Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-347

57fi A nemzetgyűlés 347. ülése 1924, exisztenciákat támogattak egy-egy ilyen engedély kiadásával. Bátor vagyok itt nyiltan bejelenteni, hogy Friedrich István, a lánehidi csata kitűnő hőse (Griger viklós: Megfutamodott hőse!) és a pénteki parlamenti zendülésnek kezdeményezője, a Magyar Hirlap 1920-ban nyilvánosan megjelent és közreadott példányai szerint, levelet irt néhai Rubinek Gyuía minister urnák és ajánlotta Patak urat szénaszállitásra. (Felkiáltások jobbfelöl: Na !) T. Nemzetgyűlés! De továbbmegyek és tudomására hozom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a 77.142/1921. szám alatt Bognár Lajos nevű egyént és 79.081/1921. szám alatt Vakó János nevezetű egyént marhakivitelre ajánlott a parlamenti erkölcsbiráskodás nagymestere: Rupert Rezső! (Derültség jobbfelöl.) De nem feiedkezhetem meg a mi állandó erkölcsbiránkról, aki minket az Esküdtféle mocsárba igyekezett besüllyeszteni: Szilágyi Lajosról sem, aki 1920-ban, a közélelmezési minister urnák ajánlotta Spolarits tarhonyagyáros tarhonyaszállitási kérelmét és itt a Házban (Griger Miklós: Egész menü: marhahús, tarhonya, széna! — Élénk derültség.) ismerte be Szilágyi Lajos képviselő ur azt is, hogy ő igenis ajánlott Mayer János földmivelési minister ur jóindulatába lókiviteli kérvényeket is. Folytathatnám tovább t. Nemzetgyűlés, azonban nem azért hoztam elő ezeket a megállanitásokat, hogy ezekből én most panamaváciakat kovácsoljak t ellenzéki képviselőtársaimmal szemben, hanem azért, hogy kimutassam, hogy igenis, pártkülönbség nélkül az akkori időkben egyszerű, becsületes képviselői ajánlások sokszor szánalomból, sokszor képviselői kötelességből történtek a választókkal szemben, hangsúlyozom: pártkülönbség nélkül. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől. — Rassay Károly : Voltunk, akik nem ajánlottunk!) De továbbmegyek és azt mondom, hogy sorban megnevezhetném a nemzetgyűlés baloldalán ülő képviselő urak közül azokat, — akik közül jelen is van egy. aki átjött a mi folyosónkra, a mi oldalunkra és hozta a maga kérelmét, kérve minket, hogy mi a többségi párthoz tartozók ajánljuk azt teljesítésre. (Griger Miklós : Igen, egyet kértem. Eredménye is volt ennek, nagyon örülök!) Griger igen t. képviselőtársam egy iskolába való felvételre ajánlott egy jóravaló fiút a minister urnák, (Helyeslés.) akit aztán fel is vettek. (Erdélyi Aladár: Jól tette! Kötelessége volt!) De száz és száz más ilyen ajánlást tudnék még felsorolni. Mindezt azért teszem, hogy különbséget tegyek az anyagi érdekből történt kijárások között és az egyszerű, jóhiszemű képviselői ajánlások között, amelyeket választóinkkal szemben — sajnos — sokszor nem tudtunk s nem tudunk megtagadni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Elég, ha hivatkozom saját példámra. Beliczay Géza, választókerülettnibeli nagybirtokos, földjét és pusztáját átvágja a demarkációs vonal Köte gyánnál, úgyhogy birtokának nagyobb része megszállt területre esik és a kisebb része a majorral együtt innen van. Azt kérte, hogy a túlsó oldalról saját jószágainak a fentartására szükséges takarmányt átlépési igazolvánnyal áthozhassa a határon és hogy az ott szántási munkálatokat végző jószágait beköthesse az ezen az oldalon levő majorsági épületbe. Méltóztassék megmondaui, hogy ha egy képviselőhöz valamely választója ilyen legális kérelemmel fordul, nem jogosult-e annak a kérésnek támogatásai (Kassay Károly : De akkor meg kell változtatni az összeférhetlenségi törvényt, mert aszerint nem lehet!) Méltóztassanak csínján bánni a pana ma vádakkal, mert láttuk a legutóLb elmúlt napokban, hogy egy képviselő akkor, amikor a közéleti mocsár és az Esküdt-féle szenny kiszá. évi december "hó S-án, szerdám. ritásán fárad a biróság, még arra is vetemedett» hogy a Márffy-féle bombapör tárgyalásán tanuként megjelenő ministerelnök urat nem átaliotta azzal meggyanusitani, hogy hamis tanúvallomást tett. Én nem csinálok titkot a mi meggyőződésünkből; minthogy nekünk nincs módunk ezért másként elégtételt venni, ha a ministerelnök ur bölcsesége és előrelátása nem tart vissza bennünket, személyesen vettünk volna elégtételt ezért az aljas inszinuációért, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert ezzel tartozunk nemcsak magunknak, de tartozunk a nemzetnek is, amely ideküldött bennünket, hogy képviseljük. (Taps a jobboldalon.) Ha már benne vagyunk abban, hogy egyszer ezekkel a kérdésekkel szembenézzünk, engedjék meg, hogy foglalkozzam Györki Imre képviselő úrral, aki azt a bátorságot vette magának, hogy Magyarország ministerelnökét hamis^ tanuzással vádolta meg. Ez a képviselő, aki ügyvédi irodáját igen jól berendezte, hogy mennél jobban eltávolodjék azoktól az éhező és fázó proletártestvéreitől, akiknek képviseletében itt, mint szalonszocialista biráskodik, (Derültség a jobboldalon.) 1919 április 7-ikén Tanács Magyarországon Kun Béla indítványára választatott meg a forradalmi és munkástanács tagjává. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Amikor az első választást petícióval támadták meg, ezt azért tették, mert a mérsékeltebb szocialisták, mint Peidl Gyula, nem voltak eléggé megfelelők abban a rezsimben. Törölték tehát az első választást, és Györki Imre képviselő urat, mint kipróbált szalonboisit beválasztották a XIII. kerületbe. (Zaj a jobboldalon. — Graeffl Jenő: Elég csinos!) Miért hoztam én ezt elő? Azért, mert arról az oldalról naponként hangoztatták felénk, hogy mi gyilkosok vagyunk, hogy mi a gyilkosok, a bombavetők barátai vagyunk. Én most a t. Nemzetgyűlés megitssésére bizom, hogy kik a gyilkosok barátai. (Fekete Lajos: Nemtelen támadás volt !) De tovább megyek gondolatmenetemben és foglalkozni akarok a parlamenti zendülés nyomán bekövetkezett helyzet igazi megvilágításával, ami bizonyára érdekelni fogja a t. Nemzetgyűlést. Méltózta?>sanak tudomásul venni, hogy a szociáldemokrata párt parlamenti csoportja a munkásság egy igen jelentékeny részénél elvesztette a bizalmat (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és e bizalom elvesztésétől való félelmében már szeptember hónapban elhatározta, hogy mint parlamenti csoport passzivitásba lép. A passzivitást azonban a munkásságnak egy igen jelentékeny része nem volt hajlandó akceptálni, hanem azt követelte, hogy méltóztassék a parlamentben lévő szocialista párínak idejönni, méltóztassék neki itt szociálpolitikai, gazdasági előnyökért, a munkásság javáért és boldogulásáért dolgozni. Kapóra jött erre a pénteki zendülés, amelyet a második lánehidi csata hőse nagyon ügyesen elinditott és Györki Imre képviselő ur folytatott. Az ennek nyomán támadt politikai zendülés következményével, a kitiltással fedezi most a szociáldemokrata párt parlamenti csoportja passziv magatartását. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kényes passzivitási Ízléssel egy kissé behatóbban foglalkozhassam. (Halljuk! a jobboldalon.) Tisztelettel bejelentem, hogy az 1919-ben működött tanácskormány úgynevezett szovjet-nagygyűlésének, vagy, ha ugy tetszik, szovjet-nemzetgyűlésének tagjai közül a leghangosabbak voltak Propper Sándor ur, továbbá Farkas István, Rothenstein Móric, Vanczák János, Saly Endre és Sütő József képviselő urak. Ezek a t. képviselő urak megszavaztak a szovjet-nagygyűlésen egy házszabályreformot, melynek 8. "§-a a következőket mondja