Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

128 A nemzetgyűlés 370. ülése 1925. évi február hó 4-én, szerdán. bályok betűje és szelleme szerint járunk el, és a képviselő urnák az a megállapítása, amely a pártszempontok figyelembevételére és az erőszakos magyarázatra vonatkozik, olyan, amely egyáltalában nem állja meg a helyét. (Il g y van! jabbfelől.) Szólásra következik? Bodó János jegyző: Scitovszky Béla! Scitovszky Béla: T. Nemzetgyűlés! Indíttatva érzem magamat, hogy ugy Szabó József, mint Farkas Tibor képviselő urnák a házszabályokra vonatkozólag imént tett észrevételeire reflektáljak. Elsősorban is Farkas Tibor t. képviselő ur megjegyzéseit kivánom birálat tárgyává tenni. Teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy a magyar nyelvet birom ugy, mint a képviselő ur birja. De nem elegendő ehhez a kritikához a magyar nyelv tudása. Csodálom, bogy a képviselő ur akkor, amikor nagyobb képességgel bir, mint csak a magyar nyelv ismeretével, többi képességeit nem vetette latba a felvetett kérdések bírálatánál. Különösen értem ezalatt a képviselő ur jogászi képességét, jogászi tudását. Elvégre egy jogászembernél mégis szükséges az, hogy ha bizonyos rendelkezéseket olvas, azokat ne kizárólag magyar nyelvészeti szempontból ne csak grammatikai szempontból, hanem a legis ratio szempontjából is birálat tárgyává tegye. Arról van szó elsősorban, amit a t. képviselő ur tulajdonképen kritika tárgyává tett, hogy a költségvetési és az indemnitási vita so. rán alkalmazható-e a házszabályok 196. §-ának harmadik bekezdése, hogy ezek tárgyalása alatt a nemzetgyűlés ülése meghosszabbitott ülésnek tekintendő-e, olyan meghosszabbitott ülésnek, mint amelyre vonatkozólag a meghoszszabbitást maga a nemzetgyűlés határozta el. Itt különbséget kell tenni elsősorban atekintetben, hogy mi lehetett a házszabályreviziót megalkotóknak intenciója, amikor a házszabályokba al96. § 3. bekezdésében és a 205. § utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést állították be. A 196. § 3. bekezdése ugyanis azt mondja, hogy meghosszabbitott ülésen sem a 146., sem a 182., sem a 205. § alapján felszólalni nem lehet, csak a napirend megállapítása után. A 205. §, amely normális ülésekre vonatkozik, megállapítja, hogy a 205. § a., b., c. ós d. pontja alapján akkor lehet felszólalni, ha az elnök erre a jelentkezéskor azonnal megadja az engedélyt a napirend tárgyalására szánt időn belül vagy csak annak eltelte után adja-e meg. Most már van ezenkívül még egy kategória is és ez a költségvetés és az indemnitás vitája, ahol nincsen megállapítva kategorikusan, hogy csak nyolc órában lehet tárgyalni, hanem legkevesebb nyolc órán keresztül kell ezeket a törvényjavaslatokat tárgyalás alá venni. Mi volt a célja a 205. és a 196. ^-oknak? A 205. § normális tárgyalásnál, amikor nincsen időhöz kötve és nem sürgős az illető törvényjavaslat letárgyalása, az elnöki belátásra bízza, hogy megszakitsa-e a 205. §-ban jelzett személyes kérdés és egyéb kérdések felvetésével a napirend letárgyalására szánt időn belül a napirendre kitűzött tárgy vitáját, igen, vagy nem. Ez az elnök belátására bízatott, ez teljesen világos. Az intenció a 196. § megalkotásánál az volt, hogy meghosszabbitott ülésen ne lehessen a napirendre kitűzött tárgy vitáját megszakítani a napirend tárgyalására szánt időn belül. Most már kérdeni, jogászi ésszel — nem gTammatikai szempontból — az igen t, képviselő urat, hogy ha a négyórás ülés meghosszabbittatik öt perccel, akkor már nem lép-e érvénybe a 196. § harmadik bekezdése, amely szerint csak a napirend megállapítása után lehet a 205. % alapján felszólalni! Ha maga a nemzetgyűlés tartotta szükségesnek kimondani, hogy a költségvetés és az indemnitás nyolcórás ülésekben tárgyaltassanak, akkor ebből automatice következik az, hogy a 196. $ harmadik bekezdése lép érvénybe. Ez olyan világos legis ratio, amely ellen csak grammatikai szempontból lehet kifogást emelni, de jogászi szempontból — azt hiszem — egyáltalán nem lehet. (Ugy van! jobb felől.) — Ezzel kívántam a t. képviselő urnák erre vonatkozó megjegyzéseire reflektálni. Most áttérek Szabó József t. képviselő urnák arra a házszabálymagyarázatára, amely szerint helytelenül alkalmazza az elnökség a házszabályok 189. §-ával kapcsolatban a 196. és 205. §-okat, hogy t. i. a tanácskozásképesség megállapítását a 196. § rendelkezése alapján más nem teheti szóvá, mint a felhívott szónok — bármilyen címen is szóljon, ha joga van szólni — és nem teheti szóvá máskor, mint beszédje elején. Azt hiszem, a képviselő ur részt vett a bizottsági tárgyalásokon. Ha visszaemlékezik a képviselő ur, tudnia kell, hogy az elaborátumban, a tervezetben épngy, mint az 1913-as házszabályokban, tanácskozásképességről szó sem volt. Itt egy-két képviselő ur szükségesnek tartotta, hogy a tanácskozásképesség mégis bevétessék a házszabályokba, de viszont visszariadt azoktól a lehetőségektől, amelyek a tanácskozásképesség megállapításával esetleg magát a tanácskozást foarják zavarni, és ezért mingyárt hozzá is tették, hogy a tanácskozásképesség megállapítását nem kérheti más, csakis a szónok, beszéde elején, vagyis mint a házszabályok magukat kifejezik, beszédközben nem kérheti, ami annyit tesz, hogy csakis beszéde elején kérheti. Engedelmet kérek, ha a házszabályreviziós bizottság által előterjesztett propoziciót a^ nemzetgyűlés magáévá tette, akkor az elnökség abban az intencióban köteles ezt végrehajtani, amilyen intencióban ezek a házszabályok megalkottattak. Az elnökségnek nincs más feladata, minthogy eleget tegyen a házszabályok ! rendelkezéseinek és azoknak az intencióknak, amelyekben azt a nemzetgyűlés magáévá tette. A régebbi házszabályokban — az 1908. évi és az ezt megelőző házszabályokban — volt szó a tanácskozásképesség megállapításáról, ez azonban mindig a nemzetgyűlés tagjaira volt bizva és az elnökség ezt a jogot hivatalból soha nem gyakorolta, ami természetes is. Ez nem tartozhat a pártatlan elnök hatáskörébe, mert ezt a kérdést pártatlanul kezelni igen nehéz volna, épen ezért gyakoroltatott ez a jog mindig ugy, hogy a képviselő urakra volt bizva ugy a tanácskozásképesség, mint a határozatképesség megállapítása kérdésének felvetése. Itt is, mint érdekeltre, elsősorban magára a szónokra kívánták bízni az uj házszabályok is azt a jogot, hogy el kívánja-e mondani beszédét ugy, hogy eltekint a tanácskozásképesség megállapításától, vagy pedig a maga saját személyében kívánja a tanácskozásképesség megállapítását. Ez volt ennek a rendelkezésnek intenciója és ilyen értelemben is hajtotta végre az elnökség ezt a rendelkezést. (Helyeslés jobbfelől.) Ezeket kívántam a képviselő urak által felhozott kritikára észrevételként megjegyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Farkas Tibor!