Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-346

A nemzetgyűlés MS. ûlèm 1Ú24. Ne vegyék tőlem rossz néven, hogy ebből az alkalomból, amidőn látom az ellenzék távolmaradását és azt az óriási harcot, hallom azokat a kemény szavakat, amelyek a házszabályrevízióval szemben felhangzanak, kezdem vizsgálni, milyen lélektani motívumok azok, amelyek ezeket az urakat sarkalják. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy akár a jobboldalról, akár a baloldalról jönnek az ilyen hangok, ezek az urak nem igazi hivei a parlamentarizmusnak, mert ha igazi hivei volnának, abban az esetben nem lehetnének hivei a durvaságoknak, a személyeskedéseknek és azoknak a kirobbanásoknak , amelyek itt a parlamentben napirenden vannak és velünk együtt vállvetve keresniök kellene azt a panaeeát, ami ezt megszünteti, ők azon az állásponton vannak, hogy a házszabály oly szentség, amelyhez hozzányúlni nem szabad, de viszont ugyanakkor durva személyeskedő magatartásukkal arra az álláspontra helyezkednek, hogy a parlament működését lehetetlenné akarják tenni. Mi, a nemzetgyűlés többsége, törekszünk arra, hogy a parlament a nemzetnek igazi alkotó testülete legyen, amely eredményes szociális és gazdasági munkát tud végezni. A ministerelnök urat gyakran vádolják azzal — és az ellenzéki deklaráció is azt mondja —, hogy pártdiktaturára, parlamenti diktatúrára törekszik. Ez tévedés. A ministerelnök ur parlamenti ember, aki a parlamentet vissza akarja adni önmagának és akinek célja, hogy a parlament olyan testület legyen, amely önmagában véve alkalmas arra, hogy a nemzet igazi gondolatát kifejezze és hogy a nemzet bizalommal, szeretettel és megelégedéssel nézze az ő parlamentjót. Szeretettel nézze az a magyar nép, amelynek lelke voltaképen tiszta és romlatlan, és amely undorral, megvetéssel fordult el azoktól a botrányos n jelenetektől, arailyenek itt a parlamentben előfordultak. Nekünk volt egy nagy emberünk, gróf Tisza István, aki egy életet áldozott a parlamentarizmusért. Sokan félreismerték annakidején, de én ugy látom ma, hogy azokat a barázdákat, amelyeket Tisza István szántott bele a magyar közéletbe, gróf Bethlen István szélesiti tovább az ő lelkes, odaadó, önzetlen működésével, aki szintén a nemzetnek adta oda egész életét. Ez a parlament, amely Bethlen Istvánt követi, meg fogja teremteni Magyarországon a politikai és gazdasági konszolidációt. Épen ezért teljes lélekkel, teljes erővel támogatom őt, a javaslatot pedig a magam részéről elfogadom. (Általános éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Griger t. képviselőtársam tegnap beszédének első részében fényesen bebizonyította, hogy a házszabályrevizióra feltétlenül szükség van. Bebizonyította, hogy ez a nemzetgyűlés mindaddig", amig a házszabályokat nem revideáljuk, nem lesz annyira munkaképes, mint amennyire ezt a nemzet tőlünk várja. A választások alkalmával mindnyájan megígértük, hogy azokat az égető gazdasági kérdéseket, amelyeknek megoldása sürgős, teljes erővel forszírozni fogjuk és igyekszünk egészséges gazdasági állapotokat teremteni. Sajnos, a választások óta már több mint két év telt el, és ennek az igéretünknek nem tehettünk oly mértékben eleget, mint ahogyan szerettük volna, mert a kérdések megoldását igen nagy mértékben halasztóan befoévi december hó 2-án, kedden. 561 lyásolta az a körülmény, hogy a nemzetgyűlés idejét egyesek ok nélkül fecsérlik. Én az ellenzék szempontjából is fontosnak tartom a házszabályok revízióját. A demokratikus gondolatot, a népies politikát, a népies parlament eszméjét csak ugy tudjuk megmenteni, ha ez a nemzetgyűlés eredményeket tud felmutatni, mert abban az esetben, ha mi továbbra is tétlenségben töltjük az időt és nem tudunk eredményeket felmutatni, akkor a nép lelkében lassan aláássuk a népies parlament tekintélyét. Hiszen ma is már uton-utfélen halljuk azt, hogy ez a nemzetgyűlés azért olyan tehetetlen, mert szélesebb, demokratikusabb alapon történt a választás. A régi rendszer hivei ebbe kapaszkodnak bele, ezekkel az érvekkel igyekeznek álláspontjukat erősíteni és a népies politikának a szimpátiáját a nép előtt tönkretenni. (Ugy van! jobb felől.) Épen azért nekem az a felfogásom, hogy a demokratikus gondolat igazi képviselőjének kötelessége itt egészséges állapotokat teremteni (Ugy van! jobb felől.), az igazi demokratikus g'ondolat képviselőjének első kötelessége az, hogy a parlament munkaképességét helyreállítsa, és elsőrendű kötelessége az, hogy a parlament nívóját, színvonalát arra a magaslatra emelje (Ugy van! jobbfelől.), amelyen az békében állott, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a magyar parlament tekintélye a békében Európa-szerte elismert volt, hogy a magyar parlamentben olyan viták folytak le, amelyeket példaképen állítottak oda a külföldi nagy nyugati nemzetek parlamentjei elé is. Ezt a szinvonalat kell tehát helyreállítani minden embernek, aki a lelkében hordja a demokratikus gondolatokat, aki a demokratikus eszmét nem akarja lejáratni, aki a néppel nem akarja elhitetni azt, hogy a demokratikus gondolattal együtt jár az eldurvulás és igy az elvadulás is. (Helyeslés jobbfelől.) Én tehát magam részéről a leghatározottabban visszautasitom azt a vádat, hogy mi, akik a házszabálymódositás mellett szólalunk fel és azt forszírozzuk, és akik egészséges állapotokat akarunk teremteni itt a parlamentben, ellenségei lennénk a demokratikus gondolatnak, hogy mi reakciós politikát akarnánk követni. Epen ellenkezőleg : amint már kifejtettem, mi vagyunk tulajdonképen az igazi demokratikus gondolat letéteményesei, mert mi nem akarjuk ezt az eszmét, ezt a gondolatot a nép lelkéből kiirtani engedni, és nem akarjuk, hogy a népies képviseleten alakuló parlament tekintélye teljesen tönkremenjen. (Ugy van! jobbMélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Az előadó' ur hivatkozott arra, hogy a körülöttünk fekvő államok házszabályai még sokkal szigorúbbak mint amilyen hászabályokat mi itt a nemzetgyűlésen megalkotni óhajtunk. Ennek bizonyságául egy-két paragrafust óhajtanék felolvasni az osztrák Parlament házszabályaiból, különösen azt a részt, amely a parlamentnek bezárását célozza (olvassa) : „Der Antrag auf Schluss der Debatte kann, nachdem wenigstens zwei Redner gesprochen haben, jederzeit jedoch ohne Unterbrechung eines Redners, gestellt werden und ist vom Präsidenten ohne Unterstützungsfrage zur Abstimmung zu bringen". „Spricht sich die Mehrheit für den Schluss der Debatte aus, so können die für und gegen die Vorlage eingeschriebenen Redner je einen Redner aus ihrer Mitte wählen." „Nimmt ein Vertreter der Regierung nach