Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

46£-i 14 netn;:ehjy ülés 357. ülése 19.24, nagy rezsinek, — hogy csak a magam kiadásait említsem, 1 milliós napi rezsivel dolgozom — de egyet nem fogunk kibírni : az adótisztviselők fellépését. Mert mégsem lehet az, — innen a kormánypárt padjairól kell hogy mondjam — hogy az adóellenőrző közegek a karácsonyi ünnepek előtt beállítsanak egyes kereskedésekbe és azt mondják : »A maga könyveiben úgyis van hiba, tehát fizessen 10 millió koronát és akkor nem vizsgáljuk a könyveket.« (Felkiállások a jobboldalon : Adalokal!) Az adatok mindig rendelkezésre állnak. (Rassav Károly: Ne csináljanak ugy, mintha nem ismernék az életet !) Ezek az adóellenőrök beállítanak egy-két üzletbe azzal, hogy : »Úgyis tudjuk, hogy hibák vannak,- kérünk 8 milliót, kérünk 40—50—(50 milliót és akkor minden rendben lesz.« Hozzá olyan kijelentéseket is tesznek, hogy : »Maga talán nincs tisztában azzal, hogy mi társai vagyunk az államnak? !« Hát én nem tudom, hogy ez a jutalékos rendszernek köszönhető-e vagy sem, nem tudom, fennáll-e ez a rendszer ma egyáltalában, de ha fennáll, nagyon kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék sürgősen intézkedni, hogy ezek a zaklatások megszűnjenek. Ha ugyanis valaki nem fizet, az azt jelenti, hogy 3 napig ülnek a nyakán, könyveit, levelezését, zsebeit átkutatják, pénztárát lefoglalják, sőt a lakására is elmennek. Ezt akkor, amikor eg}

T kereskedő olyan sok mindenféle adót fizet, olyan sok hasznot hoz a kincstárnak, igazán nem tartom helyesnek és ez ellen kereskedőtársaim nevében is tiltakozni akarok. Őszintén kijelentem a pénzügyminister urnák, hogy nagyon, de nagyon nagy az a küzdelem, amelyet folytatunk. Ha tréfás akarnék lenni, azt mondanám neki, hogy ha igazán pihenni akar és egyedül akar lenni, jöjjön be az én üzletembe és ott nyugodtan pihenhet. (Élénk derültség.) Ilyen körülmények között joggal kívánhatunk kíméletet, és még egyet kérünk : tegyék végre szabaddá a behozatalt. Mégis furcsa dolog, hogy nekem, akinek rokonommal, a volt pénzügyministerrel hasonló neve van, melynek múltja a pénzügyministeriumban mégis számottevő, hatszor kell felmennem a pénzügyministeriumba, hogy egy bronz csillárt behozhassak, amelyet 1915-ben vettem a Pálfly-aukción és amely után fizetem a rá kirótt behozatali vámot. Méltóztassanak elgondolni, mibe kerülhet ez Sehwarcz Jakabnak, mennyi idejébe és fáradságába kerül neki, hogy ugyanezt á tárgyat behozhassa. (Derültség") EzBk apróságok, de önök nem tudják, hogy a régiségkereskedésben mit jelent a forgalom. Ismerek olyan műtárgyakat, amelyek mindenütt megfordultak már, a londoni piactól egészen Budapestig és sokkal többet szedett már be utánuk az állam adóban, illetékben, jutalékban, luxusdíjban és forgalmi adóban, mint egész értékük. Hogy ide banán, füge, narancs, harisnya, rossz szövet és minden bejöhet, csak épen az nem, ami kultúrát jelent, azt sehog3* sem tudom megérteni. Engedjék meg, hogy a" magam érdekéhen is beszéljek, de én mindenesetre a magam szakmájában vagyok otthonos, ezeket tehát szóvá kell tennem. (Derültség.) Az indemnitási törvényjavaslatot elfogadom és csak egyetlenegy kérésem van a t. kormányhoz, j •évi december hó í?-én, szerdán. amelyről jövő munkájában soha meg ne feledkezzék. Kérve kérem tőle, hogy segítsen a háború sok rokkantján és elesettjén. Sok a mai. nehéz viszonyoknak a szegénye, sok a munkanélkülije. A kormánynak mindig ott függjön a szeme azokon, akik ebben az országban a legnyomorultabbak, a legszegényebbek. Tudom, hogy az ország a mi pártunk mellé fog állni és a kormány azt a bizalmat, melyet pártja és az ország részéi ről élvezett, tizszerezett mértékben fogja megkapni, ha a szegények sorsának javítását tűzi ki céljául. Az indemnitást elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : Rassay Károly ! Kassay Károly :T. Nemzetgyűlés! Őszintén megvallva nem szándékoztam az indemnitási vitában felszólalni ; (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) nem szándékoztam felszólalni egy szubjektív szempontból. Őszintén meg kell vallanom, hogy bizonyos mértékben lehangolt engem az a merész ellenállás, amelyre a többségi párt részéről találtam, ha nem is egészében, de bizonyos részeiben —• és amelyre találtam az elnökség részéről is olyan irányban, hogy bizonyos lépések történjenek, melyek a Ház jelenlegi alakját megváltoztatják. Őszintén megvallom, azt a körülményt, hogy már két hét óta az ellenzék tekintélyes részének távollétében folyik a vita, sem az ország érdekében, sem a parlament munkaképességének érdekében helyesnek, jónak nem találom. Nem rajtam múlik ennek a kérdésnek a megoldása, hanem az igen tisztelt elnök úron, akinek a tisztelt többség a házszabátyrevizió megszavazásával kapcsolatosan módot adott arra, hogy a mai helyzetet applanálja és függ a Ház többségétől, amelynek módja van ezeket a kizárásokat hatálytalanítani. A másik körülmény, amiért nem szívesen szólaltam fel az indemnitási vitában, helyesebben, ami —- talán ugy éreztem — feleslegessé teszi felszólalásomat az, hogy az utóbbi időkben tartott beszédeimben a parlamentben egész világosan vontam meg azt a határt, amely ugy jobb-, mint balfelé politikámat körülhatárolja. Ha mégis felszólalok, ezt a mi egészen különös bifurkált parlamenti helyzetünknek köszönhetem. Nevezetesen van itt egy másik parlament is, amely részben fehér asztalnál, részben egy másik zöldasztalnál, de többé-kevésbé politikai kijelentések szinterévé teszi az egyes pártkörök vagy klubhelyiségek termét és ott bizonyos támadások hangzanak el, amely támadásokra épen azért, mert politikai természetűek, ugy érzem, jogom van erről a helyről a nemzetgyűlésben válaszolni. Bizonyos tekintetben hálás is vagyok ezekért a támadásokért, mert hiszen módot nyújtottak arra, hogy felszólalási szándékomat megváltoztatva, itt megjelenjek és végighallgassam Kállay Tamás t. képviselőtársam beszédét. Amit ő elmondott, az uj hang a nemzetgyűlés túlsó oldaláról : a megértés ^és közeledés olyan hangja, (Ugy van ! jobb felől.) amelynek visszhangra kell találnia nem ebben a nemzetgyűlésben, hanem ebben a széttagolt nemzetben. Azzal, amit ő elmondott a munkáskérdésről, lehetetlen, hogy valamennyien egyet ne értsünk, és ha egyetértünk, legyen bátorságunk ezeket a kérdéseket