Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-359
Sç A nemzet gyűlés S59. ülése 1925. évi január hó 12-én, hétfőn. Kassay képviselő urnák azt a felfogását, hogy az ellenzékre most fokozottabb feladat hárul abban az esetben, ha az ellenzék passzivitásban lévő része nem vesz részt a vitában, tehát valamennyiünknek, akik részt veszünk a tanácskozásokban, módot és alkalmat kell adni -arra, hogy beható tanulmányozás tárgyává tehessük a költségvetésről szóló törvényjavaslatot és ahhoz lelkiismeretünknek megfelelően szólhassunk hozzá. Addig is azonban, amig a költségvetés napirendre tűzetik, óriási és rengeteg problémánk volna, amelyre megoldást kellene keresni és találni. A ministerelnök ur volt szives egy Ízben kinyilatkoztatni, hogy a nemzetgyűlés azért nem tudott komoly szociálpolitikai tevékenységet kifejteni, mert obstrukciók, hosszú beszédek voltak, mert a régi házszabály következtében ilyen tevékenység kifejtésére nem adatott alkalom és mód. Ha ez igy volt a múltban, nincs igy a jelenben, márpedig, amint már többször megmondtam, a nemzetgyűléstől az ország nagyon sok szociális kérdés megoldását várja. Voltam bátor már egyizben felhivni a nemzetgyűlés figyelmét a munkanélküliség óriási és nehéz problémájára. Épen ma kaptam egy küldöttség által értesítést arról, hogy a bankok újra 300 tisztviselőnek mondtak fel február 1-ére, ugyanakkor, amikor a jelen napokban éjjel-nappal foglalkoztatják tisztviselőiket, hogy a mérleget kellő időben el tudják készíteni. Ez a probléma mind súlyosabb, mind jobban és jobban elmérgesedik, és az a veszély fenyeget bennünket, hogy végre kirobban s akkor azután hiába fog -a nemzetgyűlés tanácskozni, hiába fog vakációzni, azt vesszük észre, hogy egész tanácskozásunk teljesen értéktelen, teljesen semmivé válik, mert az ország tanácskozásainkat semmibe sem fogja venni. Ezért felfogásom az, hogy a kormánynak az volna a feladata, hogy addig, amig a költségvetést letárgyaljuk, adjon alkalmat a nemzetgyűlésnek, hogy ezekről a kérdésekről tanácskozzék, hogy valamilyen intézkedéseket tudjon ajánlani a kormánynak. Ha nem is tudunk t orvén y javaslatot letárgyalni, amennyiben ilyen a bizottság által előkészítve nincs, azt hiszem, mégis lehetne bizonyos int ézkedéseket tenni. Nem tudom például, vajion azokat a bankokat, amelyek nemzeti ajándékokban részesültek, (Kiss Menyhért : Zsebrevágtak !) amelyeket a szegény emberek zsebeiből kanták, nem tudnóV-e most arra kényszeríteni, hoa-y több lojalitást, több megértést tanúsítsanak azokkal szemben, akik mindig- csak áldozatai voltak ennek a politikának. De igy van ez a magántisztviselőknél, az ipari munkásságnak és a közszolgálati alkalmazottaknak tömegével is, ahol mindenütt égetőnél égetőbb problémák várnak megoldásra, és ennek a nemzetgyűlésnek nincs egy szava. nincs egy gondolata, nincs egy javaslata sem ezeknek a problémáknak a megoldására, ban^m hosszú, egyhavi vakáció után újra vakációra küldik a nemzetgyűlést. A vakáció után majd a közjogi kérdések, a választójogi kérdés,^ előbb talán a költségvetés és hasonló problémák fogják a nemzetgyűlést foglalkoztatni, de e/ok a szooiális javaslatok egyáltalában nem kerülnek napirendre. Az nj házszabály értelmében nem adatik mód nek^m arra, hogy ebben a tárgyban nanirendi indítványt tee-vek. nem adatik pedig mór! a?ért, mert az nj házszabályok szerint csak ob r "n tárírvKan tehet egy képvisolő narnrondi indítványt, mely a bizottságok által már ^lö van készítve. Nem ajánlhatom igy, hogy méltóztas sék a nemzetgyűlésnek legalább 24 órán keresztül foglalkozni, mondjuk, a munkanélküliség problémájával, nem ajánlhatom, hogy méltóztassék foglalkozni azzal a problémával, hogyan akadályozhatnék meg a magánvállalatok, a bankok és hasonló vállalatok magatartását, melyet tisztviselőikkel szemben tanúsítanak. Nem tehetem ezt, és csupán azért nem teszem, mert erre a házszabályok nem adnak módot, de felhívom a t. kormány figyelmét arra, vájjon nem tartaná-e szükségesnek és nem látja-e az időt elérkezettnek arra, hogy ezekkel a kérdésekkel valahogyan foglalkozzék, és valamilyen megoldást találjon, hogy ezek az égető sebek valahogyan orvoslást nyerjenek. Ebből a szempontból nézve az elnök ur napirendi inditványát, ahhoz hozzá nem járulhatok és azt magam részéről el nem fogadhatom. Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Ugy látszik, a t. képviselő ur nincs egészen tisztában a Háznak tárgyalási módszerével és rendiével, mert azt proponálja, hogy mi ugy kaszinószerüleg, klubszerüleg üljünk össze és diskuráljunk 24 óráig a munkanélküliségről, és azután megint 24 óráig nem tudom, milyen más kérdésről. Házszabályaink értelmében a Ház csak olyan tárgyat vitathat meg, amely a maga formájában elő van terjesztve és bizottságilag elő v«m készitve. ( Ugy van ! jobb felől. — Szabó József : Tisztában vagyok vele! Azt én is mondtam!) A t. képviselő urnák módjában van bármilyen kérdésre nézve önálló indítványt bejegyezni az inditványkönyvbe és annak napirendre tűzését kérni. Ha a Ház többsége ezt jónak fogja tartani, akkor természetszerűleg a Ház fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. De az, azt hiszem, nem felelne meg a közérdeknek, hogy egy képviselő indítványára a többség akaratával szemben kénytelen legyen egy olyan nagy testület foglalkozni egy kérdéssel, mint maga a nemzetgyűlés. (Ugy van! jobbfelől.) Hiszen akkor a tárgyalásaink teljes anarchiába süllyednének, ha egyik nap az egyik képviselő, másik nap a másik képviselő kénvszerithetné a Házat, hoq-y ide^áncigált kérdésekkel a napirendet betöltse. (Ugy van! jobbfelől.) A rend az, — és az volt mindig minden parlamentben a múltban, igy van a jelenben és a iövőt>en is csak igy lesz — hogy a nemzetgyűlés által a maguk módja szerint idehozott, előtéri esztett, előzetesen letárgyalt kérdések tárgyaltatnak. Az természetes, hogy most, miután az ülésszak berekesztetett és az összes tárgyakat, amelyek részben napirendre voltak kitűzve, részben bizottságilag már elő voltak készítve, a kormány visszavonta. — ilyen tárgyalásra kész ügy nincs. Épen ezért kívánja a kormány a nemzetgyűlés bizottságait foglalkoztatni, — elsősorban a pénzügyi bizottságot « költségvetéssel — hogy előkészített tárgyak állianak a nemzetgyűlés rendelkezésére, amelyeket napirendére tűzhet. Én a jövőben egyáltalában azt a praxist szeretném követni, hogy plenáris ülések addi&\ amig fontos bizottsági tárgyalások folynak, ne tartassanak, (Helyeslés.) hanem a bizottságok, még pedig a különféle bizottságok, egyidőben végezzék a maenk munkáját, (Helyeslés.) hogy ií?y a munkának bizonyos megosztása álljon elő "s a bizottságok is abba a helyzetbe hozassanak. v,«p-v a Vérdéspkef kellő módon előkészíthessék. (Heh'eslés jobbfelől.) Ennek folytán én azt is kértein, hogy neo«ak a pénzügyi bizottság tárgyaljon, hanem üljenek össze azok a bizottságok is, amelyeknek már
