Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-349

A nemzetgyűlés 349. illése 1924. törvényjavaslatot is, tehát at. Nemzetgyűlésnek módjában lesz a választójogot, ugy amint az régebben volt, törvényben rendezni és minthogy szilárd reményünk van arra, hogy a mélyen t. kormány legközelebb be fogja terjeszteni a törvényhozás másik házának - korszerű reformjára vonatkozó javaslatot is (Helyeslés) és igy a nemzetgyűlés abban a helyzetben lesz, hogy a törvényhozásra vonatkozó kérdések egész komplexumát fogja törvényekben rendezhetni és legalább a törvényhozás szervezeté tekintetében helyreállíthatja a jogfolytonosságot ősi alkotmányunkkal: mindezen szempontok behatása alatt, fentartva magamnak ínég a részletekhez való hozzászólás jogát, az előterjesztett házszabályreviziót készséggel fogadom el, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Bodó János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy átvegyem az angol parlamentnek egy nem irott szabályát, mely iigy szól, hogy a szónok sohase tegye vizsgálat tárgyává, hogy a Ház taiiácskozóképes-e, vagy sem, és ha a szónok észreveszi, hogy a Házat a. lethargia és unalom szállta meg, lehetőleg fogja rövidre felszólalását. (Tetszés a jobboldalon.) Sőt tovább megyek és honorálni kívánom azt az angol szokást is, hogy, ha valakinek tudomására hozzák a kormány részéről, hogy kívánatos, hogy a vita hamar befejeződjék, az illető a lehetőség szerint ehhez is alkalmazkodjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után csak néhány rövid szóval akarok rátérni arra a körülményre, hogy, ha valaki venné magának a fáradságot, csokorba gyűjtene azokat a személyes sértéseket, amelyek a nemzetgyűlésen két év alatt elhangzottak, és azokat összehasonlítaná a modern nyugateurópai demokráciák parlamentjeiben elhangzott hasonló kifejezésekkel, nyugodtan megállapíthatná, hogy Magyarország is elérte a demokratikus fejlődésnek azt a fokát, hogy ujabb, cifrább kifejezéseket csak akkor alkalmazhatnak a szónokok felszólalásaikban, ha ezeket Görögországból importálják, a régi Athénből, ahol, mint jól tudjuk, Eschines Demosthenes jóval túl ment az itteni sértegetésen és ahol sokkal gorombább sértéseket dobáltak egymás feiéhez. (Felkiáltások a jobboldalon: Nehéz!) És amikor azt látjuk, hogy azok. akik a közelmúltban sértegették egymást és hajlandók voltak e gymásról mindent elismerni, csak jót nem, közös akcióra lépnek; akkor talán ismét egy angol példára hivatkozhatom

1

, arra a példára, ami megtörtént a XVIIIik század végén, hogy koalícióba léptek mint North és Fox és Angliában olyan állapotok teremtődtek, hogy egy történetíró szerint, amikor a nép azt látta, hogy azok, akik még a közelmúltban egymással hajbakaptak, egyesülnek és . közösen munkálnak, undorító érzés szállta meg a népet és ez az undor soha többé el nem tűnt az angol közéletből, mert a nép rájött arra, hogy a politika nagyon sokszor nem egyéb, mint szemérmetlen játék, amelyet közéleti emberek nagyon sokszor magánérdekeik céljából játszanak. Azt hiszem, hogy egy ilyen időpont megtalálható a magyar közéletben is. Az a körülmény, hogy ez a nemzetgyűlés két és félévi munka után itt házszabályreviziót tárgyal, j nyilt beismerése annak, hogy eddigi munkánk évi december hó 5-én, pénteken. 607 meddő volt és hogy a nemzetgyűlés nem váltotta valóra a hozzáfűzött reményeket. Ezt megállapíthatjuk, mert azok a feladatok, amelyek a nemzetgyűlés megnyitó beszédében megjelöltettek, vagyis, hogy mozdítsa elő ez a nemzetgyűlés a nemzet haladását ezeréves alkotmányának folytonossága felé, a nemzetgyűlés két és félévig nem tett egy lépést se, hogy helyre álljon a lelkek egyensúlya. Azt hiszem, talán közeledünk ahhoz az időhöz, amikor a lelkek egyensúlya helyre áll, bár a lelkek egyensiilyát helyreállítani ez a nemzetgyűlés se tudta és ez a nemzetgyűlés se volt képes megorvosolni a szociális és gazdasági bajokat. Nézetem szerint az eddigi orvoslást még nem! igen nevezhetjük orvoslásnak, legföljebb csak tapogatódzó kuruzslásnak nevezhetjük azt, amit eddig csináltunk. Az a gondolat, amely a nemzetgyűlés összeülése óta nagyon sokakban ól, hogy t. i. Magyarországon erősödjék a konzervatív eszrne és gondolat, azt hiszem, szintén nem! következett be. Nem következett be azon egyszerű oknál fogva, mert ahhoz, hogy a konzervatív eszme erősödjön, egy szükséges elsősorban, hogy azok száma szaporodjék, akiknek veszteni valójuk van, nem pedig csökkenjen ezek száma. Ha diagnózist akarunk csinálni, az a megállapítás azt hiszem megállja a helyét, hogy Magyarországon az utolsó években azok száma, akiknek veszteni valójuk van az életben, nem nagyon emelkedett, sőt azt hiszem, helyesebb a diagnózis, ha azt mondjuk, hogy csökkent. Már most ha nyugodt, megfontolt szemlélődés titán elismerjük, hogy a közállapotok ilyenek, akkor minden olyan intézkedésnek, amely újítást jelent és eltérést jelent az eddigiektől, fokozottabb mértékben óvatosnak kell lennie. Helyesnek tartom azt, amit minden felszólaló kivétel és pártállás nélkül hangoztatott, hogy meg kell kísérelni, hogy ezt a durva hangot, amely itt a nemzetgyűlésen lábra kapott, fegyelmezés utján mérsékeljük és hogy esetleg gondoljunk annak a megvalósítására — amit egyik felszólaló képviselőtársunk beszédében megemlített —, hogy miként történjék a képviselők felelősségre vonása parlamenti működésükben, vagy esetleg a parlamenten kívül elkövetett bűncselekményeikért. Hogy ezen gondolatnak van alapja és jogosultsága, elismerem, de azt hiszem, hogy egyet elfelejtettek majdnem mindnyájan — akik e tárgyban felszólaltak — és ez az, hogy ők olyan házszabályokat akartak csinálni, melyek megfelelnek a külföldi parlamentek szabályainak. Szerintem itt egy kardinális tévedés van. Szerintem tévedés azt mondani, hogy a magyar nemzetgyűlés, a magyar parlamentáris kormányzat, magában foglalja minden: lényeges kritériumát a parlamentarizmusnak. Ha tehát mi saját tárgyalásaink szabályait akarjuk itt revízió alá venni, nem szabad lemintáznunk olyan rendszabályokat, amelyek olyan országokban érvényesek, amelyekben nem egyedül a képviselőház gyakorolja a törvényhozást és a kormány ellenőrző hatalmát, hanem ehhez még csatlakozik egy másik kamara és rendezve van az államfő kérdése. Azt hiszem senki sem állithatja, hogy nálunk e kérdések rendezve vannak. És én nem tudom

1 a maga teljességében osztani gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársamnak a felfogását, aki tisztán csak a választójog, a házszabályrevízió és a klotür közt talál junktimot. Én a választójogot magát egyedül kiválasztva meg-