Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

74 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. évi december hó 17-én, szerdán. talál munkát a saját szakmájában, akkor már munkahiányban szenvedőnek deklaráltassék, mint olyan, aki valamilyen segélyre szorul. Elvégre, amig végig nem játszotta a munkaalkalmak egész klaviatúráját és ki nem derül, hogy semmiféle munkát nem talál, amellyel a kenyerét megkereshetné és családját fentarthatná, eladdig én nem vagyok hajlandó hinni és elfogadni, hogy munkahianyban szenved. Meg kell állapitanom azonban azt, hogy a munkások között nagyon sokan vannak ebben a felfogásban, hogy t.i. ha a saját szakmájában egyik-másik nem talál megfelelő munkát, akkor már önmagát munkahiányosnak hajlamos kijelenteni. Hiszen a különböző munkaszervezetekkel folytatott adatgyűjtés alkalmával kiderült az, hogy még azok a munkások is, akik mint munkahiányosak pl. a szakszervezetekben segitséget kaptak, valami mellékes keresethez hozzá tudlak jutni, úgyhogy tehát a munkásság becsületesen dolgozni kivánó része maga is belátja, hogy a munkaalkalmakban válogatnia nem szabad. Mármost ezen a téren nekünk egészen furcsa tapasztalataink vannak. Ebben az esztendőben, a mull esztendőben, és két évvel ezelőtt is, körülbelül ugyanezen időtájban meglehetősen éles hangok hangzottak abban az értelemben, hogy nincs kenyér, ennyi százezer embernek nincs kenyere, tessék munkaalkalmat, tessék segélyt adni. Akkor megindítottuk itt a fővárosban és künn a vidéken is a munkaalkalmak akcióját, és arra a nevezetes és statisztikailag is a nemzetgyűlés elé tárható eredményre jutottunk, hogy annak a rettentő nagy panaszkodásnak nagyon kevés volt a magva abban az értelemben, hogy amikor segitséget ajánlottunk munka ellenében, nagyon kevesen ajánlkoztak munkára. Hogy igy van-e ez most is, nem tudom. Én csak azt látom, mikor kint járok a vidéken, — és Örömmel látom a legelhanyagoltabb utak széleit kilométerhosszuságban meghordva : egész vasúti szerelvények tartalma van felhalmozva az utak mentén — hogy azt ott a por belepi és a szemét ellepi, mert munkáskezek nincsenek, amelyeket alkalmazni lehetne a kő törésére, szétteregetésére és az utak kijavitására. Azt kell tehát mondanom, hogy talán mégis némi korrekcióra szóiul az az állítás, amelyet t. képviselőtársam — elismerem, teljes jóindulattal és a munkásság iránti szeretetből — kijelentett és amelyet éles színekkel tárt ide szemünk elé. Én tehát mindenekelőtt kétségbevonom a számadat helyességét, másfelől pedig nem vagyok egész bizonyos, vájjon csakugyan akkora munkahiány volna-e Budapesten és az országban, mint ahogy azt méltóztatott felemlíteni. Azonban ha mégis igy volna, ha mégis volna néhány száz vagy néhány ezer olyan ember, aki a munkaalkalmak egész klaviatúráján végigpröbálkozva, semmiféle kenyérkereső becsületes munkaalkalmat nem talált, ezekre vonatkozólag még mindig ott van a veszedelmes, úgynevezett állami munkalüányos segítség vagy segély rendszere helyett a mi inségakciónk. Égészen furcsa ez. A székesfővárossal kapcsolatban a népjóléti ministerium december 1-én megnyitotta népkonyháit. Méltóztatnak tudni, mi az eredmény? Nem kapunk embert, aki megegye az ebédet. (Mozgás jobb felől,) Nem kapunk elég embert. Konyháink teljesítőképességét az Ínségesek sem a két évvel ezelőtti periódusban, sem a múlt esztendőben nem vették igénybe teljes mértékben, s most sem látszik az a tendencia, hogy igénybe óhajtanák venni. Méltóztatnak látni, amikor mi szakszerűen foglalkozunk az ínségtüneményekkel és próbálunk intézményekkel segíteni, — egyrészt munkaalkalmak adásával, amelyek különösen kint a vidéken, de talán itt a fővárosban is nem mindig vétetnek teljesen igénybe, másrészt intézményes segítéssel, amely szintén nem vétetik igénybe"— akkor mégis csak azt kell mondanom, hogy talán mégsem festhető annyira éles színekkel az a kétségkívül meglévő baj, mint ahogy azt t. képviselőtársam megfestette. Én a magam részéről nemcsak azért nem tudnék hozzájárulni egy munkahiányos segély rendszeréhez, mert az államháztartásnak erre fedezete nincs, hanem szociálpolitikai elvi alapokból sem, úgyhogy én tisztelettel bátor vagyok kijelenteni, hogy amennyiben ez a kormány az úgynevezett munkanélküliség ellen való segély, vagy helyes magyarsággal mondva, a munkahiány esetére, való segély rendszerére volna hajlandó áttérni, én a magam részéről levonnám a konzekvenciákat a legvégső határig, mert én ilyen rendszerrel nem volnék hajlandó magamat azonosítani. (Helyeslés jobb felöl.) Azt azonban sürgetem a magam részéről is, — amint nagyon helyesen méltóztatott t. képviselőtársamnak is hangsúlyozni — hogy munkaalkalmakat adjunk és teremtsünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebben az irányban a pénzügyminister ur részéről igen messzemenő megértést tapasztaltam, hiszen az elmúlt nyár végén 30 milliárd koronát adtunk a törvényhatóságoknak, 100 milliárd korona tatarozási hitelt tettünk lehetővé a székesfővárosban s további 20—30 milliárd korona megy ki vidéki munkálatokra. A pénzügyminister ur ezenkívül szives volt kilátásba helyezni, hogy a székesfővárosban, magának a székesfővárosnak, mint közjogi testületnek, de a székesfőváros magán« egyedeinek is, ezen összegen túlmenőleg is, amennyiben a telj esi tő képesség megengedi, megpróbálja majd ujabb hiteleket nyitni munkaalkalmak teremthetésére. Ezzel azt hiszem, eléggé illusztráltam, hogy a legkomolyabban, még pedig cselekedetekkel foglalkozunk a munkahiány problémájával és foglalkozunk az abszolút kenyérkereset nélkül lévőknek inségakcióval való megsegítésével is. Ezenkívül tisztelettel bejelentem azt is, hogy készen van a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslata, amelyre vonatkozólag azonban tényleg szeretnék tartani még néhány ankétet, hogy az érdekeltek véleményét meghallgassam, mert hiszen itt ugy a munkásoknak, de különösen a munkaadóknak, mint esetleg a közigazgatási testületeknek is igen súlyos megterheléséről lesz szó. Tisztelettel kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Kérdem a népjóléti minister urat, a ministerelnök ur helyett is méltóztatott a választ megadni? Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Igen ! Bocsánatot kérek, elfelejtettem mondani, hogy a ministerelnök ur megkért, hogy mivel az