Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-350

040 A netmeiyyïâés 350. ülése 19M. évi december hó ö~en, heddeú. deti szöveget fogadta el, Csik József módosító indítványa tehát elesik. Következik a 4. bekezdés. Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a bekezdést, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. bekezdés. Kivan valaki szólni! (Nem!) Ha senki nem kivan szólni, a bekezdést, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. bekezdés. Az előadó ur kivan szólni. Őrffy Imre előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! A 197. § 6. bekezdését illetőleg a bizottságnak az volt az intenciója, hogy megadassák a ministernek az a jog, hogy akár szóbeli, akár Írásbeli volt az interpelláció, arra szóban vagy írásban válaszolhasson. Ennek ellenében eleget tettünk a bizottságbeli ellenzék azon kívánságának, hogy azon esetben, ha a minister Írásban válaszol, az illető képviselőnek megadassák a szóbeli viszonválasz joga. Az előttünk fekvő bizottsági fogalmazás szerint azonban, amely az ntolsó napon készült, nem világos, hogy a minister alternativ joga, — hogy t. L szóval vagy Írásban válaszol — csak a nyilatkozatra vagy az érdemleges válaszra nézve is fennáll-e. Épen azért tisztelettel javasolom, hogy a 6. bekezdésnél a következő módosítás fogadtassák el : »A minister az előterjesztett interpellációra« szavak után következő »azonnal válaszolhat« szavak helyébe »akár szóval, akár írásban válaszolhat, és pedig azonnal« szavak szúrassanak be. Ezenkívül még van stiláris jellegű módosításom. A következő mondatból ugyanis a,,»válaszol« szó után kifelejtettük ezeket a szavakat : »vagy nyilatkozik«. Ez a hiány mutatkozik a mondat folytatásában, ahol a »válaszol« szó után a »nyilatkozik« szó ismét beszúrandó. Nyilvánvaló, hogy az tisztán stiláris módosítás, amely a szakasz előző szerkezetéből következik. Elnök: Szabó József képviselő ur ki-ván szólni. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az előadó ur által most előterjesztett módositással szemben felszólalásom nem vált tárgytalanná. Már az általános vita során is kifogás tárgyává tettem, hogy egy interpelláció előterjesztésére 15 percnyi időt szab a javaslat. Tcbb kézviselőtársam, így többek között tíarthos igen t. képviselőtársam is, beszédében azt bizonyította, hogy igenis rövid idő alatt sok okosat mondhat el egy képviselő, ha tud. A képAdselő ur azt bizonyítgatta, hogy egy negyedóra elég egy interpelláció elmondására, ám ő maga több mint háromnegyed órán át bizonyítgatta álláspontját, (üarthos Andor: Én másról is beszéltem.) Ez magára a képviselő úrra cáfol rá! (Barihos Andor : Bocsánatot kérek, nemcsak erről beszéltem! Ez ráfogás!) Bocsánatot kérek, nem azt állítottam, hogy a képviselő ur csak erről beszélt, hanem azt állítottam, hogy a képviselő ur maga is — aki amellett foglal állást, hogy egynegyedóra elég a felszólalásra — háromnegyedórán át mondta el beszédét. (Szíjj Bálint: Általános vita keretében!) Ezt én csak azért hoztam fel, hogy tehát adódik eset, amikor nem elég az egynegyedóra, hanem szükség van több időre is. 1 ehát én is a mellett az álláspont mellett vagyok, hogy 15 perc kevés arra, hogy egy képviselő általános tárgyat 15 perc alatt előadjon. „Mert mi történik! Feláll az az illető képviselő és kénytelen az órát nézni s remeg, hogy nem tudja a kiszabott idő alatt elmondandóit előadni. Nekem tehát az a nézetem, ha már korlátozzuk az időt, ne a minimális időpont állapíttassák meg, hanem menjünk tovább és állapítsuk meg azt a határt, amelyen belül egy képviselő előterjeszthet egy komoly kérdést. Az én felfogásom szerint erre 15 perc kevés és.nézetem szerint legalább egy félóra volna az, amiben meg kellene szabni ezt az időt. Ez nem jelenti azt, hogy minden képviselőnek élni kell ezzel a joggal. Aki rövidebbre tudja szabni ezt az időpontot, az szabja rövidebbre. E tekintetben elég, ha csak magamra hivatkozom. Velem megtörtént, — tanuk rá képviselőtársaim — hogy néhány perc alatt, sokszor 10—5, máskor még kevesebb idő alatt elmondtam interpellációmat. Épen ezért nem tartottam szükségesnek, hogy előterjesztett interpellációmat bővebben indokoljam, de viszont van olyan kérdés is, amelyet felfogásom szerint senki sem képes egynegyedórába beleszorítani. Természetes, itt azt mondhatja az előadó ur, hogy amennyiben szükséges, hosszabb időre is kitérjeszkedhetik az illető interpelláló, ha a Ház megadja az engedélyt. Nem célszerű és nem. jó mindig arra utalni, hogy az illető képviselő a Háztól vagy az elnöktől kérjen engedélyt arra, hogy mondanivalóját ne egynegyedórán át, hanem hosszabb időn keresztül terjeszthesse elő. Másik észrevételem és kifogásom a tervezet azon pontjára vonatkozik, hogy azon esetben, ha az a képviselő aki — az előadói javaslat szerint — nyilatkozott, hogy interpellációját másnap elmondja és nem jelenik meg, akkor nincs joga ugyanazt a kérdést interpelláció formájában azon ülésszak alatt még egyszer előterjeszteni. Nézetem szerint ez súlyos korlátozása a képviselői jognak. Lehetnek fontos kérdések és lehetnek akadályok, amelyek a képviselőt akadályozzák abban, hogy nyilatkozata dacára se terjessze elő interpellációját, de viszont lehet a kérdés olyan fontos, hogy később az illető képviselő mégis szükségét érzi annak, hogy erről a kérdésről beszéljen. Nézetem szerint azért, mert talán nem érkezett meg a kellő időre, vagy azért, mert interpellációját esetleg bizonyos okból nem mondta el, nem lehet őt megakadályozni abban, hogy egy ily fontos kérdésben interpellációját hosszabb időn keresztül el ne mondhassa. Ezt nem tartom, ezt a korlátozást, se helyesnek, se elfogadhatónak. Jónak találom a paragrafusban, hogy kimondja azt, hogy a minister 30 napon belül tartozik válaszolni az interpellációkra, bár felfogásom az volt, hogy eddig is ezt az értelmet kellett adni az eddigi szabályoknak. De ez a szabály most továbbmegy és kimondja nyíltan és kétségbe nem vonhatóan, hogy nemcsak joga van válaszolni a ministernek, hanem egyenesen tartozik is választ adni 30 nap alatt. A bekezdés utolsó mondata a következőkép szól (olvassa) : »Szóbeli interpellációra a minister megbízásából a politikai államtitkár is nyilatkozhatik, illetve válaszolhat.« Mármost, ha a politikai államtitkár válaszol és ezt a többség nem veszi tudomásul, vájjon ki viseli akkor ennek a konzekvenciáit 1 Az államtitkár-e, vagy az a minister, akinek nevében az illető államtitkár nyilatkozott! Ha a politikai államtitkár nyilatkozatáért is a minister felelős, — amint ez helyes és kívánatos — akkor ezt ki kellene mondani a paragrafusban, azzal a kiegészítéssel, hogy »teljes felelősség mellett,« vagy pedig »a minister teljes felelőssége mellett«. Ez magától értetődik. A mostani szövegezés azonban engem nem elegit ki, mert hiszen felfogásom szerint magától értetődő volt az is, hogy a ministerek tartoznak 30 napon belül válaszolni az interpellációkra, mégis a képviselőtársaim közül nagyon sokan kétségbevonták, hogy ez igy értelmezendő-e. Magától értetődőnek tartottam azt is. De épen azért, mert magától értetődő, kívánatosnak tartottam, hogy ezt először elmondjam, másodszor pedig, ha a ministerelnök ur vagy a Ház elnöke nyilatkoztatja ki, hogy ez magától értetődik, akkor ez nekem is