Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
A nemzetgyűlés 857. ülése 1924. ból el hagytam magam mellett futni ezeket a támadásokat, nem reagáltam rájuk, azonban odáig mégsem mehet a dolog, hogy a szociáldemokrata párt vezetősége becsületes polgári politikusokkal szemben az árulás vádját emelje akkor, amikor Ők voltak azok, akik cserbenhagytak bennünket 1921 decemberében és 1922 januárjában, amikor idebent a Házban megkezdődölt a választójog tárgyalása, és amikor mi hiába akartuk őket — Peyer Károly urat is arra megnyerni, hogy legalább egy gyűlésen tiltakozzunk a Tattersallban, Bárczy István beszámoló beszéde keretében és követeljük a titkos választói jogot. A t. urak akkor bennünket cserbenhagytak. Hogy miért, azt tudtuk. Bebizonyosodott és nekem nem kell tovább mennem, mint az azóta tartott legutóbbi pártkongresszusig, ahol ők a paktumról azt mondták : igaz ugyan, hogy megkötötték, de a megkötés pillanatában is tudták, hogy azt nem fogják megtartani, (Derültség jobbfelől. - Halász Mórié : Különös erkölcs ! — Erdélyi Aladár : Jellemző rájuk ! — Ostor József : A Népszava morálja !) mert erőszak hatása alatt kötötték meg szenvedő munkástársaik érdekében és a megkötés pillanatában is tudták, hogy az erkölcsileg rájuk nem kötelező. Fegyvertársi hűségről, árulásról az urak velem szemben, aki kezdettől fogva itt a Házban, ezen a helyen becsülettel küzdöttem a titkos választójogért, ne beszéljenek és árulásra, elvhűségre velem szemben ne hivatkozzanak. Ez nem titok. Volt itt egyszer alkalom, amikor a t. ministerelnök ur, akivel nem volt szerencsém erről a kérdésről beszélni, egyszer idedobta a szociáldemokrata párt felé, hogy felolvashatja a velük kötött megegyezést. Akkor, ha jól emlékszem, Rakovszky István t. képviselőtársam és én követelttik egyedül ennek a megegyezésnek szövegét, de erről az oldalról, r a szélsőbalról némaság volt a felelet. Vázsonyi <t. képviselőtársamat hi vom fel tanúnak és Bárczy István képviselőtársamat és Bethlen István ministerelnök urat is, hogyha árulás történt valamikor a titkos választójog kérdésében, nem a mi részünkről történt, — mert én a ministerelnök úrral szemben ezt a követelést mindig mint conditio sine qua non-ját emlegettem az egészségesebb kialakulásnak hanem azok részéről történt, akik a választási küzdelem előestéjén a saját maguk kedvezőbb helyzetének biztosítására ezt a kérdést nem követelték, elejtették. (Putnokv Sándor : 1919-ben is !) Sohasem felejtem el, hogy amikor nagyatádi Szabó Istvánt feljverestem a választójogi rendelet kibocsátása előtt, arra hivatkoztam : nem hagyhatod, hogy a szociáldemokrata párt a maga munkáskerületei, a főváros részére biztosítsa a titkos választást és te, mint a magyar kisgazdáknak, a magyar föld népének képviselője ne biztosítsd ugyanazt a falu népének. Méltóztassék elképzelni hosszú időn keresztül az én lelki állapotomat, amikor erről az oldalról kiabálták nagyatádi Szabó Istvánnak azt, hogy ő árulta el a titkos választójogot ! Tisztelt Nemzetgyűlés 1 Én kénytelen voltam ezeket a dolgokat elmondani, (Helyeslés jobbfelől.) kénytelen voltam elmondani azért, mert valahogyan ugy éreztem, hogy most már nem személyekről és nem az én személyemről van szó. évi december hó í¥~én, szer ami. 4$ Mi a mi bűnünk? Az, hogy egy pár képviselőtársammal összeálltunk, hogy Budapest polgárságát polgári, ellenzéki és szabadelvű alapon megszervezzük (Helyeslés jobbfelöl.) és abban a pillanatban önök is el lettek felejtve, minden gyűlölet és minden támadás nekünk jutott ki. Ezfnem uj a magyar politikában. Én nagyon jól emlékszem 1918-ra. 1918-ban, amikor Lovászy Márton mert Ï vétót mondani bizonyos terrorisztikus jelenségekkel szemben, másnap már a fekete blokk megalakulásáról cikkeztek. (Ugy van ! bal/elöl.) Ma mi azt mondjuk, igen : a munkássággal, sőt a szociáldemokrata párttal is kezet kézbe fogva hajlandók vagyunk együtt menni bizonyos politikai célok megvalósításáért, amelyek a rend és a szabadság fogalmával megegyeznek. Amely pillanatban azonban mi azt mondjuk, hogy nem vagyunk hajlandók ezen túlmenő célokért küzdeni, nem vagyunk hajlandók olyan taktikát követni, amely" az országot visszalökheti a reakció hínárjába : akkor egyik napról a másikra mi a liberalizmus árulói, a demokrácia elárulói lettünk. (Szijj Bálint : Azért nem kell velük barátkozni !) Nem barátkozásról van itt szó, hanem politikáról, t. képviselőtársam ! (Szijj Bálint : Politikailag sem !) Itt politikai erők és tényezők vannak, (Ugy van ! balfelöl.) és a magyar munkásság olyan tényező, követhetnek a vezérei bármilyen bal politikát, bármilyen ferde politikát, kell, hogy a magyar munkásság a képviselő ur szivéhez épen olyan közel álljon, mint az én szivemhez. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelöl : Ott is van:! — Szijjj Bálint : Ugy van, de a vezéreik nem 1 — Elnök csenget.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezeket kellett elmondanom Peyer Károly t. képviselő umak. Hiába fog engem aposztrofálni a t. képviselő ur, hogy én menjek át a túlsó oldalra, hagyjam itt az ellenzéki padsorokat és menjek a kormánypárt padsoraiba, engem a kormánypárttól lényeges elvi, és a közhatalom kezelése szempontjából még lényegesebb elvi és politikai differenciák választanak el, én nem hagyom magamat erről a helyről elküldeni, és mennél jobban küldenek, annál inkább érzem azt a kötelességet, hogy itt maradjak, hogy az elmúlt idők tapasztalatait levonva, barátaimmal együtt képviseljünk egy olyan szabadelvű politikát, amely nem azonosítható a forradalommal és a rombolással. Ez a mi feladatunk és hivatásunk ezeken az ellenzéki padokon. (Ugy van ! balfelöl.) Ha pedig a t. képviselő urak engem el akarnak innen küldeni, akkor még inkább érzem, mennyire szükséges, hogy ezen a helyen megmaradjak, és nem megyek el jobbra, mert újra megismétlem, hogy engem elvi kérdések és a közhatalom kezelésének módszere szempontjából lényeges differenciák választanak el ettől a kormánytól, ettől a kormánypárttól és az általa követett politikától. Ez késztetett arra, hogy e rövid felszólalásom után az indemnitási javaslatra is kitérve, kijelentsem, hogy az indemnitási javaslatot nem fogadhatom el, mert az a politika, amelyet a t. túlsó oldal követ, sajnos, nem azonos a Kállay Tamás képviselő ur imént elmondott beszédében kifejezésre jutott politikával és érzésekkel, és nem azonos az a kormányzati módszer sem, amellyel ma az ország ügyeit intézik. Nem aka10*
