Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. 77 suk, -hogy a székesfőváros lakosságát jobb jövő elé vezessük. Én ezt a jobb jövőt akkor látom biztosítva, ha a helybenlakás kérdésében 10 esztendőt állapitünk meg és ezért csatlakozom Csilléry András t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a középen! — Rothenstein Mór: Persze!) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Szabó József! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki következik? Hebelt Ede jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: Tisztelt Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szóló t. képviselő urnák az imént elhangzott igen érdekes fejtegetéseire néhány megjegyzést tegyek. A t. képviselő ur azt állitotta, hogy a budapesti törvényhatósági választói névjegyzékek összeállítása teljesen korrektül történt. A múltban itt a nemzetgyűlés színe előtt lefolyt viták anyagából azonban felemiithetem azokat az adatokat, amelyek alapján a baloldal részéről ezeknek a választói névjegyzékeknek korrektsége vitássá tétetett, bár a képviselő ur még most is azt állítja, hogy ezek a névjegyzékek teljesen korrektek voltak. Nekem adatok nem állanak rendelkezésemre, tehát nem folytathatom most a vitatkozásnak ezt a klontradiktorius formáját a t. képviselő úrral, hanem egy tényre hivatkozhatom, amely mindnyájunk előtt fekszik, nevezetesen arra a tényre, hogy az igen t. belügyminister ur, aki sokkal közelebb áll a t. képviselő úrhoz, mint a baloldalhoz, egy egészen szokatlan, a közigazgatási eljárásban eddig egyáltalában nem divatos, különleges rendelkezést kellett hogy kiadjon (Petrovácz Gyula: De még a központi választmány határozata előtt!), hogy a községi választó névjegyzékének összeállítása teljes korrektséggel, a törvény szellemének megfelelően történjék meg. Ha tehát ezt a tényt konstatálom, akkor bizonyos valószínűséggel következtethetem azt, hogy itt, a szóbanlevő névjegyzékek összeállitása körül bizonyos visszaélések, mulasztások történtek. (Buday Dezső: Felolvasta Petrovácz az adatokat! — Zaj.) A t. képviselő ur felolvasta azokat az adatokat, amelyek mellette szólnak, ellenben elhallgatta azokat az adatokat, amelyeket a baloldal itt már sokszor ismertetett, amelyek viszont ellene szólnak. Én, aki a középen állbk, ebben a helyzetben csak arrla hivatkozhatom, hogy az önök által támogatott kormány, amelyre önök politikai befolyást tudnak gyakorolni, kénytelen volt ilyen rendelkezést kiadni azzal a párttal szemben, r amelynek támogatására válalkozott. (Csilléry András: A választási rendelet nem volt preciz!) Második megjegyzésem, az igen t. képviselő ur eszmemenetére, engem valósággal megrendít. Engem gyermekkoromtól fogva abban a nevelésben részesítettek — nem vagyok budapesti ember, nem végeztem budapesti iskolákat, életemnek talán igen rövid idejét töltöm el Budapesten —, de egész Magyarországon, az ország minden részében csak arról a nevelésről hallottam eddig, amely arra tanított, hogy a, székesfőváros nem a székesfőváros lakosságáé, hanem az egész országé. Engem ebben a mentalitásban neveltek fel, t. képviselő ur, és ma sem tudok attól szabadulni, hogy az ország fővárosának kérdéseit, kulturális emelkedését nem engedem abszorbeálni a székesfőváros lakossága által, nem engedem, hogy az csak a .székesfőváros lakosságára szorítkozzék, mert az utolsó magyar állampolgárnak is nemcsak joga, de kötelessége is azzal foglalkozni, hogy a székesfővárosnak, amely a magyarság kifejezője kell hogy legyen, milyen a fejlődése, milyen a kulturális foka, milyen a magyarsága, milyen a nemzeti érzülete. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a balközépen: A magyarsága! — Helyeslés a középen. — Viczián István: Az ország válassza a főváros közgyűlését? — Zaj.) Nem értem ezt a felzúdulást (Felkiáltások a középen; Helyeselünk! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), azt hiszem, hogy a leglényegesebb kérdésben teljesen" egyetértünk, bár igen valószínű, hogy különféle utakon akarunk a magyarság és a nemzeti érzés fejlesztésében eljárni. A t. képviselő ur egész eszmemenete a domicilium kérdésénél az volt, hogy a domieiliummal a zsidókérdést óhajtja megoldani. Én a domicilium kérdésében sem 1 a zsidókérdésnek (Csilléry András: Nem a zsidókérdésről van szó!), sem a székesfőváros törvényhatósága összetételének kérdését ^ megoldva nem látom. Én a domicilium kérdésénél csak egyet látok, azt, hogy a nemzeti erkölcs uralmának védelme alatt egy reakciós szakaszt akarnak a székesfővárosi törvényjavaslatba becsempészni. (Upv van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ami a fővárosba való bevándorlástól való félelem kérdését illeti, sajnálom, hogy épen a t. képviselő ur felszólalása kapcsán ezek az adatok nem állanak rendelkezésemre, de nem hoztam azokat magáimmal, pedig ezek az adatok igen érdekes allúzióra engednek következtetni. Nemrégiben olvastam a jelenlegi francia ministerelnök urnák az orosz bolsevizmusról irt könyvét, melyhez rendkivül érdekes statisztika volt függesztve. Ezekben a statisztikai adatokban meg volt világítva, hosry a bolseviki uralom alatt mily irtózatos módon csökkent az orosz városok lakossága. Ebben a statisztikában valósággal kifejezésre jutott az az erőszakos, a városokat visszafejlesztő, deklasszifikáló irányzat, amellyel a bolseviki rendszer részéről találkozunk. T. Nemzetgyűlés ! Én a városok lakosságának akár természetes, akár természetellenes szaporodásával szemben való irányzattal igenis homlokegyenest ellenkező nézetet vallok. A vidék az a természetes csatornája a városnak, amely a természetes szaporulaton felül igenis egészséges anyagarái kell hogy ellássa az ország minden városát és a székesfővárost is. Ezt a természetes folyamatot nem lehet eltéríteni, csak uory, ha, rendellenes, erőszakos eszközöket alkalmaznak ennek a természetes fejlődésnek meggátlására. (Ugy van ! a szélsőbaloldalún.) Nem' szeretném, ha itt azt a rendszert követnék, hogry idegenül fogradiák Budapest sáncai közé azt a maerya.r embert, aki nem jószántából, hanenU a gazdasági körülménvek kéuvszeritő hatása alatt kénytelen a maga munkahelyét elhagyni és Budapesten keresni megélhetését. Azt akarom, ho^y ha az az ember ide iön, melegséget találjon ebben a városban, érezze itt azt a magyarságot, altruista érzést, meleg ölelést, amellyel a székesfővárosnak a magyar áll «nmnlo-áróka t. keblére kell ölelnie. Ugy gondolom, lioey helytelen politika egy orszásr részéről az, ha fél s^iát állaranolsráraUól, saját fiaitól (Ugy van! balfelöl.), s ha nem akar joíTokat adni azoknak a fiaiknak, akik véletlenül nem earvik vagv másik városban születtek, hanem faluhelyen. Egyenesen faluellenes poli-