvényei őké­szités tekintetében, mint a mi igazságügyminis­teriumunk. Igen nagy kár, hogy mi mindig a külföld felé nézünk. így van ez az orvostudo­mányban is: pedig a magyar orvosok szaktu­dása vetekedik az egész világ orvosainak szak­tudásával, így vannak jogászszakértőink, kodi­fikátoraink is az igazságügy ministeriumb an. Ezek az emberek annyira tanultak, olvasottak, olyan gyakorlottak, és a tudományos kiképzés tekintetében oly magas fokon állanak, hogy valóban büszke öntudattal kell rájuk tekinteni. Nem rajtuk múlt, hogy az igazságügy terén a jogalkotás folyamata bizonyos fokig- megállott, mert igen természetes, hogy az óriási módon megváltozott életkörülmények közepette szaka­datlanul utána kellett kullogni a viszony oknak? azonkivül az igazságügyministeriumot mindig igénybeveszi a többi ministerium is, amennyi­ben a többi ministeT-ium összes törvényalkotása átmegy az igazságügyministerium törvényelő­készitő osztályán és meg kell állapítani, hogy ha ezen nem fut át, akkor meg is látszik rajta. Ez a törvényelőkészitő munkálkodás azonban nem az igazságügyministerium javára köny­veltetik el, az igazságügyi tárca eredményeinek felülbírálásával, mert az igazságügyministe­rium nem mint kezdeményező szerepel ennél a nagy és sok időt igénylő törvényhozási mun­kánál. Itt van az oka annak, hogy a jogalkotás­ban bizonvos fokú szünetet látunk, amit a Curia elnöke is megemlített újévi beszédében ; de nagy örömmel hallottuk az ierazsásnigymi­nister úrtól, hogy a magyar polgári törvény­könyvre vonatkozó javaslat már legközelebb a nem^ets'yülés elé kerül; igy learaláhh a tör­vényalkotás terén mutathat majd példát ez a # csonka ország arra, hogy bármilyen erőltető körülmények szabdalják is meg területi in­tegritását mulandóan, a. magyar kultúrfölény teKinte lében ezek az országok egyáltalában nem tudnak versenyezni ezzei az országgal. Ha majd a nemzetgyűlés a mai igények színvona­lának megfelelő magyar polgári törvényköny­vet meghozza, meg vagyok róla győződve, hogy ennek is nagyjelentőségű befolyása lesz a tő­lünk elszakított országrészeken a jogviszonyok kialakulására. Mert hiszen voltaképen ma is a magyar jog után kullognak. Igen természete­sen a magyar jog után kénytelenek menni, s ámbár több helyen vannak ellentétes törekvé­sek ezt a nagy befolyást, a magyar kultúr­fölény befolyását,, biztosítani kell az ilyen kor­szakalkotó, nagy törvénykönyv megalkotá­sával. Nagyon kérem még az igazságügyminister urat, hogy a valorizáció kérdésében a beter­jesztendő törvényjavaslat ne legyen megint olyan, amelyre el lehet mondani, hogy : par­turiunt montes, nascitur ridiculus mus. Konce­dálom, hogy az állam financiális érdekei ebben a tekintetben korlátot szabnak, viszont azon­ban a magángazdaság kétségtelenül tekintetbe veendő a kérdés rendezésénél. Például a magántisztviselők nyugdíja, az özvegyi nyugdíjak és az árvák támogatása stb. tekintetében vannak olyan lehetőségek a valo­rizációnál, amelyeket anélkül, hogy megrázkód­nék a magyar államháztartás belső egyensúlya, meg lehetne oldani azoknak a jogos igények­nek kielégítése végett, amelyek e tekintetben fenforognak az özvegyek, árvák és magán­tisztviselők körében. A mai helyzet lehetetlen. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni itt a nemzet­gyűlésben, valahányszor ebben a kérdésben fel­szólalok, hogy amig a valorizáció tekintetében nem teszünk döntő lépést, nem fogjuk tudni helyreállítani a teljes bizalmat pénzügyeink iránt, amit pedig nem tudunk nélkülözni. A kereskedelmi törvény reviziója is rend­kívül súlyos és égető kérdés. Különösen a mai nagy gazdasági válságban látjuk, hogy meny­nyire nem elegendő a jelenleg érvényben levő kereskedelmi tételes jog az élet körülményei­nek elbirálására. Látjuk, hogy a kereiskedelmi törvény hiányosságait mennyire kihasználja a jelenleg néni reális mederben hömpölygő és a pillanatnyi nyerészkedési tendenciákat követő kereskedelmi irányzat. Ezért nekünk sürgős kötelességünk lenne a kereskedelmi törvényt részletes revíziójával legalább is enyhíteni a kereskedelmi életben mutatkozó nagy hiányokon és megakadályozni azt a rengeteg károsítást, amit a magyar keres­kedelmi élet irrealitása a magyar vagyonnal szemben lépten-nyomon felszínre hoz. Hiszen a sajtóban olvashatjuk, hogy mindennap a leg­hihetetlenebb károsodások fordulnak elő, ame­lyek mind abból származnak, hogy a részvény­jog nincs megfelelően szabályozva és hogy ke­reskedelmi törvényünk intézkedései hiányosak. Különösen részvényjogunkra kell rámutatnom a kodifikáció szükségességénél fogva. Minden kulturnemzetnél foglalkoznak már a részvé­nyes kisebbségek jogi helyzetével. Elvégre nagy anyagi érdekről van szó. Például valaki 49%-ban bírhatja az anyagi érdekeltséget és egyáltalában nem jut befolyáshoz a magyar részvény jog keretéhen a többségben levő 5% -kai szemben. Koncendálom, hogy 1—2%-os kisebbsé­gek nem olyan nagyjelentőségűéit, de ez 49%-nál is lehetséges, ha 51% van a túlsó ol­dalon. A részvénytársaságok életében mindenki főszemély, csak a részvényes lett mellékes sze­26*

Next

/
Thumbnails
Contents