Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

A nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. 211 tanárok, mint az előbb emiitett kántorok és fe­lekezeti tanítók javadalmazására nézve, hogy ha ez a kérdés ma nem oldható is meg anyagi erők hiján, napoltassék el a rendezés és pe­dig arra a közeli időre, amikor az ahhoz szük­séges összeg beállitása lehetséges lesz. A gon­dolat azonban el ne vettessék, a megvalósu­lásra pedig rövid idő jelöltessék meg. Én a gondolatot mindenesetre nem hagyom nyugton, nem pedig azért, mert hangsúlyoznom kell, hogy ahol egyforma kötelességek vannak, ott a másik oldalról az egyforma jogokat is respektálni kell. (Ugy van! Ugy van!) Egészen röviden szólani kivánok ezekután a felekezeti tanitóképző-intézeti tanárok hely­zetéről is. Az állami tanárok státusát rendez­ték, az állami tanitók státusát szintén rendez­ték, nem rendezték azonban a felekezeti, és pe­dig ugy a katholikus, mint az evangélikus, re­formátus és a többi felekezeti tanitóképző-inté­zeti tanárok státusát. Megint csak visszatérek arra a gondolatra, hogy nem tudom megérteni ugyanolyan képesitésü és ugyanolyan kötele­zettségű embereknek kétféle elbírálását; telje­sen érthetetlen előttem, hogy ugyanazt a munkakört, ugyanazt a buzgóságot és odaadást kétféle mértékkel mérik. Azoknak a mérnököknek, akik olyan hatal­mas kulturmunkát végeztek a földmivelésügyi ministériumban, valóban méltó utódai azok a mérnökök, akikkel mi nap-nap után tárgya­lunk lecsapol ási és zsilipállitási ügyekben — legalább nekem módom van velük tárgyalni. Ezekkel a derék emberekkel szintén kivánok foglalkozni. Méltó utódai ők azoknak a mér­nököknek, akik szinte a második honfoglalást csinálták meg azáltal, hogy a vadvizeket, mo­csarakat lecsapolták és visszaadták a termő anyaföldnek. Ezek helyzete nemcsak a ha­sonló képesitésü és más ministériumokban al­kalmazott mérnökükkel szemben kedvezőtle­nebb, hanem kedvezőtlenebb azzal a fogalmazói karral szemben is, amellyel együtt dolgoznak, és amelynek, hogy ugy mondjam, az aktáit preparálják. Az a jogászember ugyanis nem szakember, mérnöki ügyekben tehát a mérnök csinálja a koneeptust, ő adja, ő dolgozza ki a g'ondolatat és a tervet, és azután adja oda a jogásznak, hogy az jogi szempontból esetleg csak videálja, láttamozza. Ezek a mérnökök más ministeriumi tisztviselőkkel, illetőleg más ministériumban alkalmazott mérnökökkel szemben is sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, miért is újból és újból visszatérek arra a gondolatra, hogy nem tudom megérteni a kétféle elbirálást ugyanolyan képesitésü, ugyanolyan munkakörben dolgozó és ugyan­olyan ügybuzgalmu emberek sorsa tekinteté­ben. (Ernszt Sándor: Nem lehet megérteni!) Amikor az általam elmondottakat a pénz­ügyminister ur, a kereskedelemügyi és földmi­velésügyi minister urak nagybecsű figyelmébe ajánlom, nem kivánok ezúttal határozati ja­vaslatot benyújtani, de szeretném, ha a minis­ter urak intenzive foglalkoznának azokkal a gondolatokkal, amelyeket itt mi felvetettünk. Hiszfn mit hallunk mást ugy a mi táborunk­ból, mint a kormány háta mögött ülő táborból, mint tárgyilagos kritikát?! Szenvedélyességtől mentes beszédeket tartanak itt, s mindenki ob­jektive elmondja a maga megjegyzéseit. A kormánynak konstatálnia kell, hogy valahol hiba van. És ha hiba van, akkor nem lehet azt bürokratikus módon azokra bizni, akik a zöld asztal mellett odabent, a hivatalokban dönte­nek egyes kérdések felett, hanem a plénum megnyilatkozását minden körülmények között respektálni kell, meditálni, elmélkedni kell azok felett a gondolatok felett, amelyek itt a plénumban, mondhatnám, unisono elhangza­nak. Az adózási rendszer kérdését és a többi kérdéseket a közmegnyugvás szempontjából mentül hamarább dülöre kell juttatni. Beszédemet befejezvén, a költségvetést ál­talánosságban a részletes vita alapjául elfoga­dom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Forster Elek! Forster Elek: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mióta a szélsőbaloldal nem jelenik meg a Házban, hozzászoktunk ahhoz, hogy mérsékelt megértő beszédeket tartanak (Ugy van! Ugy van!), melyekben nincs semmi érzel­gősség, semmi támadás, legalább is nem olyan durva alakban, amely nem felel meg a parla­ment nivójának. Nagyon különösen hatott teg­nap és tegnapelőtt reánk két beszéd, mely a kisgazdapárt részéről hangzott el. Reflektálni kivánok elsősorban Lovász t. képviselőtársam beszédére, mely igazán teljes mértékben meg­ható igaz hazafiságtól, igaz szeretettől, igaz megbecsüléstől csepegő beszéd volt. Kovid szavakban rámutatott azokra a takarékossági kivánságokra, amelyeket ő elsősorban kivan honorálni. Osztozom teljes egészében nézeté­ben és felfogásában és szivem mélyéből üdvöz­löm őt ezért a szép hazafias beszédéért és azt kivánnám, hogy vajha a Háznak minden egyes képviselőtagját az a hazafias érzés töltené be, amely Lovász János t. képviselőtársunk beszé­déből kicsendült. (Felkiáltások jobbfelől: Éljen Lovász János!) Eary másik beszédre is kell reflektálnom, amely ugyancsak azokról a padokról hangzott el, t. i. Szijj Bálint képviselőtársam beszédére. Erről nem mondhatom azt, hogy ezzel a beszéd­del teljes egészében egyetértenék. Szijj Bálint t. képviselőtársam sok igazságot mondott el, olyan igazságokat, amelyeket a magam részé­ről is, mint gazda, igazbágosnak ismerek el, de itt mingyárt határozottan leszög zni kivan om azt. hogy nem áll az, amit ellenségeink részé­ről és bizonyos oldalakról szoktak mondani, és amivel izgatnak, hogy itt a kisgazdatársa­dalom, a közép- és nagybirtokosság érdekei szétválnak és azok jóbarátok nem lehetnek. Igenis azt mondom, hogy az igazán hazafiasán gondolkozó gazdáknak — legyenek azok kisbir­tokosok vagy nagybirtokosok — érdekei közö­sek, és ha ezt felismerjük, csak akkor munkál­kodtunk közös erővel a haza sorsának megja­vításán. De ugyanebben a beszédben egy támadás is hangzott el, egy általam nagyrabecsült és nagyon tisztelt kar ellen; a gazdasági felügye­lői kar ellen. Épen tegnap hallottuk itt azt az igazán kartási szellemtől áthatott és megszív­lelendő interpellációt és beszédet, amely élesen tiltakozik az ellen, hogy valamely karnak egy tagja által elkövetett becstelenségórt, vagy mulasztásáért az egész kar vádolható legyen. (Szijj Bálint: Általános volt a panasz!) T. kép­viselőtársam, általánosítani nem lehet. Meg­engedem, hogy abban a karban vannak olyan egyének, akik nem állanak a kötelességtudás magaslatán, akik mulasztásokat követtek el, de annak a vizsgálata a földmivelésügyi mi­niszter hatáskörébe tartozik, hogy a meg nem fele^ elemeket e karból a köz hasznára eltá­volítsa. (Szijj Bálint: Ezt kértem én is!) A gaz­dasági felügyelői kar egészében olyan kivá­NAPLÓ XXVIII. 35

Next

/
Thumbnails
Contents