Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

66 A 'nemzetgyűlés 357. ülése 1924. munkanélküliség apasztana szempontjából, rendkívül érdekes adatokra és tanulságokra jövünk rá. Van egy adat, amely azt bizonyítja, hogy egyedül Budapesten mennyivel csökkent a munkanélküliség a tatorzási hitel folyósításától kezdve mostanáig. Ez ugyan kevés, alig 4%-ot jelent ; a talarozá.si hitel a munkanélküliségnek csak 4%-át csökkentette. Nincs ebbe belekalkulálva az az emelkedés, amely bekövetkezett volna akkor, ha a kormányzat"nem folyósította volna a tatarozási hitelt. A tatarozási hitel folyósítása szerintem a kormányzat egyik legügyesebb, leghasznosabb ténye volt a munkanélküliség leküzdése tekintetében. De számtalan más ilyen eszköz is van, hiszen az angolok a háború alatt sok ilyen eszközi teremtettek. A németek egész légióját léptetlek életbe azoknak az intézkedéseknek, amelyek mind a munkanélküliség egy-egy részét csökkeni ették. Természetesen a munkanélküliséget általában megszüntető rendszer nem lehet más, mint munkaalkalmak teremtése, de ma, amikor az államháztartásnak óriási deficitjével állunk szemben, nehezen lehet gondolni arra, hogy oly munkaalkalmakat teremtsünk, amelyek a" munkanélküliséget megszüntetik. Ma még nem is olyan nagyon veszedelmes a munkanélküliség, de ez folyton fokozódik, és aki megfigyeli, láthatja, hogy napról-napra, hétről-hétre fokozatosan emelkedik a munkanélküliség a hatósági munkaközvetítők és szakszervezetek jelentései szerint. Ehhez még hozzá kell számítani a vidéki munkanélküliek tömegét is, azokat, akik feljönnek Budapestre munkát keresni. Ez a folyamat állandóan folytatódik, a kormányzatnak mindent el kell követnie, hogy amennyire lehelséges, a munkanélküliek nagyszámát csökkentse. Hallottunk itt elvi megállapításokat, és nagyon helyeslem, hogy a kormányzatnak improduktiv munkanélküli segélyre pénze nincs. De mindent el kell követnünk, hogy munkaalkalmak teremtésében előljárjunk. T. Nemzetgyűlés ! Van a munkanélküliségnek egy kisérő "jelensége, a pauperizmus, a szegénység, a nyomorúság, amely irtózatos erővel fokozza a munkanélküliséget. A munkanélküliek tömege teljesen fizetés, kereset, jövedelem nélkül áll az óriási gazdasági harcban. Ezeket a tömegeket, amelyek ki vannak téve a pauperizmusnak, meg kell menteni nem az éhenhalástól, hanem a lassú pusztulástól. A múlt évben, amikor a kormányzat és a ministerelnök ur élére, állottak a nagy nyomorakciónak, ez az akció gyönyörű szép eredményeket tudott produkálni, sok könnyet, sok nyomort szüntetett meg. Ugy látom, hogy a mostani tél még nehezebben indul, ami természetes is, hiszen a gazdasági helyzet .azóta sokkal súlyosabb. Ma a gazdaközönség és az iparosság is rosszabb helyzetben van, és nincs ember, aki a szegényeket támogathatná és az ilyen mozgalmat el őre vihetne. Felhívom tehát a kormányzat figyelmét arra, hogy az idén kétszeres erővel szorgalmazza ennek a nyomorakciónak a vidéken való folytatását, és amennyire csak lehetséges, tegye lehetővé, hogy sok száz és ezer ember jusson hozzá ahhoz a minimális segélyhez, amelyre szükség van, hogy sok családot átmentsünk a nehéz, súlyos téli hónapokon. Ezzel a kérdéssel tovább nem akarok_fogévi december hó 17-én, szerdán. lalkozni, hiszen interpelláció is el fog hangzani e tárgyban és nem kívánok annak eiébevágni. Most méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden (Halljuk ! Halljuk 1) rámutassak egy szociális problémára, még pedig arra, amely a házhelyek kérdésével kapcsolatosan áll fenn. A földbirtokreform keretében megoldott egyik legfontosabb és leghasznosabb szociális kérdés a házhelyhez való juttatás volt. Ha a földbirtokreformból semmi sem sikerült volna más, csak a házhelyek kérdésének megoldása, és ha a földreform nem jelentett volna egyebet, mint sok száz és ezer embernek földhözjuttatását: ez is megérte volna, hogy a földbirtokreformot a nemzetgyűlés megcsinálja. Van azonban itt egy nagy baj, és ez az, hogy a házhelyhez jutott emberek legnagyobb része olyan helyzetben van, hogy képtelen magán segíteni, képtelen a legminimálisabb összeget előteremteni és házát kis vagyonából felépíteni, magának fészket alapítani, a falakat felhúzni és a hozzávalókat megszerezni, mert nagy tömegek vannak, akik vagyontalanok lévén, az ehhez szükséges hitelt nem kapják meg. Nincs egyebük, mint két kezük munkája, amelyből jövedelmet szerezhetnének. Egy kérdést vetek itt fel egész röviden, egy tervet, amelyet, ha a nemzetgyűlés helyesnek talál, méltóztassék ehhez hozzájárulni. Németországban az egyik tartományban ez a terv pompásan bevált. Az egyik kisebb szövetkezet egy erdő területén tagjai számára egyszerűen formafákat csináltatott, bizonyos mérték szerint, az ajtókat, ablakokat, ajtófélfákat teljesen elkészítették, megcsinálták a szobák, konyhák és kamrák felépítéséhez szükséges faanyagot, A szövetkezeti tagok bizonyos befizetés ellenében megkapták ezeket az anyagokat, a kivan f helyre szállítót Iák azokat vasúton vagy hajó]), és így azután barátaik, rokonaik segítségévei felépíthették házaikat a szövetkezettől hiteibe kapott anyaggal. így sikerült sok ezer és ezer embernek biztosítani lakhelyét, otthonát. Azt gondolom, hogy egy ilyen terv megvalósítása, ami keresztülvihető a hitelkérdés szempontjából, végtelenül fontos volna nálunk is. Meg lehet tenni, hogy egyszerűen, nyersen, összeállítják a gerendákat, a szükséges ajtófélfákat, és azután az illetők, ha nem is kapják teljesen ingyen — mert hiszen erre mód az államháztartás mai helyzete meliett nincsen — hitelképen, törlesztésre megkaphatják a szükséges anyagot. Méltóztassék megengedni, hogy ennek a tervnek kivitelére vonatkozólag a következő rövid határozati javaslatot terjeszthessem elő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földbirtokreform által házhelyhez jutottakat segítse formaházak építéséhez szükséges épületfához és e célra sürgősen foglalkozzék akció megszervezésével.« Van még egy gondolatom, egy tervem, amelyet szintén elő kívánok terjeszteni, ez pedig a valorizáció kérdésére vonatkozik, melyre nézve szintén bátorkodom a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyi kormányzatot ; tegye tanulmány tárgyává a valorizáció kérdését és haladéktalanul nyújtson be törvényjavaslatot ennek megoldása céljából.« Méltóztassék végül megengedni, hogy még