Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

4 A nemzetgyűlés 368. ülése 1925 sorban a dolgozók nagy tömegeinek érdekében történt. Úgy láttam azonban, t. Nemzetgyűlés, hogy a kormány a destrukció ellen nem ebben az irányban küzdött, hanem sokkai inkább kijelentésekkel, rendeletekkel, intemáió tátorokkal, tolonccal, a gyülekezési és az egyesülési szabadság megszorításával, amelyekkel szintén érhet el és valószínűleg ért is ti eredményeket, amely eredmények azonban csak ideig-óráig lesznek tarthatók s az igazságosabb berendezkedés hij.án meg nem akadályozhatják, azt, hogy azuk a nagy embertömegek, sokaságok, amelyeket a fennálló társadalmi berendezkedésnek kétségtelen igazságtalanságai sújtanak, mindjobban egymás mellé ne sodródjanak és elkeseredésükben meg ne kíséreljék szétfeszítését azoknak a kereteknek, amelyek az ő meglátásuk és meggyőződésük szerint csak arra valók, hogy védelmezzék és fenntartsák azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a munkásság és a dolgozók sokasága a maga elnyomatásába u szenved és érez. Ebben a tekintetben a kormány működése nem hozott mást, mint hozta a tönk szélén szédelgő testi cs szellemi munkásságot; hozta a ü. listás köztisztviselőknek és az irodáikból kiszanáit ni^gáiialüalujazuttahnak elkeseredését, mint élesztőt aüüan az elégedetlen tömegben, amely hogy hogyan fog megformálódni, milyen irányban fug elindulni, mikor fog eruptálni, senki sem tudja; hozta az internálótábor feloszlatását, amit meggyőződésem széria i, előbb is hozhatott volna; hazahozta az emigránsok elejét; hozta a külön az ő testükre szabott választójog intézményesítésével a 25 vörös szegfüs mandátumot; visszahozta a szociáldemokrata szakszervezeti terrort, visszahozta minden zsido-térfoglalás régi mohóságát, meghatványozva az átmeneti konjunktúra minden lehetőségével; hozta a keresztény Budapestnek a polgári front címén vaíó kockáztatását, ha nem egyenesen a feláldozását; hozta a történelmileg igazolt keresztény párt — a kormányt támogató frakciónak csak ugy, mint ellenzéki töredéknek — a választási hadjáratban való megtizedelését; hozta a szovjet-szerződést; hozta a szociáldemokrata paktumot; hozta a numerus clausus ellen a kormány pariból megindult és ugy látszik, megrendelt ostromot; hozott egy olyan atmoszférát, amikor azok, a keresztény és nemzeti felbuzdulásban egybeforrott tömegek teljesen elfásultak, amikor annak a felbuzdulásnak helyét elfoglalta egy fölényes skepszis, amikor elfoglalta az összetartás helyét a széthúzás, a reménytelenség és az a gondolat és tudat, hogy ebből az egész régi keresztény nemzeti felbuzdulásból nem maradt más hátra, csak egy szép vázának törött cserepei, amelyek értéktelenek és a szemétre vettetnek. T. Kemzetgyülés! Ezek közül az eredmények közül kettuvel akarok részletesebben foglalkozni, és pedig a szociáldemokratákkal annak idején kötött paktummal, s azután valamennyire, sokkal rövidebben a numerus clausus ellen a hivatalos, a kormányt támogató párt részéről megindult ostrommal. A szociáldemokrata paktum kérdése, szerény nézetem szerint, hozzátartozik a destrukciónak, vagy a konstrukciónak, konszolidáció szolgálatának kérdéséhez, és hogy milyen irányban hatott, konszolidáló vagy destruáló irányban, e tekintetben legyen szabad nekem hivatkoznom nem egy ellenzéki és nem egy, talán épen a szociáldemokrata-párttal éles ellentétben álló keresztényszocialista politikus véleményére, hanem egy kormányt támogató politikusnak, sőt a kormánnyal fő tanácsadói viszonyban álló politikusnak véleményére, aki a szokásos újévi üdvözlésekkor a maga . évi január hó 30-án, pénteken. párthiveinek üdvözlésére válaszolva, azt mondotta erről a paktumról, hogy (olvassa) ; »A kormány ahelyett, hogy megnyugvást teremtett volna a politikai életben, megnyitotta a csatornákat; amit a kormány tett, az árulás a keresztény gondolat leien.« Nekem nem lehet feladatom ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban felvetni bármiféleképen is valamelyes politikai konzekvenciák viselésének kérdését, ez reám nem tartozik. Én ezt csak azért hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy ime, a politikai arénán belül lévőkre is milyen hatással volt az a szociáldemokratákkal kötött paktum ; el lehet képzelni, hegy azok előtt, akik a politikai arénán kívülre szorultak s akiknek a felfogása, az ügyekbe belátása és a bírálóképessége is kisebb kell hogy legyen : a nagytömegek szempontjából ez a paktum mit jelentett. Ha a nagy tömeg abból rossz konzekvenciákat von le és bizalmát veszti — ha bizalommal voit ez iránt a kormány iránt — az tökéletesen érthető, ha meggondoljuk, hogy a keresztény és nemzeti kormány, a magántulajdon álláspontján lévő, a konstrukcióért és konszolidációért küzdő kormány megalkuvást kötött a forradalmi, a nemzetközi, a vallásellenes, a magántulajdon elvi negáeiójának álláspontján álló, az osztályharcot hirtíető szociáldemokráciával, amely mindezeket a követeléseket az annak idején — lyOü-ean — elfogadott programmjába foglalta, amely programmot azóta meg nem tagadtak, nem revideáltak, sőt a parlamenti életbe Lelepve, 1922 június 28-án itt deklarációjukban meg is erősítettek. T. Nemzetgyűlés! Az a szociáldemokratapárt, amellyel a keresztény és nemzeti kormány, a magántulajdon védelméért és a konstrukcióért küzdő kormány megegyezést kötött, az az ő hivatalosan kiadott és 1903-ban pártkongresszuson fixirozott programmjátan működésének alapjává teszi a magántulajdon elien való küzdelmet, megállapítván, hogy (olvassa): »A szegény és gazdag közötti különbséget kell megszüntetni. Arra kell törekedni, hogy az emberek ne csak jogilag, hanem anyagilag is legyenek egyenlők. A gazdasági egyenlőséget csak akkor lehet megvalósítani, ha eltöröljük az egyenlőtlenség alapját, a termelőeszközökben való magántulajdont.« Ez a rész a programúihoz hozzáfűzött kommentárból való, amely szintén autentikus, ami aoból látható, hogy a programmot »Mit akarunk!« címen a szociáldemokrata-pártnak hivatalos kiadója, a Népszavakönyvkereskedés adta ki annak idején. Különben is ez az alapelv nemcsak a kommentárban van leszögezve, hanem magában a szorosan vett pártprogramul szövegében i>.. Azt mondja ugyanis a pártprogram m bevezető része, hogy a szociáldemokrata-párt feladatának tartja a proletárságot helyzetével megismertetni, feladatának tudatára ébreszteni, testiieg és szellemileg harcképessé tenni legközelebbi céljaira. Ennélfogva a Magyarországi Szöciáídemokrata-párt kijelenti, hogy a munkásosztály felszabadítása csak annak a küzdelemnek lehet eredménye, amely az osztályuralmat, tehát ennek alapját, a termelési eszközökön való magántulajdont megszünteti és közös tulajdonná teszi s igy a tőkés termelési rendszert szocialista f termelési rendszerré változtatja. És hogy kétség ebben a tekintetben ne lehessen, a magyarázatban hozzáfűzi: első lépés, hogy a szociáldemokrata szervezett munkásság az osztályuralmat megdenthesse, a magántulajdon eltörlése, hogy ne lehessenek például a gépek, a föld és a gyár egyes emberek birtokában, hanem legyenek mindenkié egyformán. Ebben a tekintetben a a szociáldemokrata-párt minden eszközzel harcol és fő eszközül tekinti az osztályharcot; megjegyzi azonban a Programm 3. pontjának utolsó monda-