Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

62 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. azoknak az alkalmazottaknak indítványait, akik akár jövedelmezőség, akár megtakarítás tekintetében valamely javaslatot tesznek, szakszerűen és alaposan elbirálni s a mellőzést is indokolni kellene, s az igy hozott határozatot elfogulatlan egyénekből álló olyan fórumhoz kellene utalni, amely fórum mentes a csalatkozhatatlanság dogmájától, amely dogma pedig hivatalból okos főnököknél kétségkívül már régen elfogadott. Különösen nagy aránytalanságot látni a 260 millió aranykorona személyzeti kiadás és a 12 millió aranykorona beruházás között. Maga a t. pénzügyminister ur is beismerte, hogy csekély összegnek tartja ezt erre a célra. Egyedül a kultusztárcát tartom kellően dotálva. És itt bekapcsolom ebbe azt a felfogásomat, hogy nálunk mindennél fontosabb a népiskoláknak olyan átalakítása, vagyis olyan tantervvel való ~ ellátása, amely összhangban áll azzal a határozati javaslattal, amelyet mindnyájan elfogadtunk s amelyet Széchenyi Viktor gróf t. barátom nyújtott be, hogy t. i. gazdasági ismereteket kell az elemi iskolákba bevezetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Bekapcsolom ezt a gondolatot előttem szólott t. barátomnak, Wolff Károlynak felszólalásába, aki a szervezésről beszélt és aki azt mondotta, hogy a gazdasági érzéket kell fejleszteni. Mindenesetre elő kell készíteni, iskolázni kell a fiatal nemzedéket már ott az iskola padjaiban és akkor meg vagyok győződve, hogy mindenesetre eredményeket is L fogunk elérni. Amennyire én értesülve vagyok, — a kultuszminister ur volt szives velem közölni — a gazdasági ismeretekre az uj népiskolai tanterv kellő tekintettel lesz. Amikor a t. pénzügyminister ur a beruházásokról beszélt, felemlítette, hogy igyekszik a hiányt pótolni, és meg is jelölte a fedezetet a kény szerkölesönben. Amennyire megnyugtató az egyik kijelentés, annyira félreérthető a másik. Azt hiszem, a pénzügyminister ur csakis azt érthette, hogy a meglévő kényszerkölcsönök hátralékait kivánja felhasználni erre a célra, nem pedig uj kényszerkölcsönök lehetőségéről beszélt. (Szijj Bálint : Még csak az kellene !) Amennyiben ilyen irányban nyilatkozott, azt hiszem ez mindnyájunk megnyugtatására szolgált. Azt a kijelentését a t. minister urnák, hogy a forgalmi adó leszállításának gondolatával foglalkozik, (Szijj Bálint : Ez is okos dolog volna !) helyeslem s különösen osztatlan tetszéssel találkozott az a kijelentése, hogy a középső fokozatot, különösen pedig a saját termelésre való forgalmi adóztatást mellőzni fogja, mert ez mindenesetre hetyes is, logikus is. A termelést forglami adóval sújtani nem lehet. Ugyancsak örvendve hallottuk mindnyájan — azt hiszem — at. pénzügyminister urnák azt a további bejelentését, hogy a pénzügyi közegek jutalékait rendeletileg be fogja szüntetni. (Szijj Bálint : És még sem szüntette be !) A rendelet meg fog jelenni. A jutalékrendszer .kétségkívül immorális és a sürün panaszolt zaklatások voltaképen erre a rendszerre vezethetők vissza. (Ugy van ! jobbfelől.) Pártunkban már akkor szó voít erről és már akkor is biztosítást nyertünk, (Szijj Bálint : Szavak Î) most pedig a t. minister ur kijelentése után elvárjuk, hogy ez a legrövidebb idő alatt effektiiáltatni fog. (Szijj Bálint : Tettekben is nyilvánuljon meg!) . êvï december hó 17-én, szerdán. A t. minister ur elismerte azt is, hogy az adókivetések nem alaposak. Azt hiszem, erről mindnyájan garmadával mondhatnánk panaszokat. Természetes dolog, hogy ezekről a panaszokról mi egészen más hangnemben szólunk, még ha panaszkodunk is, mint az ellenzéki oldalról, mert mi a panaszokból nem élünk, nem akarjuk azokat kihasználni, de vakok lennénk és nem volnánk őszinték azzal a kormánnyal szemben, amelyet pártolunk, ha nem mondanók meg mi is a magunk részéről az igazat. (Ugy van ! jobbfelől.) Bajok igenis vannak, visszaélések is vannak, és én megnyugtatással vettem a pénzügyminister urnák azt a kijelentését, amikor azt mondotta, hogy nagy súlyt helyez az igazságtalanságok megszüntetésére. Egy alkalommal Nyírmeggyes községben, választókerületem egy községében fordultam meg s ott mezitlábas szegény rongyos emberek — többnyire feles, harmados munkások — panaszolták el, hogy a pénzügyi közeg, bár a jegyző helyesen készítette el az adókivetést, őket nagyon nagy adóval sújtotta. Megkérdeztem Papp József körjegyzőt, aki a népnek valódi atyja, hogyan áll a dolog és ő kijelentette, hogy a magas adót amúgy sem lehetne ezeken az embereken behajtani. Kérdem most már : van-e értelme annak, hogy a szegény embereket elkeserítik, amikor abból ugy sem lesz az államnak semmiféle haszna? Az ilyen tisztviselő nem dicséretet, hanem korholást érdemel. (Ugy van ! jobbfelől. — Szijj Bálint : Korbácsot !) Igen fontos kijelentést tett a t. minister ur a társulati adóra nézve, amikor kijelentette, hogy a helyesebb osztalékpolitikát kivánja lehetővé tenni. Szerettem volna többet hallani e tekintetben a t. minister úrtól ; ezt a kérdést ugyanis azért tartom nagy fontosságúnak, mert messze kihafásu. (Wolff Károly : A tőkegyűjtés szempontjából !) Méltóztatnak tudni, hogy a korona romlása idején igen sokan, hogy vagyonértékeiket átmentsék, részvényeket vásároltak. Vásárolták pedig a részvényeket anélkül, hogy törődtek volna a részvények osztalékának magasságával ; csak a részvények belértékét nézték s azt remélték, hogy a korona romlásával egyenlő arányban foga részvények árfolyama emelkedni. Sajnos, azonban ebben csalódtak. Nemcsak nem emelkedett a részvények értéke ebben az arányban, hanem megtörtént az, hogy a korona romlása idején ugyancsak estek a részvények árfolyamai is. Ennek az árfolyamleromlásnak többféle oka volt. Egyik ok kétségtelen az a hirlelés, hogy a részvények után 5%-os kény szer kölcsönt fognak kiróni. Ez természetesen ijedelmet, nyugtalanságot okozott. Itt engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy megállapítsam, milyen hiba a pénzügyi politikában az, ha titkolóznak, milyen hiba, ha meglepetéseket készítenek elő. A jelen esetben ez csak lucus a non lucendo volt, mert a meglepetés tudvalevőleg elmaradt, azért mégis nagy rombolást és káros hatást idézett elő. A másik ok a bécsi frankkontremin, amelynek következtében a magyar értékpapírokat Bécs is, Prága is erősen tömegesen kínálta, ezt természetesen a kontremin is kihasználta. Mindehhez hozzájárult, hogy a külföldön, az európai tőzsdéken általában meglehetősen nyomott hangulat volt ebben az időben és az értékpapírok árfolyamai