Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

A nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. 219 litikai jogaink. A román impérium alatt álló magyarság közel 2 millió lélek, jóllehet egyletedét teszi ki a román lakosságnak, mindössze három mandátummal van képviselve a román parlamentben. így képtelenek vagyunk jogainkat érvényesíteni. Giuvara szenátor annál inkább megtehetné azt a szívességet, hogy . korrigálja akkori felfogását és jóvátenné azt a támadást, amelyet ellenünk intézett, mert amint a memorandumból látszik, a Románia összlakosságának egyheted részét kitevő magyarságnak mindössze három képviselője ül az oláh * parlamentben. Ez a helyzet Romániában. De nem rózsásabb a helyzet Cseh-Szlovákiában sem. A különbség mindössze a módszerben van. Amit a szerb sovinizmus börtönnel és bilinccsel, amit a román sovinizmus brutális erőszakkal csinál, azt enyhébb módszerrel, hogy ugy mondjam, selyemzsinórral végzi el a cseh sovinizmus. Paragrafusba, törvénybe bujtatja irtó hadjáratát, az ott élő nemzeti kisebbségek ellen. Törvényt hoz és citál rá, amikor elveszi a tulajdonostól birtokát, paragrafusra hivatkozik, amikor a kisebbségek százezreit — ebben világrekordot teremtett — megfosztja állampolgárságuktól. Törvényre és paragrafusra hivatkozik, amikor a magyar iskolát bezárja és bekényszeríti a német és magyar gyermekeket a cseh iskolákba. Az ilyen felszólalásokra, melyek magyar részről elhangzanak, Belgrád, Bukarest és Prága azt szokta mondani, hogy mi ebben a kérdésben érdekelt fél lévén, nem tudunk objektívek lenni. A berni konferenciával kapcsolatban és vele parallel, ülést tartottak a nem-, zeti kisebbségek az összes államokból. Nem mi magyar delegátusok, hanem saját képviselőik ültek ott és mondhatom, ahány képviselő, annyi panasz, ahány felszólalás, annyi vád, annyi keserűség hangzott el az utódállamok politikája ellen, amelyet a nemzeti kisebbségekkel szemben követnek. Ha sikerülne is ezeket elnémítani, akkor a legutóbbi hetek eseményei fognak vádat emelni, hogy azok a kormányok, amelyek a békeszerződésekből csak hasznot húztak és amelyek épen a népek önrendelkezési joga cimén csonkították meg Magyarországot, vették el területének kétharmadát, a szerződésben vállalt kötelezettségüknek egyáltalában nem tettek, sem nem akarnak eleget tenni. Mint a hazánkban élő nemzeti kisebbségek képviselője, vétettem volna törvényhozói kötelességem ellen, ha az utódállamokban tapasztalt állapotokra, itt, a törvényhozás termében rá nem mutattam volna. Mert vétenénk saját véreink ellen, ha ez a panasz ajkunkon elnémulna. (Ugy van! Ugy van!) Egyik kiváló publicistánk nemrégen a magyar kormánynak e téren való feladatát összehasonlította Orpheuséval, azt mondván, hogy amint Orpheus leszállt az alvilágba is és felvette még a poklok veszedelmeivel is a küzdelmet, hogy megtalálja azt, akit elraboltak tőle és nem tudott nyugodni, amig nyomára nem akadt, ugy a magyar kormánynak sem szabad soha elfelejtenie azt, amit elvettek tőlünk és mindig szemmel kell tartania azok sorsát, akiket a békediktátumok alapján elszakítottak tőlünk. Tisztelt Nemzetgyűlés! Én is ezt kérem a kormánytól. Hiszen a kormány e tekintetben már sokat tett. Aki látta Koppenhágában a hangulatot és látta a szelídebb hangulatot és NAPLÓ XXVIII. barátságosabb érzést Bernben, amely a fagyos hangulat nyomába lépett, az méltányolni tudja a kormányelnöknek e téren kifejtett munkáját. (Ugy van! a jobboldalon, — Csik József: Parisban szeretném már ezt a hangulatot látni!) Tisztelt Csik képviselő ur, az természetes, hogy egy épületet nem lehet egyszerre felépíteni és egy bástyát sem lehet egyszerre szétszedni. Nekünk, megcsonkított országú magyaroknak nem marad más hátra, mint hogy kövenként szedjük szét azt a bástyát, amellyel ellenfeleink, ellenségeink, szomszédaink körülfalazzák magukat, így akarván igazolni és elsáncolni magukat erőszakosságuk mögé, amellyel leigázzák nemzeti kisebbségeinket. Azonban a képviselő ur tudja azt is, hogy az erőszak rövid életű és előbb-utóbb áttör rajta az igazság. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ennek az igazságnak utat törjünk, hogy a nyugati hatalmak erre rákenyszeritsek az utódállamokat, mert ma, mikor Európában a béke szelleme mind erősebben és merészebben bontja ki szárnyait, lehetetlen, hogy a kisentente tovább is az erőszak és a bosz-ul utján haladjon. Nekik is rá kell lépniök a szerződések betartásának, a kiengesztelődésnek, a méltányosságnak és igazságnak útjára. (Csik József: Halálát jelentené, ha erre rátérne!) Annál is inkább követelhetjük ezt, mert hiszen épen az előttünk levő költségvetés néma számai között húzódik meg az a szizifuszi munka, amelyet a kormány kifejt, hogy a szerződések szentségének szemmeltartásával életet varázsoljon, életet teremtsen a romokon. Amidőn a törvényhozás termében rámutattam ezekre az állapotokra, amelyekben az utódállamok területén élő nemzeti kisebbségek sínylődnek, ugyanakkor kötelességem konstatálni, hog*y igenis mi, magyar delegátusok voltunk az egyedüliek, akik felemelt fővel és nyilt tekintettel ülhettünk a kisebbségi konferencián, azért, mert a mai kormány nemzetiségi politikája helyes vágányon jár és a magyar nemzet ősi tradícióinak nyomán indul el, amikor lojális megértéssel viseltetik a, honi nemzeti kisebbségekkel szemben. Csak arra kérem a kormányt, hogy maradjon meg ezen az utón, tartsa meg nemzetiségi politikáját ebben az irányban. Azt megértem, hogy vannak az adminisztrációban nekibúsult magyarok, akik, mikor látják és olvassák, hogyan bánik Belgrád, Bukarest és Prága az ott élő honfitársainkkal, azt mondják : ha mi igy bántunk volna a mi nemzeti kisebbségeinkkel, nem lett volna nemzetiségi kérdés és nem lett volna ürügy Magyarország szétdarabolására. Várjuk meg a dolog végét; végén csattan az ostor! Sem a szerb, sem a román, sem a cseh erőszaknak nem fog sikerülni kiirtani a nemzeti kisebbségeket, ellenkezőleg, meg fogja aeélqzni azoknak nemzeti karakterét és jellemét. Ahogyan a pogányoknak nem sikerült erőszakkal kiirtani a kereszténységet, hanem a mártírok vére mindig megtermékenyithette a talajt, ugy ez az erőszak is csak még jobban arra fogja utalni ott élő honfitársainkat, hogy mint a fa, amelyet megnyesnek, annál mélyebben kapaszkodjanak bele a talajba gyökereikkel. Ugy a kormány elnök, mint az egész kormány iránt bizalommal viseltetem. Bizom abban, hogy a pénzügyminister. urnáit is sikerülni fog tudásával, vasszorgalmával és ambíciójával kivezetni az országot abból a nehéz pénzügyi helyzetből, amelybe kerültünk, s amidőn kritikámat a konkrétumokra vonatkozólag el36