Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

2 A nemzetgyűlés 353. ülése 1924. IL ülésszakra megalakultnak nyilvánítom. (Éljenzés.) Most a házszabályok 196. %-a. értelmében javaslatot kell tennem a napirend tárgyalására szánt idő, valamint az interpellációk és az ezekre adott válaszok meghallgatásának, továbbá a házszabályok 192. §-a értelmében az inditványkönyv felolvasásának idejére nézve. Javaslom, hogy üléseinket hétköznaponként délelőtti kezdettel oly módon tartsuk, hogy a Ház naponta négy órát tanácskozzék ; az interpellációk előterjesztésére s az azokra adott válaszok meghallgatására vonatkozólag pedig azt javaslom, hogy azok szerdán és szombaton, a napirend letárgyalása után, illetőleg a tanácskozásra szánt idő utolsó félórájában történjenek meg, amennyiben az interpellációs, könyv a házszabályok 197. §-ában megállapított időben felolvastatott és amennyiben a Ház esetről-esetre másként nem intézkednék ; az inditványkönyv felolvasására pedig azt javaslom, hogy az ugyanakkor olvastassék fel, amikor az interpellációs-könyv. Tekintettel arra, hogy holnap szombat lesz. javaslatom szerint már interpellációs napnak kellene lennie, mivel azonban a házszabályok 196. §-ában előirt alakiságok nem tarthatók be, igy indítványozom, hogy a legközelebbi interpellációs nap a jövő hét szerdáján tartassék meg. Méltóztatnak indítványomat elfogadni ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A most hozott határozattal kapcsolatban az egész elnökség nevében kijelentem, hogy a jövőben az elnökség az üléseket a megbatározott időben pontosan szándékozik megnyitni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. — Meskó Zoltán: A tapsolók aztán legalább itt legyenek!) Óhajtja ezt tenni az elnökség nemcsak azért, mert a most érvénybe lépett házszabályok 240. §-a az elnökségnek külön is kötelességévé teszi, hogy a házszabályok szigorúan végrehajtassanak, hanem azért is, hogy a nemzetgyűlés munkaideje minél jobban kihasználtassák. Minthogy az elnökség elkerülni óhajtja azt, hogy az ülések korai, illetőleg pontos megnyitása következtében egyes képviselő urakra nézve esetleg hátrányos következmények álljanak be, igen kérem a t. nemzetgyűlést s annak minden egyes tagját, hogy bejelentésemet tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pémügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém beterjeszteni az 1924/25. évre szóló költségvetést. Minthogy a naptári év nagyon előrehaladt és a költségvetésnek a naptári évben való letárgyalása nem valószínű, egyúttal beterjesztem az indemnitási törvényjavaslatot. Tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, hogy a javaslatok kinyomatásáról és szétosztásáról gondoskodni méltóztassék és egyúttal az osztályok mellőzésével azokat tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. Elnök: Ugy a költségvetési törvényjavaslat, mint az indemnitásról szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével kiadatik a pénzügyi bizottságnak. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A költségvetés beterjesztése mindig esemény a nemzet életében. Ez tükrözi vissza azt a külpolitikát és belpolitikát, amelyet a kormány követni kíván, ez ad számot â kormány terveiről ez ad módot ugy a törvényhozási szerveknek, mint az egész közvéleménynek, hogy bírálatot gyakoroljon a kormány működése felett és végül évi december hó 12-én, pénteken. ez alapon, lehet a zárszámadásokban a kormányzat egész tevékenységét ellenőrizni. Az a költségvetés azonban, amelyet az imént beterjesztettem, fokozottabb jelentőségű. Hosszú évek óta ez az első költségvetés, amely minden tekintetben ama szigorú költségvetési elvek alapján készült el, amelyeket az államjogi követelmények előírnak, amelyeket követni kell a költségvetés készítésénél és — amit még fontosabbnak tartok — a költségvetés végrehajtásánál. Tény az, hogy az 1914/15. év óta rendszeres költségvetési tárgyalás nem volt. Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister terjesztett be ugyan költségvetést, ez azonban csak sommázat volt. Azonkívül terjesztettek be költségvetéseket, amelyek azonban csak kereteket állapítottak meg, de tárgyalásra alkalmasak nem voltak. A Ház minden oldaláról, de különösen az ellenzéki oldalról nem egyszer elhangzott az a kivánság és jórészt szemrehányás is a kormány felé, hogy miért nem terjeszt be olyan költségvetést, amely tárgyalásra alkalmas. A ministereínök ur a házszabályrevízióról szóló vitában adott választ erre a kérdésre, én azonban azt tartom, hogy itt egy olyan kérdéssel állunk szemben, amelyet nagyon helyes, hogy egyszer tisztázunk. Szükségesnek tartom ezt tisztázni azért, mert a költségvetési vita folyamán előreláthatólag sok kritika is fogja érni ebben a tekintetben a kormányt. Én nem zárkózom el a kritikától, elismerem a kritika teremtő erejét, de épen azért az a kérelmem, hogy olyan kritika gyakoroltassák, amely amellett, hogy feltárja a múlt hibáit, jelölje meg a jövő irányát is. (Helyeslés.) ígérem, hogy jöjjön bárki részéről, bármely oldalról olyan javaslat, amelyről lelkiismereti meggyőződésem az, hogy azzal az ország pénzügyi és gazdasági talpraáliitását elő lehet mozdítani, én azt a javaslatot mindig figyelembe veszem. (Helyeslés.) Most felteszem a kérdést, vájjon megvolt-e. a lehetősége a rendszeres költségvetés benyújtásának és tárgyalásának ? Már a világháború meglazította a költségvetési elveket. Az államok, amelyek ebben a háborúban résztvettek, kivétel nélkül kénytelenek voltak ezektől bizonyos mértékben eltérni, Nem lehetett előre látni egy év gazdasági politikáját, nem lehetett hosszabb időre szóló terveket késziteni. Hiányzott azonkívül a kiadásoknál — és kellett is bizonyos fokig hiányoznia — a túlgondos mérlegelés. Végül — kivétel nélkül mindenütt — nem állottak rendelkezesre azok a gazdasági erőforrások, amelyek egyrészt külföldi hitel alakjában jelentkeztek, másrészt amelyeknek a belső gazdasági élet megtakarított filléreit kellett volna az államnak juttatni az egyensúly fentartására. Ezek a tények vezettek a költségvetési elvek meglazulására és jórészt kivétel nélkül mindenütt az inflációhoz. A világháború befejezése után mindenütt bizonyos forradalmak voltak. A győztes államokban ez csak kevéssé és burkolt formában jelentkezett, jórészt azokban a követelésekben, amelyeket főképen szociális szempontból kellett kielégi' teni. Ahol azonban a forradalom, mint a legyőzött államokban s igy nálunk is, nyilt kitörésre vezetett, ott már nem volt megadva a mód rendszeres költségvetésre, sőt az állami pénzügyek vezeíésére sem. Forradalmak alatt pénzügyeket még sohasem vezettek rendesen. A forradalmakat csak a követelések végtelen fokozása jellemzi, (Ugy van! Ugy van!) de a forradalmi kormányokban nincs meg az a bátorság, hogy fokozzák az állami bevételeket, sőt talán még az sem, hogy legalább a meglevőket rendszeresen szedjék. (Ugy van! Ugy van!) Különösen nem volt ez lehetséges ott, ahol — mint nálunk a bolsevizmusban —