Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-353
À nemzetgyűlés 353. ülése 1924, évi december Kő 12-én, pénteken. 15 a gazdasági életnek minden nagyobb megterhelése nélkül alkalmas bázist nyerhet a középosztály a maga problémájának megkönnyítéséhez és megoldásához is. Elkerülhetetlen lesz ezzel kapcsolatban a hitelélettel szemben a rész vény jog bizonyos reformja is. A részvénytársaságokat vissza kell vezetni eredeti álláspontjukra, vissza kell vezetni arra a hivatásra, amelyet annakidején mint gazdasági organizáció betöltöttek. Azt hiszem, ebből a szempontból is csak a gazdasági élet javát fogjuk szolgálni, ha ezeket az intézkedéseket megvalósítjuk. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban csak röviden em litem meg, hogy figyelemmel kisérem t a tőzsdén is egyrészt a tőkeemeléseket, másrészt pedig azt, hogyan érvényesülnek a részvényesek jogai. A tőzsdetanács ebben a tekintetben teljesen azok szerint az elvek szerint kivan eljárni, amelyeket az egymással való tárgyalások után megállapítottunk. Ezeknek elmondása után röviden be is fejezhetem beszédemet. Ami a rövidlejáratú hitelt illeti, ezen a téren a leglényegesebb ^ probléma a külföld szempontjából a váltóhitel kérdése. Itt is ugy kell rendeznünk a kérdést, hogy ne legyen akadálya a hiteléletnek. Az érdekeltségek részéről felmerült az a kivánság, hogy több adat álljon rendelkezésre a külföldi pénzpiac helyzetéről és ennek a szolgálatnak reorganizációjára volna szükség. Téliesen osztom és_ magamévá teszem ezt a felfogást és annak teljesítéséhez szivesen hozzájárulok. Ami a hosszú lejáratú hitelek tekintetében az ipart illeti, előtérben áll különösen a kötvéns'ek problémája. Épen ugy, mint a jelzáloghitelnél, itt is el kell háritani az állam részéről azokat az akadályokat, amelyek a kötvények alapján való hitelfelvételt megnehezítik. És mert mindenütt uj formák jelentkeznek és előreláthatólag mi nem fogunk megszabadulhatni az uj típusoktól sem a mezőgazdaságban, sem az iparnál, —- hiszen az iparnál már jelentkeznek a konvertálható bonok formájában, ahol az illető esetleg részt is kivan venni az üzemben — ezeket a kérdéseket is messzemenő megfontolás tárgyává fogjuk tenni. Végül azt hiszem, ugy a mezőgazdaságot, mint az ipart érdekli az ingó jelzálog problémája. Hosszú évek óta vitatják, nagyon sok külföldi állam meg is valósította ezt, de nálunk még ma is vannak ez ellen kifogások. Felfogásom az. hogy a kérdés megoldásának lehetőségét helyes kautélákkal meg kell teremteni, amivel a hitelélet alapjának kialakulását segítjük elő. Foglalkoznom kell még végül a városok hitelének kérdésével. Ezzel kapcsolatban legyen szabad az egész közvélemény figyelmébe ajánlanom egy dolgot : helytelen dolog, ha boldog, boldogtalan szalad a külföldre hitelért. Telejárják az egész világot ügynökök, akiknek semmiféle megbízatásuk nincs és semmi egyebet nem tesznek, mint megbizás nélkül hitelt igyekeznek szerezni. (Ugy van! Ugy van!) Csak az szerepeljen kifelé, aki erre megbizást kapott és aki erre alkalmas, de ne rontsák erőszakkal az ország hitelét. (Élénk helyeslés). Egész beszédemen, azt hiszem, bizonyos optimizmus vonult végig. (Halljuk! Halljuk!) Sokan félnek ettől, hiszen sokan szemrehányást tesznek nekem azért, mert optimista vagyok. De különösen az ország jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetében azt tartom, hogy akinek nincs hite önmagához, akinek nincs bizalma a saját terveihez, az távozzék a pénzügyministeri székből. (Ugy van! Ugy van!) Én nem magamra támaszkodom, hanem támaszkodom arra, amit adatokkal igazoltam és ami köztudomású. Támaszkodom a mag3^ar föld ritka erejére, (Ugy van! Ugy van!) amelynek kiszámíthatatlanok a fejlődési lehetőségei ugy a felszínen, mint a föld belsejében. Támaszkodom a magyar ész képességeire, ügyességére, a helyzetekhez való alkalmazkodására, leleményességére, és^ támaszkodom végül a magyar munkáskezek acélos munkaerejére. Ezek adják nekem a bizalmat és én bizom ezekben, bizom ezeknek erejében. Ezért szent a hitem és meggyőződésem az ország pénzügjd és gazdasági talpraállásában. Ebben a tudatban teszem le a költségvetést a Ház asztalára. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A tanácskozásra szánt idő letelt. Megteszem javaslatomat legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 13-ikán, szombaton délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki 1. a nemzetgyűlés négy tanácskozó osztályának kisorsolása; 2. a házszabályok 120. és 141. §-ai, valamint az 1924 : IV. te. 5. §-a értelmében alakitandó bizottságok tagjainak megválasztása. A bizottságok taglétszámára vonatkozóan javaslom, hogy a bizottságok ugyanolyan taglétszámmal választassanak meg, mint a múlt ülésszakban, és pedig a gazdasági bizottság 16 taggal, az igazságügyi bizottság 33 taggal, a kérvényi bizottság 16, a könyvtári bizottság 16, a közgazdasági bizottság 33, a közigazgatási bizottság 33, a közlekedésügyi bizottság 33, a közoktatásügyi bizottság 33, a mentelmi bizottság 21, a naplóbiráló bizottság 30, a pénzügyi bizottság 33, a számvizsgáló bizottság 16. a véderőbizottság 33, a zárszámadásvizsgáló bizottság 21, a szanálási törvények végrehajtását ellenőrző bizottság 33 taggal ; végül választandó az összeférhetetlenségi állandó bizottságba egy elnök, egy helyettes elnök és kilenc tag. Méltóztatnak javaslatomat elfogadni f A ministereinök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministereinök: T. Nemzetgyűlés ! Az elnök ur által javasolt napirendi indítványt, valamint a bizottságok tagjainak létszámára vonatkozó javaslatot a magam részéről elfogadom, azonban azt kiegészíteni kivánom azzal, hogy az elnök ur által emiitett bizottságokon kivül — a tényleges helyzetnek megfelelően — még a következő bizottságok választassanak meg : a földmivelésügyi bizottság 33, a kivándorlási bizottság 33, a közjogi bizottság 33, a külügyi bizottság 33, a munkásügyi bizottság 21 és végül a vízügyi bizottság ugyancsak 21 taggal. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: T. Nemzetgyűlés! A ministereinök ur által az elnöki napirendi javaslathoz beadott indítvány nem áll ellentétben az elnöki javaslattal, hanem annak kiegészítését célozza. Ennélfogva előbb az elnöki indítványt fogom szavazásra bocsátani, azután külön fogom a kérdést feltenni a ministereinök ur kiegészítő indítványára. Kérdem tehát a t. nemzetgyűlést: méltóztatnak-e napirendi javaslatomat elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, a napirendi javaslatot elfogadottnak jelentem ki. Kérdem továbbá: méltóztatnak-e a bizottságok taglétszámára vonatkozó javaslatomhoz hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Végül felteszem a kérdést: méltózfatnak-e a
