Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

650 'Ä nemzetgyűlés 350. ülése 192Í demokrata jelölt sanszait emeli s az antinaeionalista irányzatot támogatja, azt kérdem: nem volna-e helyénvaló, hogy mi, magyar nacionalisták ugyanarra az álláspontra helyezkedjünk, amelyet Lengyelországban a zsidóság követelt magának, az a zsidóság, amely Lengyelországban nemzeti kisebbséggé való deklarálását a versaillesi haditanácstói kérte, az a zsidóság, amely a versaillesi haditanácshoz memorandumot nyújtott be a kisebbségi jogok garantálásáról? Nem volna-e helyénvaló, hogy Magyarországnak adjuk meg a zsidóságnak az összes kisebbségi jogokat, amelyeket mi a határainkon túl élő magyarok számára valaha csak kívánunk, de csökkentsük a súrlódási felületet, elimináljuk a zsidóságot a magunk köréből, mert tarthatatlan és megengedhetetlen az, hogy minket keresztény magyarokat pl. egy Vazsonyi Vilmos képviseljen, aminthogy én sem vállalhatom soha, semmi körülmények között, mint becsületes ember, aki meggyőződésemet követem, hogy Vázsonyit vagy bármiféle zsidó érdeket képviseljek? Az, amit itt én mondok, a zsidóság érdekeivel teljesen kongruens. Nem lehet érdeke a zsidóságnak, hogy a civódást, a viszálykodást minden ponton, minden vonalon tovább folytassa. Nem lehet érdeke az izgalmak gyarapítása. Ha például valaki — ugy, amint én megtettem — az utóbbi két hónapnak politikai pártállásra való tekintet nélkül a sajtóját végignézi, azt látja, hogy a keresztény és zsidó lapok túlnyomó nagy része — azt lehetne mondani kétharmad részben — egyformán burkoltan vagy nyiltan, semmi más probléma körül nem forgott, mint a zsidó és keresztény kérdés körül. Ez az a kérdés, amely a magyarság egész figyelmét, idejét, munkakedvét és életerejét lenyűgözi s leköti, és amint bombavetésekkel nem lehet elintézni ezt a kérdést, épugy nem lehet egyszerű letagadással és szemhunyással sem elintézni. Ezt a kérdést becsületesen meg kell oldani. A zsidóságnak is érdeke, hogy leüljünk ahhoz a tárgyalóasztalhoz és megbeszéljük, hogy a zsidó és magyar érdek hogyan hozható összhangba. Nekik is érdekük, hogy olyan megoldás találtassák, amelyet ugy a zsidóság, mint az ébredő magyarok elfogadhatnak, de tűrhetetlen és megengedhetetlen annak a mimikri zsidóságnak garázdálkodása, amely a magyarság érdekeinek képviselőjévé tolja fel magát, amely a magyar nemzeti társadalmat mindenütt elhomályosítani iparkodik, amely a magyar életen, alkotmányos jogokon keresztül mindenütt a magyar nacionalista intranzigens szellemnek letörését szolgálja. Ám válasszák ők meg minden ponton, ahol az alkotmányos élettel érintkezésbe jutnak, a maguk zsidó kisebbségi képviselőit. Méltóztassanak nyiltan szint vallani : mit akar hát a zsidóság ebben az országban, de ne bujkáljanak a magyar alkotmány sáncai közé, ne legyenek ott tovább alattomos felforgatók, ne hamisitsák meg a magyar államot, ne hamisitsák meg a magyar választóközönség akaratát. Az a politika, amelyet a ministerelnök ur folytat, felfogásom szerint nemcsak elhibázott, hanem teljesen megbukott, megbukott az ország közvéleménye előtt, mert sem a keresztények, sem a zsidók nem akceptálják. Ennek a politikának nem lehet az országban híveket szerezni, ezzel a programmal úgyszólván fellépni sem lehet. Miskolcon a legnagyobb sértés, amelyet a jelöltek egymásról állítottak, az volt, hogy titkos kormánytámogató. Az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatban rá keli mutatnom, bár nem tartom nagyobb fontosságúnak, arra a konkrét incidensre is, amely itt azokat a bizonyos botrányokat felidézte, rá kell mutatnom azokra a panamavádakra, amelyek L évi december hó 9-én, hedden. elhangzottak. Teljes mértékben osztozom Gömbös Gyula igen t. barátomnak itt a Házban vallott felfogásában, teljes mértékben osztozom mindabban, amit elmondott, különösképen abban a megállapításában, hogy nem való és nem szabad bűnügyeket éveken át húzni, nem való és nem szabad ezeknek az ügyeknek elintézését késleltetni. Ebben, az Esküdt-ügy mérhetetlen elhúzásában látom a legfőbb okát az utóbbi napok parlamenti botrányainak, mert ez évek folyamata alatt rengeteg méreg- és gyújtóanyag halmozódott fel, minden ráfogás, minden intrika, minden gáncsvetés szabadon érvényesülhetett. Hibáztatnom kell az igen t. kormányt azért, hogy ennek az ügynek sürgős elintézésére a maga részéről a legnagyobb súlyt nem helyezte, hogy nem erőszakolta ki az ügy sürgős letárgyalását, mert ha valakinek, az igen t. kormánynak állott módjában és az igen t. kormánynak lett volna érdeke ennek a kérdésnek a politikai napirendről való levételét a maga részéről a legerélyesebben szorgalmazni. Ahol emberek vannak, ott vannak hibák is, ahol emberek vannak, ott lesznek mindig panamák is. Nem abban van a baj, hogy történtek panamák, a baj abban van, hogy panamavádakból politikumot csináltak, hogy Esküd töt hol szabadlábra, hol börtönbe helyezték aszerint, amint bizonyos politikai konstellációk szerint ez kívánatosnak vagy célszerűnek látszott. Ez a Balkán, igen t. Nemzetgyűlés. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Az a Balkán, hogy így lehet beszélni, ahogy beszél Î) Amíg egy bűnügy tisztán bíínügy, amig egy bűnügy a biróság előtt gyorsan letárgyaltatik, addig én a magam részéről semmi politikumot nem látok benne; de amint egy bűnügy ilymódon elhuzatik, ahogy mesterségesen elhuzatott, — ezt nem lehet letagadni — abban a pillanatban beáll a Balkán, mert politikumot csinálnak egy bűnügyből. Itt, a Ház nyilt színe előtt és a nemzet egész nyilvánossága előtt kérdezem : a másfél évvel ezelőtt felmerült úgynevezett részvényüggyel kapcsolatban miért nem történik már intézkedés, miért nem tárgyaltatik le ez az ügy, miért kell a vádlottnak, Ulain Ferencnek havonként legalább egyszer megsürgetnie ennek az ügynek az elintézését ? Miért van az, hogy itt a vádlottak sürgetik az elintézést és a vádlottak nem tudnak Ítélethez jutni; miért van az, hogy ez az ügy húzódik, kinek érdeke ez? Érdeke az igen t. kormánynak, hogy ezek a vádak a köztudatban megerősödjenek, meggyökeresedjenek? Nem az volna ugy az igen t. kormánynak, mint az egész országnak az érdeke, hogy biróság előtt sürgősen végre teljes mértékben tisztáztassanak ezek a vádak, lehetőleg két héten beiül a vád elhangzásától kezdve? Nyilvánvaló. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Én vagyok ezért felelős? Én nem utasíthatom a bíróságot!) Mindenesetre a kormány felelős, mert az igazságügyministeren és az ügyészen keresztül az igen t. kormánynak van módja a nyomozást és a vizsgálatot sürgősen befejeztetni és a főtárgyalást kitüzetni. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Azt igen, de a bíróságot nem utasíthatom!) De az ügyészséget utasíthatja. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Én azt a vádat, hogy mi elhúzzuk az ügyet, visszautasítom! Nem igaz!) Sajnálom, fentartom. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez is egy olyan mondvacsinált vád, amilyeneket a képviselő ur szokott mindig kitalálni! Ezek a fegyverei a képviselő urnák!) Ezek nem mondvacsinált vádak. Itt van a legszégyenletesebb ügy, amely valaha történt ebben az országban, az úgynevezett Ulain—Bobula—Szemere-féle ügy. Bírói ítélet állapította itt meg, hogy valótlan jelentéseket adott be Hetényi, egy igen magas állású