Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-346
A nemzetgyűlés 346. ülése 1924. évi december hó 2-án, kedden, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Határozathozatal Huszár Dezső és társainak azon indítványa felett, hogy a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentése a sürgősségi szakaszok alkalmazásával tárgy altass ék. — A házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottságjelentésének tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Scitovszky Tibor, Walko Lajos, Mayer János. (Az ülés kezdődik d. c. 10 óra i5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Forgács Miklós jegyző ur. Napirend szerint következik a határozathozatal Huszár Dezső képviselő urnák és társainak azon indítványa felett, hogy a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottsági jelentés a sürgősségi szakaszok, alkalmazásával tárgyaltassék. Kivan valaki az indítványhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. Nemzetgyűlést: rnéltóztatik-e az indítványt elfogadni, igen vagy nemî (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy az indítvány elfogadtatott és a sürgősség nyomban életbelép. Napirend szerint következik a házszabályok módosításának előkészítésére kiküldött bizottság jelentésének tárgyalása, a nemzetgyűlés végleges házszabályainak tervezete tárgyában, Szólásra következik? Csik József jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nehéz a házszabályokhoz szólni akkor, midőn a Ház tekintélyes része abszentálja magát és vitatja azt az álláspontot is, hogy ezt jogosan teszi, mert sértve van a Ház által. Kivonultak a Mons saeerre és várják az alkalmat, amig majd visszajöhetnek és talán diadallal szeretnének visszatérni. Ugy látom, hogy hasonló állapotok vannak (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon!), mint az ó klasszikus és modern Rómában, ahol az ellenzék hasonlóképen kivonult az Aventinusra, nem azért, hogy azon a helyen, ahol jelenleg a középkorból való szerzetesek tartják lelki gyakorlataikat, ők is esetleg penitenciát tartsanak, hanem azért, hogy lehetőség szerint diadallal vonuljanak be ismét parlamentjükbe. Ha azonban az analógiát keresem a római eseménynek és a magyar események között, akkor azt kell mondanom, hogy abszolúte nem vagyok képes analógiát találni. Azt mondja az ellenzék igen nagy része, hogy azért vonult ki, mert köteles volt ezt tenni, mert érdekeiben sértve volt, mert nem teljesíthette kötelességét ugy, ahogy azt lelkiismeretével összeegyeztethetőnek tartotta. Az ellenzék azonban nem volt hajlandó ezzel a javaslattal foglalkozni akkor sem, amikor a kormány vezére összehívta volt az összes pártokat és előadta volt a szükségességét annak, hogy a házszabályreviziót okvetlenül tárgyalás alá kell venni. (Ugy van! a jobboldalon!) Akkor is mereven elzárkózott az ellenzék, de nem azzal indokolta, amivel ma indokolja ugyanezt az álláspontját. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Később belementünk a bizottsági tárgyalásba és ebben a bizottságban az ellenzék egy része — ugyanaz a része, amely később uj okokat hozott fel — semmiképen sem akart résztvenni. Ha Rómában abszentálja magát az ellenzék nagy r része, a római, és nem akar résztvenni a Monte Citorion, ezt még sok tekintetben érteni lehet, mert mindazok, akik a parlamentarizmus felett gondolkoznak, akik érzésben és felfogásban igazán szentül veszik a parlamentarizmust és a nemzet legszentebb, legdrágább érdekeit összekötik a parlamentarizmussal, valóságban aggódhatnak a római metódus felett. A római, az olasz alkotmányos élet valóban felhasználta a pillanatot, amikor egy alkalom nyilvánvalóvá tette, hogy az országban nincs meg az a disciplina és az az igazságosság, amelyre feltétlenül szüksége vau a nemzetnek, ha élni akar és távollétével demonstrálni akarja, hogy ott teljesen törvénytelen és teljesen rendetlen állapotok vannak. Ugyanezeket azonban a magyar parlamenti életre és a magyar közéletre mondani ebben a pillanatban teljes lehetetlenség (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és azt gondolom, hogy túlzásokkal állunk szemben, hogy egészen bátran rábízhatjuk az egész nemzetre, hogy ítélkezzék közöttünk és közöttük, vajon szükség volt-e házszabályrevizióra, igen vagy nem? Legyen a nemzet közvéleménye döntő ebben a kérdésben. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt is mondják, hogy ők azokat a rendkívül nagy panamákat akarták volt tisztogatni, amely r ekkel tele van ma a közélet levegője. Ha panamák tisztogatásáról van szó, azt gondoNAPLÓ XXVII. .:,
