Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

74 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. évi december hó 17-én, szerdán. talál munkát a saját szakmájában, akkor már munkahiányban szenvedőnek deklaráltassék, mint olyan, aki valamilyen segélyre szorul. Elvégre, amig végig nem játszotta a munkaalkalmak egész klaviatúráját és ki nem derül, hogy semmi­féle munkát nem talál, amellyel a kenyerét meg­kereshetné és családját fentarthatná, eladdig én nem vagyok hajlandó hinni és elfogadni, hogy munkahianyban szenved. Meg kell állapitanom azonban azt, hogy a munkások között nagyon sokan vannak ebben a felfogásban, hogy t.i. ha a saját szakmájában egyik-másik nem talál meg­felelő munkát, akkor már önmagát munkahiá­nyosnak hajlamos kijelenteni. Hiszen a külön­böző munkaszervezetekkel folytatott adatgyűj­tés alkalmával kiderült az, hogy még azok a munkások is, akik mint munkahiányosak pl. a szakszervezetekben segitséget kaptak, valami mellékes keresethez hozzá tudlak jutni, úgyhogy tehát a munkásság becsületesen dolgozni kivánó része maga is belátja, hogy a munkaalkalmak­ban válogatnia nem szabad. Mármost ezen a téren nekünk egészen furcsa tapasztalataink vannak. Ebben az esztendőben, a mull esztendőben, és két évvel ezelőtt is, körülbelül ugyanezen időtájban meglehetősen éles hangok hangzottak abban az értelemben, hogy nincs kenyér, ennyi százezer embernek nincs kenyere, tessék munkaalkalmat, tessék segélyt adni. Akkor megindítottuk itt a főváros­ban és künn a vidéken is a munkaalkalmak akcióját, és arra a nevezetes és statisztikailag is a nemzetgyűlés elé tárható eredményre jutot­tunk, hogy annak a rettentő nagy panaszkodás­nak nagyon kevés volt a magva abban az érte­lemben, hogy amikor segitséget ajánlottunk munka ellenében, nagyon kevesen ajánlkoztak munkára. Hogy igy van-e ez most is, nem tudom. Én csak azt látom, mikor kint járok a vidéken, — és Örömmel látom a legelhanyagoltabb utak széleit kilométerhosszuságban meghordva : egész vasúti szerelvények tartalma van felhalmozva az utak mentén — hogy azt ott a por belepi és a szemét ellepi, mert munkáskezek nincsenek, amelyeket alkalmazni lehetne a kő törésére, szétteregetésére és az utak kijavitására. Azt kell tehát mondanom, hogy talán mégis némi korrek­cióra szóiul az az állítás, amelyet t. képviselő­társam — elismerem, teljes jóindulattal és a munkásság iránti szeretetből — kijelentett és amelyet éles színekkel tárt ide szemünk elé. Én tehát mindenekelőtt kétségbevonom a számadat helyességét, másfelől pedig nem va­gyok egész bizonyos, vájjon csakugyan akkora munkahiány volna-e Budapesten és az ország­ban, mint ahogy azt méltóztatott felemlíteni. Azonban ha mégis igy volna, ha mégis volna néhány száz vagy néhány ezer olyan ember, aki a munkaalkalmak egész klaviatúráján végig­pröbálkozva, semmiféle kenyérkereső becsületes munkaalkalmat nem talált, ezekre vonatkozólag még mindig ott van a veszedelmes, úgynevezett állami munkalüányos segítség vagy segély rend­szere helyett a mi inségakciónk. Égészen furcsa ez. A székesfővárossal kapcsolatban a népjóléti ministerium december 1-én megnyitotta nép­konyháit. Méltóztatnak tudni, mi az eredmény? Nem kapunk embert, aki megegye az ebédet. (Mozgás jobb felől,) Nem kapunk elég embert. Konyháink teljesítőképességét az Ínségesek sem a két évvel ezelőtti periódusban, sem a múlt esztendőben nem vették igénybe teljes mérték­ben, s most sem látszik az a tendencia, hogy igénybe óhajtanák venni. Méltóztatnak látni, amikor mi szakszerűen foglalkozunk az ínségtüneményekkel és próbálunk intézményekkel segíteni, — egyrészt munka­alkalmak adásával, amelyek különösen kint a vidéken, de talán itt a fővárosban is nem mindig vétetnek teljesen igénybe, másrészt intézményes segítéssel, amely szintén nem vétetik igénybe"— akkor mégis csak azt kell mondanom, hogy talán mégsem festhető annyira éles színekkel az a két­ségkívül meglévő baj, mint ahogy azt t. képviselő­társam megfestette. Én a magam részéről nemcsak azért nem tudnék hozzájárulni egy munkahiányos segély rendszeréhez, mert az államháztartásnak erre fedezete nincs, hanem szociálpolitikai elvi ala­pokból sem, úgyhogy én tisztelettel bátor vagyok kijelenteni, hogy amennyiben ez a kormány az úgynevezett munkanélküliség ellen való segély, vagy helyes magyarsággal mondva, a munka­hiány esetére, való segély rendszerére volna haj­landó áttérni, én a magam részéről levonnám a konzekvenciákat a legvégső határig, mert én ilyen rendszerrel nem volnék hajlandó magamat azonosítani. (Helyeslés jobb felöl.) Azt azonban sürgetem a magam részéről is, — amint nagyon helyesen méltóztatott t. képviselőtársamnak is hangsúlyozni — hogy munkaalkalmakat adjunk és teremtsünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebben az irányban a pénzügyminister ur részéről igen messzemenő megértést tapasztaltam, hiszen az elmúlt nyár végén 30 milliárd koronát adtunk a törvényhatóságoknak, 100 milliárd korona tata­rozási hitelt tettünk lehetővé a székesfővárosban s további 20—30 milliárd korona megy ki vidéki munkálatokra. A pénzügyminister ur ezenkívül szives volt kilátásba helyezni, hogy a székes­fővárosban, magának a székesfővárosnak, mint közjogi testületnek, de a székesfőváros magán« egyedeinek is, ezen összegen túlmenőleg is, amennyiben a telj esi tő képesség megengedi, meg­próbálja majd ujabb hiteleket nyitni munka­alkalmak teremthetésére. Ezzel azt hiszem, eléggé illusztráltam, hogy a legkomolyabban, még pedig cselekedetekkel foglalkozunk a munkahiány problémájával és foglalkozunk az abszolút kenyérkereset nélkül lévőknek inségakcióval való megsegítésével is. Ezenkívül tisztelettel bejelentem azt is, hogy készen van a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslata, amelyre vonatkozó­lag azonban tényleg szeretnék tartani még néhány ankétet, hogy az érdekeltek véleményét meg­hallgassam, mert hiszen itt ugy a munkásoknak, de különösen a munkaadóknak, mint esetleg a közigazgatási testületeknek is igen súlyos meg­terheléséről lesz szó. Tisztelettel kérem, méltóztassanak válaszo­mat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Kérdem a népjóléti minister urat, a ministerelnök ur helyett is méltóztatott a választ megadni? Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Igen ! Bocsánatot kérek, elfelejtettem mondani, hogy a ministerelnök ur megkért, hogy mivel az

Next

/
Thumbnails
Contents