Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-370
Í2Ö A nemzetgyűlés 370. ülése 1925. évi február hó 4-én, szerdán. meg^ is volt oldva. Igenis, mi az örökösödési illetéket rendeztük annakidején és pedig rendeztük a kisvagyonok legmesszebbmenő figyelembevételével. Merem állitani, hogy, ha pénzügyi politikai intézkedésben van szociális tartalom, akkor mindenesetre van szociális tartalom az örökösödési illeték rendezésében. Hogy az illetékek kivetésénél egy pár helyen előfordult az, hogy visszamenőleg valorizáltak, az meglehet, mihelyt azonban az esetek hozzám kerültek, az ilyen intézkedéseket hatályon kivül helyeztem és törekedtem az illetők vagyoni helyzetének figyelembevételével megoldani a kérdést, r Nekem az adminisztrációval kapcsolatban álláspontom, amint azt már többször mondottam is: egyszerűsítés az egész vonalon. (Élénk helyeslés.) Ezt nemcsak a pénzügyi tárcára yonatkoztatom; azt hiszem, az adminisztráció egyszerűsítése olyan nagy probléma, hogy keresztül kell azt vinnünk minden téren, mert csak ezen az alapon fogjuk tudni megkapni* azt a szilárd bázist az államháztartás vezetésében és az egyensúly elérésében, amelyre ennek az országnak szüksége van. Ezzel kapcsolatban bejelentem, hogy az adminisztráció egyszerűsítésére vonatkozó munkálatok megindultak; az összes minister urak kivétel nélkül foglalkoztak ezzel a kérdéssel és meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak ki lesznek küszöbölhetők azok a felesleges zaklatások, amelyek a inai rendkívül komplikált adminisztrációból származnak, hanem meg lesz ennek pénzügyi eredménye is. Ezzel kapcsolatban elsősorban a magam tárcájára gondolok. Azt tartom, hogy decentralizálni kell. (Helyeslés.) Mondjunk le arról a gondolatról, hogy mindent csak a központban kell és lehet elintézni. (Élénk helyeslés és taps.) Ha azt akarjuk, hogy komoly tisztikarunk legyen, akkor vigyük bele a felelősségérzetet. Csak az a tisztviselő fog tudni igazán és jól intézkedni, aki tudja, hogy intézkedéseiért személyében is felelős. Ez irányban a pénzügyigazgatásban tettünk bizonyos lépéseket és még messzebbmeuőleg is ki akarjuk épiteni a decentralizációt. Ennek jó hatása nem fog elmaradni, mert nemcsak a panaszok száma fog megfogyatkozni, hanem — ami legfontosabb _— egyszer végre elérjük a gyors adminisztrációt is. (Igaz! Ügy van!) Ajánlották egyes képviselő urak azt is, hogy léptessem ismét életbe az adókivető bizottságot. Ezt a javaslatot nem tudom magamévá tenni. Nem pedig azért, mert épen az előbb emiitett elvbe ütköznék bele: megint komplikálnék, holott egyszerűsíteni akarok. Végeredményben mindenkinek alkalma van az adófelszólamlási bizottság előtt összes indokait és érveit felhasználni. Hogy azonban bizonyos fokig mégis helyt adjak a jogos panaszoknak, meg fogom tenni azt, hogy az adóösszeiró bizottságok működését, amelyek ezidőszerint csak a városokban funkcionálnak, kiterjesztem a falvakra is, ahol módjukban lesz az adókivető közegeknek az adatokat összegyűjteni, és ott a helyszinen jobban tájékozódni a helyzetről. Ezzel, azt hiszem arra is meg lesz az alkalom, hogy a szakértők bevonása érvényesíttessék. Ami az adófelszólamlási bizottságokat illeti, panaszt hallottam azoknak összetétele ellen. Azt hiszem, ezt Marschall Ferenc t. képviselőtársam tette szóvá. Ezek már régebben megalakult felszólamlási bizottságok. Azt hiszem —- és ebben senki sem láthat semmit —, hogy ezeket a bizottságokat ugy kell megala. kitani, hogy bennük az illető kerületek gazdasági képe is kifejezésre jusson, hogy azokban minden gazdasági érdekeltség kifejezésre tudja juttatni a maga álláspontját, ne hogy olyanok Ítéljenek, akik az illető gazdasági ágak szerepével nincsenek eléggé tisztában. Költségvetési beszédemben a legnagyobb súlyt helyeztem annak kijelentésére, hogy lassan vissza kell térnie a normális állapotnak abban az irányban is, hog*y az adókivetései: kellő időben történjenek. Amit ígértem, a?t be is váltottam, mert a vagyon- és jövedeleaiadóra nézve megjelent már a rendelet, amellyel el fogjuk érni azt, hogy ne az év végén, decemberben történjék az adókivetés mint a múltban, hanem az év megfelelő időszakában; ennek folytán egyrészt mindenkinek módjábau áll kellő időben tájékozódni, másrészt ugy osztani be az adófizetést, amint az gazdasági helyzetének legjobban .megfelel. Az adóbehajtás kérdését is többen érintették — azt hiszem Láng János képviselő ur és többen tették ezt szóvá — és ebben a tekintetben tényleg azokkal vagyok egy véleményen, akik azt mondották, hogy azon kell lenni, hogy az adók tényleg be is folyjanak. Most már megszűntek azok az indokok, amelyek sokakat arra kényszeritettek, hogy az adót ne fizessék ^ be kellő időben és spekuláljanak a korona esésére. Ma is van talán egy indok, — épen most hallom — és ez az, hogy sokan azért nem fizetnek adót, mert ezzel minteg*y hitelt akarnak igénybevenni. Ebben a tekintetben szűkségesnek tar- , torn, hogy az ember majdnem kérlelhetetlen legyen. Mert végeredményben lehetetlenség az, hogy évekre felhalmozódott adóhátralékok szülessenek meg és ha itt-ott zavarok mutatkoznak, mások fizessék meg uj adókkal ezeknek visszamaradását. Ez igazságtalanság és én a legkíméletlenebbül rajta leszek, hogy az igazságos és jogosan követelhető adókat — nem azokat az adókat, amelyeket az illetők gazdasági helyzetüknél fogva tényleg nem tudnak fizetni — tényleg megfizessék. (Helyeslés.) Áttérek most azokra a pénzügyi intézkedésekre, amelyek már jobban kapcsolatosak a tnagángazdasági élettel. Ezzel kapcsolatban csak megismétlem önmagamat, mikor azt mondom, hog*y a helyes pénzügyi politikában érvényesülnie kell a gazdasági politikának is. Ebben a tekintetben nem ismerek priuszt. Azt fertőm 1 , hogy a helyes állami pénzügyi politikát és az adott viszonyok között megengedhető gazdasági politikát egyszerre és együttesen kell megoldani. Fél munkát végeznénk akkor, ha biztosítanék — amint igyekszünk biztosítani — az államháztartás egyensúlyát, de nem tudnánk ugyanakkor minden eszközzel odahatni, hogy a gazdasági élet is egészséges legyen, hogy a gazdasági élet terén is olyan helyzet teremtessék, amely bázist szolgáltat az egész államháztartás vitelének. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban a forgalmi adó kérdéséről emlékezem meg. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ami a forgalmi adó kérdését illeti, ezt már annyit tárgyaltuk, ezzel a közvélemény már annyit foglalkozott, hogy sok ujat ebben a tekintetben nem tudok mondani. Abszolúte nem akarok most már ennek elméletével foglalkozi, tisztán a reform kérdésére térek ki. Egyet, azt hiszem*, örömmel fog venni a t. Nemzetgyűlés. Legkésőbb három nap alatt — de ezt ne méltóztassék csak ígéretnek tekinteni — a jutalékokat meg fogom szüntetni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Kell azonban, hogy ebben a tekintetben i ; s, amilyen
