Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

à nemzetgyűlés 371. ülése 1925. évi február hó 5-én, csütörtökön. 157 amelyek kifogásolták ezt és megmutatták a minister urnák az utat és módot, hogyan lehet ezen változtatni. Kállay Tibor volt pénzügyniinister ur azonban nem fogadta el ezeket a módokat, mert ezeket ülain képviselő ur vagy szocialista képviselő ajánlotta. Az ellenzéki árnyalatú pártok részéről igenis többizben hangzottak el javaslatok, amelyeket az igen t. minister ur nem vett figyelembe, ma tehát nem lehet azzal mosakodni, amivel most megpróbálta az előadó ur védeni a pénzügyi kormány bűnét és hibáját, hogy ezt nem tudták megakadályozni, mert tehetetlenek voltak vele szemben, igenis meg tudták volna ezt akadályozni, csak nem akarták. Hogy miért nem akarták, ennek okát most nem firtatom és nem kutatom, csak szomorúan leszegezem azt a tényt, ami különben köztudomású, hogy az országtársadalma leromlott és tönkrement, ellenben a nagytőke nagyon jól járt, annak semmi kiadása nem volt, ez nem ment tönkre, annak vagyonához nem nyúlt hozzá senki, ellenben a kisemberek érdekeit hagyták elsikkadni azért, mert nem tudtak egy módozatot kitalálni, hogyan lehet ezek vagyonát valorizálni. Az előadó ur megjegyzéseket tett a vagyonváltságföldekre és azt a szende, szép és jó óhajtást fejezte ki, azt az illúziót táplálta, hogy a vagyonváltságföldekre vonatkozólag járadékbirtokok létesitését tervezi a kormány és ennek alapján, mint szociális intézkedést, a járadékbirtokokat akarja bevezetni, azt azonban nem mondotta meg, hogy ebből a járadékbirtoktervből mikor lesz valami és adós maradt ennek a dolognak a megmagyarázásával, csak magát a gondolatot vetette oda. Mi már két év óta állandóan figyelmeztetjük a kormányt arra, hogy a vagyonváltságföldeknek kezelése, amiket a nagybirtokosok leadtak, nem helyesen történik, kifogásoltam magam is és Szakács képviselőtársam is, hogy amikor másfél mázsa gabonát fizettek holdanként ezen birtokoknak az élvezetéért a kisbérlők, akkor az állam az első esztendőben, ha jól emlékezem, csak 75 kg búzát kért holdanként azoktól a nagybirtokosoktól, akiknek ezeket a vagyonváltságföldeket le kellett adniok. (Dréhr Imre: Másfél mázsát kellett kat. holdanként adniok i) Mi Békés és más vármegyékből adatokat hoztunk fel, ugy látszik a képviselő ur kerületében máskép oldották meg ezt a kérdést. A mi vidékünkön 75 kg. búzát követelt az államkincstár ezekért a földekért! (B. Podmaniczky Endre: Egyformán intézték ezt az egész országban!) Ebben a tekintetben számtalan interpelláció hangzott el, amelyre kielégítő válasz a kormány részéről nem adatott. Lehet, hogy az idén adták ki azt a rendeletet, amelyben holdanként IV2 mázsa búzában állapítják meg a bért, ellenben az első esztendőben a minister ur maga elismeri, hogy 75 kg-ot vettek fel, az indokolást azonban elhagyta és arról minket nem informált, nem tájékoztatott, hogy ez miért történt. Maga az, hogy a kormányzat gondolkozik arról, hogy járadékbirtokokat létesítsen ezen, a körülbelül 450.000 kat. hold területen, nagyon jó, nagyon helyes, már régen meg kellett volna csinálni, de én a gyakorlatban ennek épen a forditottját tapasztaltam. Pl. Csanád vármegyéből, nemrégen, ezelőtt négy-öt héttel küldöttséget vezettem a földmivelésügyi minister úrhoz, és kértük azt, hogy arra a területre nézve, amelyet Csanád vármegyében őrgróf Pallavicini Alfonz birtokából adtak le, rendelje el járadékbirtokok vagy község alakítását. A minister ur nagyon jóindulatú választ adott, most azonban nap-nap után kapom a leveleket, — ide is fogom hozni interpelláció alakjában — | hogy annak ellenére, hogy azóta több hónap telt el és több alkalommal tárgyaltunk erről a kérdésről, még abszolúte semmi nem történt. Most azután felküldött ék annak a 350 földia énylőnek a lajstromát, akikre nézve az igény helyességét megállapította a kiküldött birő és ennek ellenére mégsem történt semmi. Minden áll ugy, ahogy volt, és ha az ember választ kér az igen t. földmivelésügyi minister úrtól, aki szintén meg van bizva földbirtokrendezéssel kapcsolatos kérdések megoldásával, azt mondja, hogy Pesthy Pál igazságügyminister úrhoz kell fordulni, mert a birok felett ő rendelkezik, ha pedig az ember azután őhozzá fordul, ő azt mondja, hogy én ezzel nem vagyok megbízva, mert tulajdonképen a gazdasági földbirtokpolitikai részben a földmivelésügyi minister ur illetékes. (Pesthy Pál igazságügyminister: Énhozzám nem fordult soha senki ebben az ügyben, én ezt nem mondottam !) Az igen t. minister ur interpellációmra adott válaszában velem szemben is azt mondotta, hogy csak arra a részére válaszol az interpellációnak és csak azt a részt tudja garantálni, amely őrá vonatkozik, de a törvénynek és a novellának végrehajtását tulaj donképen ketten végzik a földmivelésügyi minister úrral. Már akkor, amikor a novellának tárgyalása volt folyamatban, figyelmeztettük a volt földmivelésügyi minister urat, hogy nagyon vigyázzon, mert nem mindig ő lesz — Nagyatádi Szabó István — a földmivelésügyi minister, jöhetnek olyan ministerek, akik nem azzal a szeretettel kezelik ezt a kérdést, ahogy ő kezelte, s már akkor figyelmeztettük arra is, hogy ezzel a kettős megosztással, hogy az igazságügyminister is beleszól a kérdésbe, a biroknak berendelése, kinevezése, elrendezése tekintetében zavarok állanak elő és tulajdonképen nem érjük el a végcélt, hogy minél előbb végrehajtassék a földbirtok reform. A túlsó oldalon az egységespárt is állandóan hangoztatja idebent a Házban és odakint az országban is, valamint a pártértekezleteken is, hogy akarják, hogy minél hamarább túl legyünk a földreform végrehajtásán. A többtermelés érdekében is akarják, hogy a nagybirtokok külföldi kölcsön segítségével intenzivebben tudjanak gazdálkodni, de nem tudnak addig külföldi kölcsönhöz jutni, amig a földbirtokreform végre nincs hajtva, mert nem lehet bekebelezni azt. Ahogy engem informáltak, nem épen igy áll ugyan a dolog, mert kaphatnak külföldi kölcsönt, de elfogadom a t. jobboldalnak indokolását, hogy rendezni akarják az ügyet, viszont azonban megállapitom itt is, — mert jön nemsokára az Ofb. tétele, ez tehát ide vonatkozik — hogy a földbirtokreform végrehajtásánál a legnagyobb lassúságot tapasztaljuk és egyáltalán nincsenek olyan eredmények, amilyeneket jogosan és méltán vár az ország földtelen népe ennek a törvénynek végrehajtásától. Amióta a novellából törvény lett, azt lehetett volna várni, hogy nagyobb lendülettel fog menni a törvény végrehajtása, erre azonban hiába vártunk, mert épen maga az igen t. Ofb. elnöke jelentette ki, hogy a novellával nemhogy siettetni, tisztázni lehetne a kérdést, ellenkezőleg az, összezavarja a végrehajtást. Ugy látszik, ezt tényleg gyakorlatban tapasztalta, holott igy kár volt ezzel a novellával jönni a nemzetgyűlés elé, mert az nem érte el a célt. Inkább meg kellett volna a törvénynél maradnunk. Viszont a novella beterjesztését azért kértük mi, 70 ellenzéki képiselő, mert azt tapasztaltuk, hogy a törvény meghozatala óta évek teltek el, folyton beszéltek és irtak róla, de lényegben és valóságban abszolúte nagyon kevés, nevetségesen kevés történt és kevés eredményt mutatott fel a végrehajtás. Azt szeretném és óhajtanám, hogy ha már