Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

S2 Â nemzetgyűlés 357. ülése 1.924 kaszáló kezelése mindmegannyi nehéz kérdés, amelyeket az apáról-fiura maradt ókori gazdál­kodással nem lehet már összhangba hozni, abból manapság nem lehet megélni. Nagyon fontos volna tehát, ha az állami iskolákban legalább minden délután egy órán keresztül ezek a tizen­hat-tizenhét éves íiatal kisgazdák és az öregebb kisgazdák is szakszerű gazdasági előadásokban részesülnének. Ha ez kezdetben talán anyagi akadályokba ütköznék is, vándortanítók által lehetne esetleg a kezdet nehézségein átesni. Oly sok feleslegesre van kiadásunk, hogy erre a fon­tos dologra okvetlenül kell szintén pénznek jutni. Beszédemben kimutattam, hogyha a zug­méneket megszüntetjük, akkor feltétlenül állami ménekről kell gondoskodni, hogy legyen mivel azokat helyettesíteni. Epugy, ha a földreform által sok kisgazdát teremtettünk, gondoskodnunk kell azok tanításáról is, hogy necsak a kisgazdák­nak, hanem a köznek is jusson valami gazdál­kodásukból és hogy különösen uj adóalanyokat teremtsünk. A íöldmivesiskolák gyárapitásáról azt tartom, hogy ez állandó figyelem tárgyát kell, hogy képezze a földművelésügyi és a kultuszmi­niszternek is. Ha ez igy lesz, akkor várhatunk kézzelfogható eredményeket is. Kérve-kérem te­hát a kormányt, hogy különösen a földmivelési tárca keretében szíveskedjék minél előbb ezeket a fontos kérdéseket megoldani. Dióhéjban ezek lennének legsürgősebb meg­jegyzéseim a költségvetés keretében. Még csak arra kérném a vallás- és közoktatásügyi minister urat, akinek a népnevelés és népiskolák építése terén oly sok üdvös tevékenységét tapasztaltuk, hogy venné fel tervezetébe a gazdasági szakelő­adókat is. Ha minden járásban két ilyen gazda­sági szakfelügyelőt is tudna elhelyezni, akik hi­vatva volnának bizonyos rendszer szerint, köz­ségről-községre menve, a kisgazdákat és a fiatal generációt a modern gazdálkodás terén az isme­retekbe bevezetni és megismertetni velük, ho­gyan lehet kevés vagy sovány földben is jó istálló­trágyakezeléssel és a műtrágya alkalmazásával a többtermelést előmozdítani, meg vagyok róla győződve, hogy ez tetemesen elősegítené a több­termelést. Ez a 80 gazdasági szaktanító, aki ebbe a tizennégy vármegyében arra törekednék, hogy a falu népét a hagyományos elavult gazdálkodás teréről a modern gazdálkodás terére vigye át, mind ekéje volna a magyar ugarnak és ezek hi­vatva lesznek megelégedetté és boldoggá tenni azt a népet, amely a jövő Magyarországnak ge­rince : a magyar gazdatársadalmat. Az indemnitási javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Farkos Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt be­szédemre áttérnék, azzal a tiszteletteljes kéréssel vagyok bátor fordulni a nemzetgyűlés elnökéhez, adjon megnyugtató kijelentést arra nézve, hogy a jövőben a költségvetés beterjesztésének ez a formája nem fog majd alapul szolgálni arra, hogy az indemnitás vitája csak négy napig tarthasson. Vagyis azt akarom leszögezni^ hogy a költségvetés mostani beterjesztése szokatlan és elétrő az eddigi módoktól, mert megkaptuk ugyan a költségvetés általános részét, de nem került kiosztás alá a rész­letes költségvetés, amely pedig lényeges része az éri december hó 17-én, szerdán. egész költségvetésnek, úgyhogy az előadó ur is célzott arra, hogy ez csak a hó végén kerülhet ki­osztásra. Azt hiszem, a házszabályok szelleme azt kívánja, hogy a költségvetés akkor tekinthető beterjesztettnek, amikor az eddigi szokásos for­mában beterjesztetett a Háznak, ugy hogy az kiosztásra is kerülhet. De ez lényegtelen a mai vitára nézve, meit nem hiszem, hogy a jelen vitánál egyáltalában szóba kerülhetne az, hogy négy napig tarthat-e vagy esetleg tovább is. Ezt a kérdést tisztán csak mint elvi kérdést vol­tam bátor felvetni. T. Nemzetgyűlés ! Én nehezebb helyzetben vagyok, mint az előttem szólott t. képviselő­társaim, mert ők vagy arra hivatkoztak, hogy bizalommal viseltetnek a kormány iránt és igy a költségvetést elfogadják, vagy pedig azt mon­dották, hogy a kormány iránti bizalmatlanságnál fogva az indemnitási javaslatot nem fogadják el. Én az indemnitás és költségvetés megszava­zásának kérdését bizalmi kérdésnek soha sem tekintettem. Igy ha most mindjárt kijelentem azt, hogy az indemnitást nem fogadom el, ennek okát nem a bizalmatlanságban vagy bizalomban keresem, hanem ennek oka más. Kállay Tamás t. képviselőtársam itt régi­ségekre emlékeztetett bennünket. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy én is felhozzak itt egy régiséget. Ez a régiség nekem is kissé kedves, mint neki a szabolcsi régiségek. Ez Deák Ferenc­nek egy mondása egyik parlamenti beszédében. Deák Ferenc ugyanis azt mondotta 1868 szep­tember 21-én (olvassa) : »Piemélem, Magyar­ország nem fog jövendőben azon eshetőségbe jutni, hogy egyszerre úgyszólván vagy legalább közel egy pár hó különbséggel két évi költség­vetés álljon előtte ; az egyik az, amely már majd­nem lejárt, a másik, amely a jövőre szól.« Majd e beszéde folyamán igy folytatja (olvassa) : »A költségvetés megállapítása nemcsak joga a t. Háznak, hanem kötelessége is és amely pilla­natban a megállapítás lehetővé válik, azon pillanatban minden más mód, mint a megálla­pítás, alkotmányellenes«. Ez az időpont, hogy a költségvetés meg" állapitható, bekövetkezett. Ép ezért alkotmány­ellenesnek és aggályosnak találom a pénzügyi bizottságnak azt a határozatát, hogy a minister által három hónapra kért indemnitást felemelte négy hónapra. Az előadó ur itt előterjesztette azokat az okokat, amelyek a pénzügyi bizott­ságnak — megvallom — nagy gondossággal kiválogatott tagjait erre az elhatározásra kész­tették. Azt kell mondanom, hogy a pénzügyi bizottság tagjai nagy gondossággal vannak ki­válogatva, mert hiszen a kormány, mikor a szelekciót végezte, még az egjik kormánytámo­gatópárt vezérét — aki pedig pénzügyi és gaz­dasági kérdésekben mégis mint szakember isme­retes — sem tartotta elég kvalifikáltnak arra, hogy a pénzügyi bizottságba beválasztassa. Fel­tétlenül azt kell tehát mondanom, hogy a pénz­ügyi bizottságot a legnagyobb gondossággal választották meg, (Felkiáltások : Ki az, akiről beszél?) ~ a Heinrich párt vezére, Heinrich Ferenc képviselőtársam — és igy talán súlyos­nak látszik és tovább indokolandó az az eljárás,

Next

/
Thumbnails
Contents