Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-345

540 A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. évi december hé 1-én, hétfőn, a Ház nincs annyira kötve saját szabályai ál­tal, hogy azoknak rabja és szolgája legyen. Megfenyítheti a képviselőket, sőt megfoszt­hatja őket mandátumától is, sőt még börtönbe is vetheti a képviselőket. Ha pedig mindez sem vezetne sikerre, akkor jöjjön a klotür". A klotür ideiglenes formában 1881-ben, végleges formában pedig 1882-ben be is követ­kezett. „A szólásszabadság végelemzésbeii nem cél, hanem csak eszköz a köz iránti kötelessé­gek teljesitésére. Ha tehát e céljával ellenté­tesen használják fel, abban az esetben korlá­tok közé kell szorítani", így vezette be többek között Gladstone annakidején a klotürre vonat­kozó indítványát, amelyet oly módon javasolt, hogy a kormány és a Ház elnöke együtt le­gyenek feljogosítva a klotür deklarálására és foganatosítására. Indítványa szerint: a kor­mány bejelenti a Házban, hogy a közügyek állapota sürgős. Erre legalább 40 képviselő ezt a javaslatot felállással támogatja, mire egy elfogadott módosítás szerint „legalább 300" je­lenlévő képviselő közül, háromnegyed többség­gel kell elfog-adnia a javaslatot, amikor is azután a Ház elnöke felhatalmazást kap az ad hoc tárgyalási szabályok szerkesztésére. Brand elnök, a későbbi lord Hampden nevéhez fű­ződik, hogy ezt egyhangúan elfogadták, aki a renitens képviselőkkel szemben az angol ház­szabályokban biztosított jogával élt. Nemsokára azután véglegessé vált az ideig­lenes klotür és eszerint, a Házelnök, illetőleg bizottsági elnök kezdeményezésére egyszerű szótöbbséggel minden vita berekeszthető, ha 200, illetőleg amennyiben az ellenzék 40 képvi­selőnél kevesebből áll, ha 100 képviselő kivan ja azt E tekintetben hosszabb vita indult meg. j Nemi kevesebb mint 19 napig tartott az erről j szóló vita. 304 szavazattal 260 ellen fogadta el | ezt az angol parlament. Ez a 44 főnyi szótöbb- ! ség az első pillanatban talán kevésnek tűnik j fel, ne becsüljük azonban alá ezt a számot. ' Angliában 1799-ben a Pitt-kormány az ir unióra j vonatkozó javaslatát mindössze csak egy szó- j többséggel vitte keresztül; az 1832. évi angol j választói reformot csak eg'y szavazattöbbséggel j fogadták el és ugyancsak egy szavazattal bu- I kott meg 1841-ben lord Melbourne ministe- j riuma, amiként Gladstone is 1873-ban mind­össze csak három szótöbbséggel maradt kisebb­ségben, így került be a klotür az angol parla­mentbe, aaiiákor Ausztriában, Belgiumban, Bá­niában, az Egyesült-Államokban, Franciaor­szágban, Hollandiában, Németországban, Olasz­országban és Svájcban már régóta megvolt. Nemsokára azonban bizonyos változtatás történt a klotürön. Nevezetesen 1887-ben az el­nök kezdeményezési joga helyébe a vétójogot kapja. Az elnök bizonyos esetekben vétót emel­het a klotür ellen, ha azt a kisebbségre nézve sérelmesnek véli, vagy ha azt a házszabályok­kal való visszaélésnek tartja. A vétójogot ille­tőleg is hosszabb vita indult meg. Azt is érde­kes megjegyezni, hogy ezt már 262 szavazattal 141 ellenében, tehát összesen. 121 szótöbbséggel fogadták el. Az elnöki jogkört még 1888-ban jelentéke­nyen kibővítették. A vétójoggal már felruhá­zott elnök házhatározat nélkül — motu proprio — ki is utasithatja a rémítene képviselőket. A névszerinti szavazásra vonatkozó, vagy elna­polási indítványokat pedig egyszerűen mellőz­heti is. Ezekkel a szabályokkal azonban, bár a plé­nuinban rendet teremtettek^ a bizottsági részle­tes tárgyalásoknál nem érték el a kellő célt. így azután épen. az ir büntetőjavaslattal kap­csolatban javasolták az m n. „részenkénti klo­türt". A kormány egyik ministere utján hatá­rozati javaslatot terjesztett a Ház elé, mely szeri'nt ha bizonyos ideig a részletes tárgyalás be nem fejeződik, akkor a bizottság elnöke előtt a tárgyalás alatti szakaszhoz benyújtott módo­sitásoiKat és inditványokat, azután a hátralévő szakaszokat szavazás alá bocsátani tartozik. Ezt a részenkénti klotürt köznyelven parla­menti guiliotine-nek nevezték el, hasonló lévén az ezzei való eljárás a francia forradalom tö­meges kivégzéseihez» Az 1896. évi dátumról akarok még néhány szót szólni, amikor is a költségvetési vita ide­jét maximálták. Ez abból a szempontból, érde­ices, mert •— mint már; az előbb is emiitettem — az angolok a költségvetési vitánál még a ki­sebbségben, lévő kormánynak is mindig megad­ták a normális állami szükségleteket. Erre vo­natkozólag 202 szavazattal 65 ellen, tehát 137 szótöbbséggel döntöttek, s igy került ez az egye­lőre 20 napra történt maximálás — amelyet ugy módosítottak, hogy a kormány három nap­pai megtoldhatja ezt — az üiésszaid megállapo­dások kózé. Majd 1902-ben az állandó szabályok közé, amikor a házeljárás egyszerűsítését ter­jesztette be Balfour angol ministereinök. Érdekes, és rávilágít arra a kontrasztra, amely Anglia és Csoiika-Mag3 T arország parla­mentje között van, amit elmondandó vagyok. Angliáról, mikor az idén néhány képviselőtár­sammal módunkban volt megtekinteni a Wem­bley-i kiállítást, azt hiszem volt elég alkal­munk meggyőződni', hogy igazán a világ urá­nak keli tekintenünk. Mégis Balfour, a világ­birodalom kormányélnöke, amikor a Házeljá­rás egyszerűsítését terjesztette elő, erősen ne­hezményezi, hogy inig 1800-ban a felirati vita egy napot, addig 1901-ben kilenc napot vett igénybe, s mig l»00-bau a budgetvita egy napig tartott, 1901-ben nem kevesebb mint 26 napra terjedt — természetesen nem Csonka-Magyar­ország, hanem az angoi világbirodalom költ­ségvetési vitája. Az interpellációkra is volt megjegyzése. Mig 1800-ban nem volt egyet­len interpelláció sem, addig 1901-ben 7180-ra rúgott azok száma, s azok elintézése, a Ház ide­jéből 118 órát, vagyis az ő tárgyalási rendjük szerint körülbelül 15 napot vett igénybe. Az interpellációk kérdése hamarosan el­intézést is nyert azzal, hogy kimondották, hogy szabály szerint, Írásban kell azokat előterjesz­teni, kivéve ha az elnök megengedi a szóbeli­séget. A minister válaszolhat szóban vag'y Írás­ban, amint neki tetszik és amennyiben Írásban válaszol, válaszát kinyomatják és kiosztják a Ház tagjai között. 1909-ben a klotür-indítvány ellenszereként jelentkezik a parlamenti gyakorlatban a módo­sítván yrostálás életbeléptetése. Az elnökség ugyanis igen sokszor akaratlanul fonák hely­zetbe került. Ha hozzájárult a klotürhöz és vé­tót nem emelt, akkor az értékes módositványok ép ugy elsöpörtettek, mint az értéktelenek. Ha pedig vétót emelt és a klotürt nem engedte rendes útjára, akkor tulajdonképen elősegítette az időfecsórlést; mert az értéktelen indítványok ép ugy tárgyalás alá kerültek, mint az érté­kesek. Asquith ministereinök e nehéz és visz­szás helyzet elkerülése céljából kompromisszu­mos megoldást ajánlott, amely akként szólt, hogy az elnököt fel kell hatalmazni arra, hogy bizonyos módositványokat visszavessen, ne fo­gadjon el. Ezt kengurunak nevezték, amennyi­ben bizonyos el nem fogadott módosításokat mintegy átugortak. Ez igen hasznos intézmény-

Next

/
Thumbnails
Contents