Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

H4 A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. Elnök: Kérdem a i Nemzetgyűlést: méltóztatnak-e Zsirkay János képviselő ur 3. számú határozati javaslatát elfogadni, igen, vagy nemi (Nem!) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti. T. Nemzetgyűlés! Most következik az egyes tárcák tárgyalása és pedig, az előző ülésen megállapított sorrend szerint, a ministerelnökség és vele kapcsolatban a költségvetés I.—VIII. fejezetének tárgyalása. Mielőtt azonban erre rátérnénk, felhívom a képviselő urak figyelmét arra, bogy a házszabályok 212. §-ának 5. bekezdése érteinkében az egyes tárcák általános vitájánál a beszédek időtartama egy-egy óra. a részletes vitánál pedig 15—15 perc. Most pedig megkezdjük a minifiterelnökséori tárca és vele kapesolatban a költségvetés L—

VIII. fejezetének általános tárgyalását. Az előadó urat illeti a szó. örffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! (Falijuk ! Halljuk!) Előadásom tárgyának részletes ismertetése előtt legyen szabad röviden jeleznem azt a rendszert, amelyet követni óhajtok a tárgy ismertetése során. (Halljuk ! Halljuk !) Nem tartom helyesnek az abszolút számokkal való dohálódzást az egyes tárcák ismertetésénél, mert ebből tiszta képet sem a nemzetgyűlés, sem pedig az érdeklődő közvélemény magának nem alkothat. Tehát nem abszolút számokkal formk operálni. — csak ott, ahol nélkülözhetetlenül S7ükséges — hanem arán», számokkal, illetve százalékszámokkal, mert hiszen ezek adják ki a helyes arányt a költségvetés egyes tételei között, csak igy tudunk helyes képet alkotni két összehasonlítás kérdésében, a legutolsó aranyköltségvetés, az 1914/15. évi arany költségvetéssel való összehasonlítás kérdésében, valamint az előző 1923/24. évi költségvetésnek aranyalapra átszámított tételei tekintetében. (Helyeslés.) Ha az általam most előadandó első füzetnek adatait, illetőleg fejezeteit nézzük, igen szomorú megállapítást kell tennünk. Ha az egyes címek összehasonlittatnak az 1914/15. évi költségvetés vonatkozó címeivel, bizony szimptomatikus jelentőseget nyernek azáltal, hogy kifejezésre jut bennük Magyarország megesonkultsága, mert mindjárt első látásra megállapíthatjuk, hogy nemcsak a királyi udvarral, valamint a civilisíával kapcsolatos tételek, hanem számos olyan fejezet, maradt ki, amely a régi, 1914/15. évi költségvetésben szerepelt. Utalok itt a horvát-slavon ministerium, a Felség személye körüli ministerium tételeire, utalok a közösügyi kiadásokra és azokra a tételekre, amelyek ma már nem szerepelnek. Nem szerepel itt még a nyugdijak tétele sem. Ennek azonban nem ez a szomorú oka van, hanem az a helyes költségvetéstechnikai ok, hogy a nyugdijakat nem itt mutatja ki a pénzügyminister ur, illetve a kormány, hanem minden egyes tárcánál különkülön tünteti fel azokat a költségvetési tételeket, amelyek az egyes tárcákat a nyugdíj szempontjából terhelik. Uj tételek is vannak ebben a füzetben. Uj az alkotmányjogi változások folytán a kormányzó ur és a kormányzóság tétele, egészen uj az Országos Földbirtokrendező Bíróságra vonatkozó tétel, hiszen méltóztatnak tudni, hogy ez a biróság azóta alakult. Ujak, sajnos, a békeszerződési terhek is, amelyek meglehetős tehertételként nehezednek az állami kölségvetésre. Rátérve most már az egyes fejezetekre, legyen szabad a kormányzó ur és a kormányzóság két fejezetének összevont ismertetésénél rámutatnom arra a tényre, hogy ezek a tételek nem olyanok, mint azt bizonyos oldalról hangoztatni szeretik, hogy ez kényes kérdés és ne bántsuk azért, hogy évi február hó 5-én, csütörtöhön. itt talán túlzott kiadások mutatkoznak. Nem, t. Nemzetgyűlés, itt a számok beszélnek! Méltóztassanak csak összehasonlítani az 1914/15. évi költségvetés tételeivel e tételeket és akkor megállapítható, hogy a királyi udvar és a civilista együtt 11*5 millió aranykoronát jelentett, s ezzel szemben ma a kormányzó ur tiszteletdíja 48.000 aranykorona, de ha még hozzávesszük a kormányzósághoz hozzáfűzött többi intézményt, a kabinetirodát, a katonai és gazdasági irodát, akkor is olyan kis, 1*1 milliós összeg jön ki, amely pontosan Vio része a békebeli kiadásoknak, ugy, hogy ha össze méltóztatnak hasonlítani a legutóbbi békebeli költségvetést a mostani arany költségvetéssel, meg méltóztatnak állapithatni, hogy ez relative is igen szerény tétel, amely azt jelenti, hogy igenis, a legmesszebbmenő takarékosság vonul végig ezeken a fejezeteken is és csak elismeréssel lehet adózni e tekintetben az illetékes faktoroknak, hogy mostani lerongyolódott nehéz viszonyainkon túlmenő takarékosságot tanúsítanak ugy a kormányzó ur, mint a kormányzósági hivatalok tekintetében is. (Ugy van!) Rátérve a IL feiezet, a kormányzóság egyes címeire, legyen szabad rámutatnom először arra, hogy a kabinetiroda — egy kis — 53.000 koronás tétellel szerepel, amit bővebben ismertetni valóban nem indokolt Itt is rámutatok azonban egy olyan tételre, amely nagyon jellemző a viszonyokra. 3600 aranykorona van beállítva a kabinetiroda költségvetésében a kormányzó ur rendelkezési alapjaként. Aki ez után az adat után is azt meri állítani, hogy ezeknek a tételeknek megállapítása nem a legmesszebb menő takarékosság szemelőtt tartásával történt, annak nincs érzéke a számok iránt, az elfogult és nem csinált összehasonlítást a költségvetés egyes tételei és a legutolsó békebeli költségvetés között. A kormányzóságnál a múlt év óta nagyobbszámu létszámcsökkentés történt. Méltóztatik látni az indokolásból, hogy 40%>-os létszámredukció történt, amely lényegesen meghaladja az egyéb közigazgatási ágaknál alkalmazott létszámredukciót. Nehezebb tétel a katonai irodának és a gazdasági irodának a tétele, amelyek mindegyike félmillió aranykoronával szerepel, de ha ezeket összehasonlítom az előző évi költségvetés tételeivel, megállapíthatom, hogy a százalékos emelkedés nem olyan nagy, mint a többi igazgatási ágaknál, azonkívül meg kell állapitanom azt is, hogy 200 személyes palotaőrség fentartásáról van szó, amely kétségtelenül súlyos tételes melynek fentartása e kiadási tételben mégis észrevehető kiadási többletet jelent. A gazdasági hivatalnál figyelembe kell venni a dologi téren felszaporodott kiadásokat. A kormányzóságnak ugyanis a régi időből eredőleg 50 ház karbantartásáról kell gondoskodnia. Ezek a házak az utóbbi időben bizony meglehetősen leromlottak s ezek helyrehozatala tekintélyesebb dologi kiadásokat tett szükségessé. Ezenkívül itt szerepel a tokajhegyaljai szőlő kiadási tótele is, amely igenis, lukrativ kiadás s amely rövidesen bőven meg fog térülni a terméstöbbletben, hiszen a kormányzóság a szőlő rekonstrukciója céljából volt kénytelen áldozatokat hozni. Itt van a negyedik tétel, a főudvarnagyi biróság tétele. Érdekes, hogy a főudvarnagyi bíróságot a sajtóban és a sajtón kívül is igen gyakran szokták támadni — nem tudom, talán politikai vagy személyi okokból — mint olyan hivatalt, amely felesleges, amelyet nem is kell fen tartani. Majdnem feleslegesnek tartom e nevetséges állítás ellen való védekezést. A főndvarnagyi biróság par excellence, rendkívül fontos működést teljesítő hivatal, amelynek fentartása mindössze 10.000 aranykoronába kerül, amely összeg csak a diplo-