Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-329

A nemzetgyűlés 329. ülése 1924. évi november hó 4-én, kedden, Scitovszky Béla elnöklete alatt. Tárgyai î Szabó István (nagyatádi) halálának bejelentése. — A legközelebbi dlés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakovszky Iván, b. Korányi Frigyes, Pesthy Pál, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 55 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az^ ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja ßartos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hébelt Ede jegyző ur. T. Nemzetgyűlés! Mély fájdalommal teljesítem azt a szomorú kötelességet, hogy erről a helyről bejelentsem ujabb nagy veszteségünket, melynek még közvetlen hatása alatt állunk mindannyian. Szabó István, a nagyatádi választókerület nemzetgyűlési képviselője, volt földmivelésügyi minister, folyó hó 1-én Eidőcsokonyán elhunyt. (A Nemzetgyűlés tagjai felállanak.) Váratlanul, hirtelen ragadta ki a halál családja köréből, melyben a közügy szolgálatában oly bőséges osztályrészéül jutott munkától és izgalmaktól fáradt lelkének rövid pihenőt keresett. Abból a szerény somogymegyei otthonból, mely a magyar föld rajongó szeretetét oltotta szivébe s mely választókerületének az ő értékes egyéniségével összeforrott nevében a magyar közélet egyik legfényesebb karrierjét úgyszólván országszerte népszerűvé vált fogalommá örökítette meg. Bár tragikus végével kétszeresen meginditó, de egészében harmonikusan szép és tanulságaival felemelő hatású életpálya áll előttünk ebben a fényes karrierben, az erdőesokonyai bölcsőtől az erdőesokonyai frissen hantolt sírig, egyszersmind klasszikus bizonyságtételét nyújtva fajunk őseredetü politikai hivatottságának is. Maga az, hogy a magyar föld egyszerű gyermeke, a kisgazdaföldmives, szülőfaluja szerény elemi iskolájában szerzett alaki képesítéssel, tisztán önerejéből emelkedik egy agrárállam földmivelésügyi miniszterének állásába s a közélet legjelentékenyebb vezértényezőinek sorába, ha ujabbkori alkotmányos életünkben eladdig példátlan jelenség is, még nem meriti ki ennek a nagy ivezetü közpályának egész erkölcsi tartalmát. Ennél is lényegesebb siíllyal esnek egyéni és politikai jelentőségének mérlegébe azok a valóban államférfiúi hivatottságra valló kvalitásai, amelyekből csak kettőt kívánok e pillanatban kiemelni. Egyik az, hogy a föld népéből kiinduló és a föld^ népéért való szociális munkának szentelt közéleti tevékenysége a maga egyenes utján szigorú következetességgel haladva, a céljához vezető eszközök megválogatásában mindig ellenszenvvel fordult el a népszenvedélyekre való appellálás útszéli fegyvereitől, s pályájának hatalmas lendületét, páratlan népszerűségét tisztán ideális eszközökkel s a lelkéhez hozzánőtt társadalmi osztály nemzetfentartó hivatásából meritett meggyőződésének természetes hóditó erejével tudta keresetlenül is elérni. A magyar föld népének vállain emelkedve s annak boldogabb jövőjét önzetlen odaadással munkálva, legbelsőbb hite szerint nemzete felemelkedését szolgálta, pillanatra sem szakadva el attól a hazai talajtól, amelyben egyénisége és politikája gyökerezett. Hazafias érzésének és fajszeretetének ebből a tiszta forrásából fakadt másik kiváló kvalitása is: a hatalomra jutott kormányférfiu emelkedett felfogása az egyetemes nemzeti érdekek iránti kötelességekről, mellyel még gondolatát is távol tudta tartani magától annak, hogy osztályérdekek becsületes szolgálatában szerzett hatalmát és népszerűségét egyoldalú osztályuralmi törekvések felkeltésére, vagy buzdítására használja fel. Tudott nagy reformmunkát végezni anélkül, hogy nagy és nemes esz^ menyek oltáraihoz valaha romboló kézzel nyúlt volna; utolsó lehelletéig vérbeli demokrata maradni, anélkül, hogy valaha demagóg lett volna. Válságokkal terhes idők nehéz megpróbáltatásai közt ez a szigorú kötelességérzet, a nemzeti és társadalmi érdekek egyetemességét öszszefogóan áttekinteni képes ez az államférfiúi érzék és józan mérséklet volt mindig elhatározásának irányitója; ennek parancsszavára állotta meg helyét békés munkában és heves harcokban egyaránt ereje fogytáig. Hazájának, nemzetének és népének hű fia és szolgája^ maradt közéleti működésének minden fázisában, az ellenzéken és kormányban egyaránt, egyéniségében is mindvégig megőrizve a nép fiának igénytelen egyszerűségét, meg nem szédülve sem a népszerűség verőfényében, sem a hataNAPLÓ XXVII. ;