Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-347
A nemzetgyűlés 347. ülése 1924. évi december hó 3-án, szerdán, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai i^4, házszabályok .módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása,: — Elnöki előterjesztések." — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Á kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István. Pes thy Pál, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra ÍO perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur. Napirend szerint következik a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása a nemzetgyűlés végleges házszabályának tervezete tárgyában. Szólásra következik Szabó József képviselő ur, aki a tegnapi ülésben beszédének elhalasztására engedélyt kapott (Felkiáltások: Nincs jelen!) A képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Báró Kaas Albert! (Halljuk! Halljuk!) B. Kaas Albert: T. Nemzetgyűlés! Egyedülálló jelenség a parlamentek történetében a magyar parlamentben tapasztalható az a jelenség, hogy 30 esztendő óta, három decennium alatt nem tudta megtenni a házszabályok terén azt az elhatározó lépést, amely biztosítaná, hogy saját tekintélyének megvédése mellett hivatását olyan módon teljesíthesse, hogy az akaratelhatározás erejét reprezentáló testület ura legyen a saját akaratának, és bekövetkezett ennek folytán az, hogy épen három decennium alatt ismételten sokszor és huzamosabb időn át játékává lett a Ház, mint egj törtkormányu hajó egyes pártok, egyes közhangulatok, egyes turbulens elemek szeleinek, amelyek ismeretlen vizekre vitték, ismeretlen zátonyok felé ragadták. Tegnap Ernszt Sándor mélyen t. képviselőtársunk, mint erre egyike a leghivatottabbaknak rámutatott arra, hogy mi volt az eredménye ezeknek a három decenniumon keresztül állandóvá lett obstrukcióknak. Ő az ellenzéki padokon ült, ő ebben a legautentikusabb. Azt mondta tegnap, hogy az obstrukció győzelmei pyrrhusi győzelmek voltak, és ma már a történelem látószögéből nézve a helyzetet konstatálhatjuk, hogy bizony ezek az obstrukeiók pozitív eredményeket nem hoztak; nem hozhattak. Gátolhattak, akadályozhattak, egyes momentán sikerekre rámutathattak, ellenben a nemzet ügyét előre vinni nem tudták. A parlamenti helyzet elfajulása folytán NAPLÖ XXVII. kifelé a parlament tekintélyének lejáratása immár közhellyé lett és széles rétegek egyáltalában nem érdeklődnek már a nemzet parlamentjében történt események iránt, kvázi kikapcsolódott ezáltal az országnak legelső testülete, akaratelhatározó szerve magából a nemzet közvéleményéből, mert legyőzte a meggyőződések küzdelmét a napi taktikázás. A politikum a taktikától el nem választható, azt tudjuk, de mit látunk ma ? Azt, hogy a tárgyalások felett egyesegyedül a napi taktika lett úrrá, ami olyan abuzus, amely a törvényhozás méltóságával nemcsak hogy össze nem fér, hanem azt teljesen lehetetlenné teszi. Kulminál ez a taktikázás főleg most a házszabályrevizió kérdésében. A közelmúlt eseményei is bizonyítják ezt a házszabály revízió beadása óta. Természetszerűen nagyon gyakran előfordul az, hogy a kormány olyan javaslatot hoz a Ház elé, amelyet az ellenzék aggályosnak tart, de épen ezért kötelessége minden rábeszélési tehetségével, minden aktivitásával ennek megváltoztatását vagy megakadályozását ugy vinni keresztül, hogy saját intencióit abba a javaslatba, amennyire lehet, a tárgyalások folyamán belevigye és kritikáját érvényesítse. Ez legelemibb kötelességévé teszi elsősorban azt, hogy vegye ki a maga részét a bizottsági tárgyalásokból, ahol még nem merevült meg a javaslat jegeccé, amelyen alig lehet már változtatni, s aki ismeri r a magyar parlament bizottsági tárgyalásait és azt a levegőt, amely a bizottsági teremben uralkodik, jól tudja, hogy igen nagy és jelentős sikereket mutathatott fel az ellenzék a bizottsági tárgyalásokban mindig, ha ott a komoly érvek fegyverzetével felvértezve lépett a porondra. Azt nem tehette normális viszonyok között egy ellenzék sein, hogy elzárkózzék a bizottsági tárgyalások elől. Ez a taktika a passzivitás taktikája, a passzivitás beismerése, amely semmiképen sem vonhatja maga után azt, hogy a többség vagy; a kormány felelősségteljes aktivitását elgáncsolja. És miért történt a távolmaradás a bizottsági tárgyalástól, t. Nemzetgyűlés % Ennek oka egyesegyedül az, hogy a házszabályrevizióval szemben vitatható érveik rozogák; rozogák főleg személyi tekintetben. Azok, akik ott fel akarnák sorakoztatni a maguk érveit, ezt csak akkor tehetnék, ha feltételeznék a nemzet közvéleményéről és a többségről azt a feledékenységet, hogy az ő múltjukat elfelejtette, ha nem kockáztatnák mindig azt, hogy saját múltjukból, saját mostanig követett politikájukból az ellenkezőt lehet reájuk rábizonyítani. Vannak azonban mégis különböző ellenvetések, 84
