Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-370
Í1Ö À nemzetgyűlés 370. ütése 192í második félévben sem fog kelleni igénybe venni. Ez adja — azt lehet mondani — a határozott figyelmeztetést a pénzügyministernek, hogy foglalkozzék komolyan azokkal a problémákkal, amelyek túlnagy terheket képviselnek a gazdasági életre nézve, és keresse a módokat, hogy ezeket megfelelő módon később mérsékelje. Erre mutattam rá jórészt költségvetési beszédemben is, amikor az egyes adónemekkel foglalkoztam és amikor azok igazságtalan voltara rámutattam, bár ezeknek az adónemeknek Q£y része mindaddig, amig az ország nehéz pénzügyi helyzetben van, fentartandó. Ami a kiadásokat illeti, ebben a tekintetben fel akarom hivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra — és épen ezt is nagyon szem előtt kell tartani —, hogy nekünk ezidőszeriut olyan költségvetésünk van, amelyben mi sok kérdést csak félig oldunk meg. Ilyennek tartom én többek között a tisztviselőkérdést. Jól esett azt látnom, hogy nem volt egyetlen egy szónok sem, aki a tisztviselőkérdéssel foglalkozva, ne a legmelegebben emlékezett volna meg erről a társadalmi osztályról. (Ugy van!) Nem kell ide sok adat. Tessék csak valakinek összehasonlitani a mi tisztviselőink fizetését bármely más állam tisztviselőinek fizetésével, egyetlen állam sincsen egész Európában, amely ilyen kis fizetést tudna csak juttatni tisztviselőinek {ügy van!) és ha figyelembe vesszük még azt is, hogy a drágaság is milyen nagy méreteket öltött nálunk, természetesen az ő heh^zetük még nehezebb, (ügy van!) Ezért mondottam én azt, hogy a kormánynak kötelessége elsősorban ennek a tisztviselőosztálynak helyzetét megjavítani és mindent megtenni ennek érdekében. Ha tehát mutatkoznak erre a célra felhasználható összegek — nem fölöslegek, mert azok az összegek, amelyeket a népszövetségi kölcsönből fel nem használtunk és amelyek különben is deficit fedezésére szolgálnak, önmagukban még nem fölöslegek — és ha azt látom — amit remélek is —, hogy ugy alakulnak a bevételek, hogy ezen a társadalmi osztályon segíteni lehet, ugy segiteni fogniuk, sőt remélem azt is, hogy ez hamarább bekövetkezik, mintsem gondoljuk. (Helyeslés. — Strausz 1stván : Mielőbb ! ) Azonban nem lehetséges ezzel a kérdéssel kapcsolatban az, amit Szabó József t. képviselő ur felvetett. Ö. azt hiszem, félreértette a dolgot. Azok a pénzösszegek, amelyeket ón egyrészt a kényszerkülcsönből meglévőknek mondottam, másrészt azok a pénzösszegek, amelyek a gabonaszállitásból fenniaradtak, nem olyanok, amelyek most állanak és pedig egy összegben rendelkezésre. Ö azt kivánta, hogy ezeket adjuk oda előlegként a tisztviselőknek. Ezek a pénzek azonban olyanok, amelyek a költségvetési év folyamán csak fokozatosan folynak be és amelyekből egyrészt fedeztük épen azokat a beruházási szükségleteket, amelyeket megjelöltein és amelyeknek egyrésze még hátra van, de ezek a pénzek nem alkalmasak arra, hogy a tisztviselői problémát azokkal oldjuk meg. A tisztviselőkérdéssel kapcsolatban sokan sürgették a státusrendezést. Erre csak azt mondhatom, hogy a. státusrendezést folyamatba tettem. Január elseje óta egy külön bizottság fog-lalkozik ezzel a kérdéssel, mert azt tartom, hogy a legrövidebb időn belül és pedig- a jövő évi költségvetésben már egy határozott státussal kell megjelenni. (Élénk helyeslés.) Kell tudnia itt mindenkinek, hogy mennyi tisztviselőt bir el az állam; kell, hogy meglegyenek az egyes tisztviselői osztályok között a >. évi február hó 4-én, szerdán. helyes arányok. (Helyeslés.) Természetesen ennek folytán az állásoknak egy nagy része számfölöttivé válik, nem fölöslegessé, hanem számfölöttivé. Ugy akarjuk ezt majd leépiteni, amint már nem egyszer rámutattam erre: természetes utón, tehát amennyire csak lehet, a megüresedett állások be nem töltésével. (Helyeslés), viszont azonban szeretnék és akarok módot találni arra is, hogy kellő utánpótlás is lehetővé váljék a tisztviselői karban, és megindokolt előmenetel is lehetséges legyen. Azt hiszem, hogy sikerül egy olyan módot találni, amely mindezeknek a problémáknak harmonikus megoldását lehetővé teszi. Ugyancsak többen sürgették a tisztviselői szolgálati pragmatika kérdésének megoldását. E tekintetben álláspontomat igen kimerítően közöltem egy interpellációra adott válaszomban; mindazt, amit ott kifejezésre juttattam, ma is fentartom: magam is szükségesnek tartem, hogy ez a kérdés megoldassék, de ne csak a jogok, hanem a kötelességek is szabályoztassanak. Olyan időket élünk, amikor erre kell mindenkit szorítani és elsősorban az államnak feladata, hogy saját alkalmazottait a legteljesebb kötelességteljesitésre szoritsa. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban teljesen ig-azat adok Kállay Tibor képviselő urnák abban, amit a tisztviselőkérdésre nézve elmondott. Félek tőle, hogy épen azért, mert sajnos eddig nem tudtuk a tisztviselői fizetéseket ugy rendezni, hogy az ezt a társadalmi osztályt kielégítette volna és mivel ezt kell tekinteni a jövő egyik legfontosabb problémájának, az az arány, amely a személyi és dologi kiadások között ma annyira éles, a jövőben még jobban ki fog élesedni. Ezért rendkivül fontos dolognak tartom, hogy a takarékosság*ot az egész vonalon keresztülvigyük. Rendkivül pregnánsan mutatott rá erre Lovász igen t. képviselő ur és a képviselő urak közül mások is. Azt hiszem, nem szabad hogy ez csak jelszó maradjon, hanem komolyan^ meg kell fognunk ezt a problémát ; minden tényezőnek, a kormánynak, a nemzetgyűlésnek és a közvéleménynek egyaránt tudatában kell lennie annak, hogy egy olyan nehéz viszon3 r ok közé került állam, mint mi vagyunk, a takarékosságot a legteljesebb erővel kell, hogy keresztülvigye az egész vonalon. Sokat várok ebben a tekintetben a Takarékossági Bizottságtól, amely épen a napokban kezdi meg működését; bizom annak vezetőjében, aki rendkivül nagy tapasztalatokkal rendelkezik és ismeri úgyszólván az állami igazgatás minden részét; de bizom főkép e bizottság tagjaiban, akik lelkiismeretesen fogják fel majd hivatásukat és oda fognak hatni, hogy tényleg komoly megtakaritások legyenek elérhetők. Általában véve azt tartom helyesnek, hogy az államháztartás egyensúlyát a jövőben a takarékosság utján, nem pedig a bevételek fokozása utján érjük el. Nekünk minden feleslegeset ki kell küszöbölnünk, mindent egyszerüsitenünk kell és azt, amit megtakarítunk, kell más, fontosabb célok megvalósítására felhasználnunk. Ezzel kapcsolatban azt tartom szükségesnek — és ezt kell megvalósítanunk a következő, azt lehet r mondani, másfél év alatt —, hogy végeredményben olyan pénzügyi politika inauguráltassék és olyan módon teremtsük meg az államháztartás egyensúlyát, hogy az állami érdekek legmesszebbmenő szem előtt tartása mellett figyelemmel legyünk a gazdasági érdekekre is. Nekünk legfőbb törekvésünk az kell, hogT legyen, hogy, amikor 1926 végére értünk — hiszen addig kötelezve vagyunk a megfelelő reformok keresztülvitelére —, olyan pénzügyi politikát tudjunk létesíteni,
