Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-361
112 A nemzetgyűlés 3fí1. ülése 1925. évi január hé 20~án, kedden. hiszem, nem fognám fel helyesen képviselői hivatásomat és kötelességemet, ha ezeknek az érzéseknek és ezeknek a gondolatoknak mai beszédem alkalmával is megfelelő szerepet ne juttatnék, mert szükségét látom annak, hogy közelmúlt történelmünknek eme szerencsétlen eseményei ismételten és ismételten a nemzet emlékezetébe idéztessenek, szükségét látom 1 annak, hogy országunk, nemzetünk mai tarthatatlan helyzetében a figyelem újból és újból felhivassék és hogy ez minden lehető alkalommal dokumentáltassék. Ami már most az előttünk fekvő előirányzatot illeti, méltóztassanak megengedni, hogy én ezúttal épen az ellenzék nagy részének távollétére való tekintettel az előirányzat bírálatánál főleg azokkal a szempontokkal foglalkozzam, amelyek leginkább tarthatnak igényt arra, hogy jogosultan, vagy legalább is a jogosultság látszatával birálat látszatával bírálat tárgyává tétessenek, és biztosithatom a távollevő ellenzéket arról, hogy ebben a kritikámban nem fog engemet megakadályozni sem pártállásom, sem a kormány politikájával szemben érzett bizalmam abban, hogy ez a kritikám objektiv is legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Nem azért mondom ezt, mintha ezzel azt akarnám mondani, hogy az előttem szólott t. képviselőtársaim nem hasonló objektivitással tárgyalták volna ezt a kérdést, hanem azért, mert minden éremnek két oldala van, Ennek a költségvetési előirányzatnak is lehet ama részeit tárgyalni, amelyek talán reményt keltőbbek és bizalomra inkább adnak jogot, viszont lehet ama részeit elővenni, amely a nemzet egyik vagy [másik érdeke szempontjából lemondást jelentenek — terhesek — reménytelenek. Én már csak azért is inkább ezekkel a részekkel akarok foglalkozni, hogy az ország közvéleménye a többségi párt részéről is ezekből a szempontokból objektiv kritikát halljon (Helyeslés,); de ezekkel kívánok foglalkozni' azért is, mert az ellenzék elemi kötelességét, nemcsak a választóival, hanem az országgal szemben is vállalt ellenőrzői tisztét, könnyelműen cserbenhagyta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Petrovácz Gyula: Mondjanak le!) Mert mi teszi szükségessé a parlamentáris életben az ellenzéki pártok működését? Ugyebár elsősorban a szigorú kritika, az objektiv ellenőrzés a kormány javaslataival szemben? Kérdem, vaiire nagyobb szükség, volt-e az indokoltabb valaha, mint épen ma, ebben az úgyszólván történelmi pillanatban, amikor tiz esztendő után először van a nemzetgyűlés, illetőleg a nemzet újra abban a helyzetben, hogy élhet alkotmányos jogainak legfontosabbikával és maga állapithatja meg az ország bevételeit és kiadásait — sajnos, ezúttal (Hőszőr csonka Magyarországra. Elképzelhető-e olyan való vagy vélt sérelem, amely feloldaná az ellenzéket a nemzet Ítélőszéke előtt ennek a példáitlan kötelességmulasztásnak a vádja alól? (Ugy van! Ugy van!) Nem kívánok- ezúttal azzal az incidenssel foglalkozni, amely ürügyet szolgáltatott az ellenzéknek arra, hogy a mai napon is távoltartsa magát a tárgyalásoktól. Nem kiváiiok ezzel foglalkozni azért, mert előttem szólott pártombeli t. képviselőtársaim már az indemnitás alkalmával is bővebben kiterjeszkedtek erre és rámutattak az ellenzék állásfoglalásának jogosulatlanságára, de nem kívánok foglalkozni azért sem, mert az ország- közvéleménye már megalkotta a imjaga véleményét és napirendre tért e felett. Áttérve az előttünk fekvő előirányzat tulajdonképeni birálatára, méltóztassanak megengedni, hogy előrebocsássam, hogy nem elég cgy r állami költségvetés helyes és komoly bírálatához, ha kiragadjuk az adott költségvetés, nek egyes tételeit vagy fejezeteit, nem elég, ha annak végeredményeit tesszük vizsgálat tárgyává, hanem megfelelő összehasonlítások eszközlése végett és az összehasonlitásokból eredő helyes konzekvenciák levonhatása céljából i'simernünk kell először az előző év költségvetését és zárszámadását, ismernünk kell másodszor a kiadások és bevételek előirányzatát, harmadszor ismernünk kell a rendes és rendkívüli bevételek és kiadások mérlegét, figyelemmel kell lennünk az előirányzatban szereplő beruházási tételekre, nem szabad szem! elől téj vesztenünk a fedezet szempontjait sem, sőt fi| gyelemmel kell lennünk az adott költségvetés beterjesztésének idejére is. Méltóztassanak mármost megengedni, hogy az előirányzatot ezekből a szempontokból külön-külön vegyem tárgyalás alá. Az első kérdés, anielyet megjelöltem, sajnos, szerény véleményem szerint mingyárt nem alkalmas arra, hogy azt ennél a költségvetésnél i'génybe vegyük. T. i. az utolsó állami rendes költségvetés az 1914/15-ös költségvetés Nagymagyaroiv szág legutolsó költségvetése volt. Ez a maga majdnem két és fél milliárdos kiadási és bevételi tételeivel igazán nem lehet alkalmas arra, hogy azzal, a sajnosán megváltozott viszonyok között, a mi szerény költségvetési adatainkat összehasonlitsuk. De nem hasonlítható össze ez a költségvetés szerény véleményem szerint az 1923/24. évi 1 költségvetés előirányzatával sem, — amelyet a pénzügyminiszter ur jobb híján kénytelen volt ennél a költségvetésnél is öszszehasonlitás céljából felhasználni, — mert hiszen nagTon jól tudjuk, hogy ez a költségvetés főleg- azért nem volt tárgyalható a parlamentben, mert pénzünk devalválódása folytán azt ismételten és ismételten át kellett dolgozni és amikor végre a parlament elé kerülhetett** volna, pénzügyileg' [már tárgytalanná vált; iigyhogy szerény véleményem szerint az adott esetben ezzel a két legfontosabb segítő forrással, tehát sem a költségvetéssel, sem a zárszámadással nem élhetünk, összehasonlításokat ez alapon nem tehetünk. Az 1923/24. évi költségvetési előirányzatot már csak azért sem vehetjük igénybe, mert nem tudhatjuk, hogy abban a való élet által követelt szükségleteknek megfelelően micsoda eltolódások álltak elő. A második szempont, amelyet megjelöltem, a kiadások és a bevételek előirányzata. Az előttünk fekvő költségvetési előirányzat kereken 656 millió korona bevételével szemben kereken 756 millió korona kiadás áll, vagyis a kiadások és a bevételek egyenlege kereken 100 millió korona deficitet eredményez, amelyből 80 millió esik az állami közigazgatásra, 20 millió korona pedig az üzemekre. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a tétellel kissé részletesebben foglalkozhassál», (Halljuk! Halljuk!) még pedig abból a szempontból, hogy az ország nagy közvéleménye előtt feltárjam ennek a 100 millió koronás deficitnek a mi adott viszonyaink közötti tulaj" donképeni jelentőségét, mert ugy látom, ariynyira hozzászoktunk már a nagy számokhoz, hogy az ország nagy közvéleménye ennek á számnak jelentőségével a mi költségvetésünkben tulajdonképen nincs is tisztában. Ahhoz, hogy államháztartásunknak ezt a deficitjét megfelelően példával is illusztrálhas-