Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

64 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. alkalmazottak nyugodtabban nézhessenek a tél keservei elé és nyugodtabban teljesíthessék azokat a kötelezettségeket, amelyeket a hivatal reájuk ró. (Zsirkay János : Meg kell kérdezni Smith urat, hátha megengedi !) Szóvá kell tennem, (Graeffl Jenő: Halljuk az interpellációt ! Ez nem érdekel !) — és ezen hamarosan túl is leszek, csak megemlítem — hogy nagyon sérelmes a kormánynak az a rendelkezése, amely szerint most a közelmúltban elvonta a közalkalmazottaktól az orvosi és gyógyszersegélyt. Ez sérelmes, de antiszociális is. Mikor arra kellene törekednünk, hogy az egész vonalon mindenütt kiépitsük a betegsegélyezés biztosítását, nem tudom megérteni, miért volt szükség ennek a helyes és szociális intézkedésnek megszorítására és miért kellett most megvonni a közalkalmazottaktól ezt a kevés kedvezményt, amely azonban betegség esetében nagyon jelentős. Nagyim kívánnám és szeretném, ha a kormány részéről olyan nyilatkozatot kaphatnánk, hogy ezt a renelkezest ismét életbelépteti a közalkalmazottakkal szemben. Röviden ezek azok az anyagi sérelmek, amelyeket az állami alkalmazottakkal kapcsolatban szóvá akartam tenni. De nagyon tévednek a t. képviselő urak és nagyon téved a kormány, ha azt hiszi, hogy a közalkalmazottakat egyedül az anyagi kérdések érdeklik. Én beszéltem köztisztviselővel, aki azt mondotta nekem, hogy ők az anyagi kérdéseknél még í'ontosabbnak tartják a jogi kérdés rendezését, az államhoz való jogi viszonyaik rendezését, a szolgálati pragmatika megalkotását. (Kiss Menyhért: Ez az, ez kellene!) Meg kellene szüntetni azt a szégyenteljes állapotot, amelyben a közalkalmazottak ma vannak, hogy nem tudják, mire bazirozzák jövőjüket, mi az, amitől függnek, a főnökök önkényétől, jókedvétől vagy rosszkedvétől-e (Kiss Menyhért: HizelgésektőlO és épen azért, mert leginkább a főnökök jókedvétől függnek, ez a rendszer nem alkalmas arra, hogy a közalkalmazott a főnöknél igyekezzék magát behízelegni, annak kegyét keresse és minden törekvése ez legyen, ahelyett, hogy szolgálatát jól ellátná, mert tudja, hogy hiába dolgozik jól, nem ettől, nem teljesítményétől, hanem mindig a főnök kegyétől és jóindulatától függ jövője és előrehaladása. Ezért ennek a beteg állapotnak meg kellene szűnnie, és mindenekelőtt a kormánynak volna kötelessége, hogy a törvényhozás elé terjessze a közalkalmazottak szolgálati pragmatikájáról szóló javaslatot. (Élénk helyeslés a középen, a bal- és a szélsőbaloldalon), a nemzetgyűlés pedig ezt a kérdést rendezze, hogy végre a közalkalmazottak tudják, hogy a törvény ereje áll mögöttük és ebben a tudatban nyugodtabban végezhessék kötelességüket, becsületesebben láthassák el munkájukat, tudva azt, hogy megmaradhatnak hivatalukban, nem kell félniök semmiféle önkénytől vagy idegen befolyástól, mert csak egytől függnek, magától a törvénytől. (Kiss Menyhért: Szavazhatnak, ahogy akarnak a választásokon, nemcsak a kormánypártra !) Ezért nagyon fontosnak tartom az anyagi kérdések rendezését, de legalább is ugyanolyan fontosnak a szolgálati szabályzat elkészítését és megvalósítását is. A szolgálati szabályzatnál azután különösen fontosán tartjuk azt... (Graeffl Jenő: Gyerünk, gyerünk !) Bocsánatot kérek, képviselő ur, el kell hogy mondjam ezt, ha a képviselő ur unja is. El kell ezt mondanom, mert megévi november 6-án, csütörtökön. bizásom és kötelesség parancsolja, hogy ezt szóvátegyem. Méltóztassék ezt egyszer átszenvedni. (Graeffl Jenő : Hát halljuk röviden ! — Kiss Menyhért : A nagybirtokosokat persze ez nem érdekli !) A szolgálati pragmatika rendezésénél nagyon fontosnak találom azt, hogy a fegyelmi ügyek ne ugy, mint jelenleg, a minister kezébe kerüljenek harmadfokon, a legfelsőbb fórumon, hanem a független közigazgatási bíróság elé utaltassanak, (Helyeslés a halközépen.) mert ez azután igazán garancia a közalkalmazottnak, ha tudja, hogy ügye pártatlan, független biró kezébe kerül, és tudja, hogy ha fegyelmi vétségről van szó, annak megbirálásánál nem játszanak közre semmiféle más szempontok s vele szemben sem pártérdekek, sem egyéni szempontok nem fognak érvényesülni, hanem egyedül maga a törvény, egyedül az ő szolgálatának becsületes vagy nem becsületes teljesítése fog tekintetbe jönni. Minthogy nincs remény arra, hogy a szolgálati pragmatikát a kormány hamarosan rendezhesse törvényhozás utján, addig is mindenekelőtt ezt az utóbbi kérdést kellene rendezni. A közalkalmazottaknak az a vágyuk, az a kívánságuk, hogy mielőtt a szolgálati pragmatika törvényhozás utján megalkottatik, hozzon ez a Ház egy egyszakaszos törvényt, amely elrendeli, hogy a közalkalmazottak fegyelmi ügyeinek elbírálása harmadfokon a közigazgatási bíróság elé tartozik. Különösen ez az utóbbi rendezés nem problematikus kérdés, nem is kerül pénzbe, egyáltalában nem jelent terhet az országra nézve és csak akkor lehet remény arra, hogy az állami közalkalmazottak táborába béke és megnyugvás száll és a becsületes munka fokozottabb mértékben lesz elkezdhető, ha a kormány ezt a kérdést és az anyagi kérdéseket is rendezi. Interpellációm, mint jeleztem, négy részből áll. Az állami alkalmazottakra vonatkozóan a következő kérdéseket terjesztem a kormány elé (olvassa) : »1. A magyar királyi ministeriumnak 1924. évi 5000. M. E. számú rendelete a közalkalmazottak illetményeit egy fizetési osztállyal lejjebb állapitotta meg. Minthogy a magyar királyi kormánynak ez a rendelkezése súlyosan sérti a közalkalmazottak anyagi érdekeit, kérdem : 1. Hajlandó-e a magyar királyi kormány a fenti rendeletnek idevonatkozó részét hatályon kívül helyezni és ugy intézkedni hogy minden alkalmazott az őt tényleg megillető fizetési osztályba kerüljön vissza ? 2. Hajlandó-e a magyar királyi kormány a fentebb emiitett alapon a közalkalmazottak illetményeinek felemelését legkésőbb december 1-ével megkezdeni és azt negyedévenként ugy folytatni, hogy az 1925. év végéig a teljes aranyparitást elérjék ? 3. Addig is, amig az ilyen renlezés életbelép, hajlandó-e a közeledő télre és a nagy drágaságra való takintettel a tényleges és nyugdíjas közalkalmazottaknak egyszersmindenkorra szóló rendkívüli beszerzési segélyt folyósítani ? 4. Hajlandó-e a közalkalmazottaktól és nyugdíjasoktól megvont orvosi- és gyógyszersegélyt részükre újból biztosítani ? 5. Hajlandó-e a maecyar királyi kormány a közalkalmazottak szolgálati pragmatJkáiát felölelő törvényjavaslatot a lehető_ legrövidebb időn belül a nemzetgyűlés elé terjeszteni ? 6. Addig is, amig a szolgálati pragmatika elkészül, hajlandó-e a magyar királyi kormány