Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

évi december hó 12-én, pénteken. 8 A nemzetgyűlés 353. ülése 1924. olyan időpontban, amikor ők is a legjobban érzik a gazdasági élet súlyát. (Ugy van!) Panaszok vannak az adókivetés igazságtalan­sága és aránytalansága miatt. Elismerem, — épen azért, mert az egész nyáron egyebet sem tettem, mint hogy küldöttségeket fogadtam s ennek alapján meg kellett vizsgáltatnom és meg is vizs­gáltattam a panaszokat — hogy sokszor, igen sokszor jogosultak ezek a panaszok. Egyes pénz­ügyi hatóságok túlszigoruan, mások viszont túl lazán jártak el. (Ugy van! Ugy van!) De az adó­zók részéről is van hiba, (Ugy van!) és pedig az egyik az, hogy sajnos, nagyon lezüllött az adó­morál. Nem akarok elméletekre hivatkozni, mert hiszen volt idő kétségtelenül, amikor az elmélet azt vitatta, hogy a 10%-nál nagyobb adótétel az adómorál csökkenését jelenti ; de ma, amikor 50%-nál mozgunk, van egy bizonyos javulás. Mégis azt tartom, hogy az adómorált egészen meg kell teremteni, mert tudnia kell minden­kinek, hogy az országgal szemben kötelességei Amannak. (Ugy van!) Én ennek az adómorálnak megteremtésére siílyt helyezek, — amint másrészt súlyt helyezek arra is, hogy ezzel szemben min­den igazságtalanság kiküszöböltessék. (Élénk he­lyeslés.) Lehetetlen állapot az, — hogy csak egy példát idézzek — hogy ezerszámra adtak be ipa­rosok és kereskedők adóvallomást, amely szerint 1923. évi keresetük — annak ellenére, hogy igen szépen megéltek és ez meg is állapittatott — mindössze 10 aranykorona volt. Én ezt csak példaképen idéztem. Mindig megvan azonbanaz a kivánság, hogy az adómegállapitásnái vonjuk be az érdekképviseletet. Én minden kérdésben azon az állásponton vagyok, hogy minden kérdésbe az érdekképvise­letet igenis be kell vonnunk. (Ugy van !) De akkor tudniok kellene az érdekképviseleteknek is a maguk feladatát, (Ugy van! Ugy van!) mert ha azt látjuk, hogy mi beillesztettük ugyan az érdek­képviseleteket, de ezek csak a védőügyvéd szere­pét vállalják, nem pedig arra törekszenek, hogy az igazságtalanságok és aránytalanságok kiküszö­böltessenek és megteremtessék a helyes egyen­súly, ~ akkor en ettől a közreműködéstől nem sokat várok. (Ügy van !) Én általában azon az állásponton vagyok, hogy az aránytalanságot az egyes testületek és testületek között, a pénzügy­igazgatóságok és pénziigyigazgatóságok között, a gazdasági csoportok, a termelő ágak és a fogyasztó­rétegek között ki kell küszöbölni és az egyensúlyt helyre kell állitani. (Ugy van!) S magam részé­ről csak azt mondhatom, hogy amennyire súlyt helyezek arra, hogy az állam jogos bevételei befolyjanak, a legvégzetesebb veszedelmet látom abban, ha túlzott, igazságtalan adókivetések tör­ténnek. (Ugy van !) Észleltem ezt nem egyszer egyes adónemeknél és a kényszerkölesönnél. Veszélyesebb mindennél, mert magát az adóalanyt veszélyezteti. (Ugy van ! Ugy van !) Ezzel kapcsolatban foglalkozni kivánok az adminisztráció kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Elvem az, hogy az adminisztráció legyen egyszerű, gyors, hozzáférhetetlen, igazságos. (Helyeslés.) Én nem tudok nagyobb érdeket, mint hogy ezek a feltételek az adminisztráció minden vonalán minden körülmények között érvényesüljenek. Erre súlyt helyezek. Nagy jelentősége is van ennek. A jó tisztviselő a fegyelmezettséget, az igazság­érzetet, a kötelességtudás és a kötelességteljesítés gondolatát elviszi a legkisebb faluba is és átviszi a népesség minden rétegébe. Méltóztassék elhinni, hogy a jó adminisztrációban van annyi erő, mint a fegyverekben. (Ugy van ! Ugy van ! — Láng János: A jutalékokat töröljék el!) Ez okból foglal­kozom a pénzügyi adminisztráció reformjával, ínég pedig, hogy egyszerűbb, gyorsabb és igaz­ságos legyen az. A községi adóügyi jegyzők intéz­ményét ebben a formájában megszüntetni kí­vánom és államositani óhajtom, (Helyeslés.) mert nem látom az állam érdekeit ezen a réven eléggé megvédve. (Ugy van ! Ugy van !) Még fontosabbnak tartom azt, hogy közelebb akarom juttatni a pénzügyi hatóságokat az adózókhoz. Ma az elsőfokú pénzügyi hatóság a pénzügyigazgatóság, ez azonban centralizált és igy nem ismerheti elég jól a falunak és műkö­dése területének a viszonyait. Ezért az adóhiva­talokat kivánom elsőfokú adóhatóságokká tenni, a pénzű gyí gazgatóságokat pedig felügyelő és ellen­őrző hatóságokká. Általában meggyőződésem az, hogy az adminisztráció megjavításával és ennek kapcsán az egyes adónemek kimunkálásával sokkal nagyobb pénzügyi eredményeket fogunk elérni, mint adóemelésekkel. (Élénk helyeslés.) Ami az egyes adónemeket illeti, — a föld­adóval más vonatkozásban később fogok foglal­kozni — a házadóra vonatkozólag az a vélemé­nyem, hogy a házjövedelem túlságosan meg van terhelve; amint az állam pénzügyi helyzete meg­engedi, ezt mérsékelni fogjuk. A házhaszonrésze­sedés a leglehetetlenebb és legigazságtalanabb adó. (Ugy van ! Ugy van !) Azt tartom, hogy ez az első adónem, amelyet, amint lehet, törölnünk kell. (Helyeslés.) Egyelőre megtartjuk bizonyos formá­ban, de addig is, amíg az adórendszerből törölni lehet, ennek erősebb összhangba hozását tervezzük az élet szociális követelményeivel. A társulati adó kérdését illetőleg röviden csak azt kivánom megjegyezni, hogy ennek rendezése az összes ér­dekeltek megelégedésére történik. Tény az, hogy bizonyos panaszok, bizonyos kívánságok merültek fel, hogy a kivetés nagyobb volt, mint tervbe vétetett a költségvetésben. Azonban nem ez a lényeges ! Az a kérdés, hogy milyen az adókulcs 1 Az adókulcs a mai viszonyok között eléggé el­fogadható, ha tehát több bevételt eredményez, nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, mit akarnak felajánlani nekünk adóul, hanem helye­sen megállapított adóelvek mellett azt kell néz­nünk, mi az a legtöbb jövedelem, amelyet el tudunk érni, A társulati adó kérdésében csak azt a megnyugtató kijelentést teszem, hogy mind­addig, amíg a mérleg valódisága elméletének problémáját el nem döntjük, nem kivárniuk vál­toztatni ezen, — amit az érdekeltségek is kérnek — másrészt a mérleg valódisága elvének érvé­nyesítésével kapcsolatban olyan megoldást ter­vezünk, amely az osztalékpolitika érvényesítését lehetővé teszi. Lehetséges talán az is, hogy uj adórendszerre, az osztalékrendszerre kell majd áttérnünk, ez azonban rendkívül messzemenő megfontolást és & e helyzet rendkívül nagy megvitatását teszi szük­ségessé. Ami a jövedelmi adót illeti — megjegy­zem, azért hozom fel ezeket az egyes adónemeket. mert végeredményben az 1926. év végéig egy uj adórendszer kidolgozására vagyok kötelezve a szanálási törvény alapján — a jövedelemadó, ki­vetéseket most tanulmányozom és azt tapasztal­tam, hogy az adókulcsok rendkivül merevek. Nem tartom lehetségesnek, hogy 200.000 arany­korona jövedelemnél a jövedelemadó alapján 40%-ot elvegyünk. Én ennek egyenletesebb ke­resztülvitelét tartom szükségesnek és ennek alap­ján a maximum eltolását, ami mindenesetre maga után fogja vonni, hogy a kisebb jövedel­meknél sem fog annyira az adózókra súlyosodni az adótétel, hanem ezeknél is mérsékeltebb adó­tétel fog érvényesülni. Ami a kereseti adót illeti, ez — mint már jeleztem — a városok és községek javára esik.

Next

/
Thumbnails
Contents