Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-345
536 A nemzetgyűlés 345. ülése 1924, hogy nekik már csak azért is igen nobilis ma- J gatartást kellene a parlamentben taimsitanio'k, j mert igen alapos a gyanú, hogy a parlamentarizmus nem a marxi dogmatikán épült fel és nem az osztályharcos politikának az ideálja. (Ugy van! jobbfelől.) Ami engem illett, szociáldemokrata képviselőtársaimnak a parlamentben való megjelenését a népképviseleti rendszer szempontjától természetesnek találom, mert akit a választók tiszta választás utján bizalmukkal megtisztelnek, annak — ha nem is örülök a szerencsének - itt a helye. Azonkívül mi jobb: ha az elégületlen tömegeket elütjük a parlamenti vita es meggyőzés, tehát egy reálisabb politikai szemlélet kifejlődésének eszközétől, vagy ha a föld alá száműzzük és bekényszeríti ük őket a törvénytelen, titkos szervezkedésbe és a forrongásba 1 ? Én tehát ugy a népképAnseleti rendszer szempontjából, mint a társadalmi feszítő erők helyes mederbe terelése érdekében nem óhajtom a szociáldemokráciának mesterséges eszközökkel való kirekesztését a parlametből. De kérek valamit a szociáldemokrata képviselő uraktól. íme, a legutóbbi nemzetgyűlési választásokon eljutottak abba a révbe, amely felé hajójuk évtizedek óta törtetett; benne vannak a törvényhozó testületben, még pedig nem is remélt szép számmal. Letehették a néhai Bartha Miklós által feléjük dobott sújtó szót, a „hazátlan bitangok" elnevezést, melyet ők elkaptak és büszkén emlegettek és hivalkodtak vele, mert most már nem hazátlanok, hiszen 25 mandátum birtokában vannak. Hát, ha már j ide jutottak, kérem őket — remélem meghallják szavamat —, kérem őket a magyar nemzet nevében, amely, ha elpusztul, vele ők is elpusztulnak (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon,), és a munkásosztály érdekében, melynek egv részét képviselik: illeszkedjenek bele az erkölcsi keretbe, amelyet a magyar törvényhozás lelki integritásának nevezhetnék és a lehetőség szerint ugy mondják el mondanivalójukat, hogy súlyos ellenmondásokat ne provokáljanak és vihart ne támasszanak. Legyen több Kéthly Anna közöttük, aki igazán szociális kérdéseket ] tesz szóvá és olyan hangot használ, mely érdek- | lődést és figvelmet kelt. Elhihetik férfi-kollegái j és elhiheti Kiss Menyhért képviselőtársam is, akinek ugy látszik, nem tetszik ez a kijelentésem, hogy igen keserű orvosságokat lehet beadni ostyában (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Kiss Menyhért: De nem lehet mindent ostyában beadni!) melyek már csak azért ' is hatékonyabbak, mert a beteg beveszi őket. Hiszen épen a szociáldemokrata filozófia elgondolása alapján, a történelmi materializmus alapján az emberekkel íryengédebbeii kellene bánniok, mert hiszen e filozófia alapián az em- . berek tulajdonképen nem is rosszak. Mi, keresztényszocialisták azt mondjuk, hogy az emberek jók vagy rosszak, ellenben a szociál- \ demokrata filozófia azt mondja, hogy az embe- j rek se nem jók, se nem rosszak, hanem rossz a gazdasági és termelési rend. Az előrebocsátottak után felvetem mármost a kérdést: kell-e házszabálvrevizió. igen vagy nemi Hát kell! Indokoltnak tartom már csak azért is. mert a mi házszabályaink remekbe készült példái annak, mikéoen nem k*»11 Jogszabályokat szövegezni. Ám, ez csak mellékes szempont; a főok, amiért a házszabályok revizióját múlhatatlanul szükségesnek és sürgősnek tartom, az, hoa-y a tárgyalási hang és modor immár oly tűrhetetlenné vált, hogy évi december hó 1-én, hétfőn. félő, ha ezen nem változtatunk, kivetjük enaek a komoly, nemes és művelt nemzetnek törvényhozását a sarkából, sirját ássuk a nép lelkében a parlamentarizmusnak (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és — amint Nagy Emil képviselőtársam mondotta — egy szép napon alulról jöhet egy nyers erő, amely a közvélemény hozsannája közben kergeti szét ezt a testületet, amely a népképviseletnek felséges elvét nem glóriával övezi, hanem sárba tiporja. Ebből a szempontból tehát a házszabályok revideálása mellett foglalok állást és a Ház fegyelmi jogának legszigorúbb kiépítését tartom szükségesnek (Helyeslés a jobboldalon), mert bár tudom, hogy a parlament tisztes szinvonalat és méltóságát... (Mozgás a középen.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós:... elsősorban nem eljárási szabályainak tökéletessége és szigora, hanem tagjainak műveltsége, fegyelmezettsége és alkotmánytisztelete biztosítja (Ugy van! jobbfelől.), bár tudom, hogy a törvényhozó szerv beléletében jelentkező súlyos zavarok eliminálásában a házszabályok bármilyen megszigorítása csak másodrendű tényező és csak palliativ szer. mégis azt tartom, hogy a parlamenti illem és etika meglazulása a Ház formai, főleg fegyelmi jogának fokozott érvényesítését sürgeti. Ám, t. Nemzetgyűlés, az előttünk fekvő javaslat tovább megy; ez megbénítja a szólásszabadságot, elkobozza a parlament lényegét s kiváltságát, a törvéiryhozói tevékenység alapfeltételét, megdönti az ellenzéknek a meghallgatásra való jogát, mint a német mondja a Recht auf Gehör-t, megcsonkítja a nemzet közös jussát, szóval klotürt hoz, a tárgyalás berekesztésére nyújt módot, noha a felek még tárgyalni akarnak. Teszi pedig ezt a házszabályok előkészítésére kiküldött bizottság jelentése szerint állítólag azért, mert a nemzetgyűlés munkaképessége komoly veszedelembe sodródott és mert az obstrukció intézménye a magyar politikai világ gondolatkörébe belopódzott, voltaképen azonban azért, mert a többségben levő párt abszolutizmusának biztosítására a klottirre szükség van. Ilyen házszabályreviziót nem áll módomban elfogadni. Miért? Azért, mert ezt feleslegesnek és veszedelmesnek tartom. Feleslegesnek azért, mert komoly obstrukció az utóbbi években nem is volt, ha csak obstrukciónak nem tekintjük a kormánypártnak a múlt nemzetgyűlés utolsó napjaiban tanúsított szereplését, melynek célja a választási törvény meghozatalának megakadályozása volt, hogy ennek következtében a kormány rendeletileg intézhesse el a választójog kérdését. Ez az egyetlen eset Y_olt a nemzetgyűlés történetében, amikor nem lett törvény egy törvényjavaslatból a vita hosszadalmassága miatt és ezt a hosszadalmas vitát a többségi párt folytatta. Az ellenzék azonban egyszer sem élt az obstrukció fegyverével, szólási és indítványozó jogát nem gyakorolta szertelenül oly célból, hogy a tárgyalás végét és annak kapcsán a r határozathozatal lehetőségét kihúzza vagy végkép meghiúsítsa. A kormány a maga engedelmes pártjával, amely szinte halálmegA^etéssel szavaz óhaja szerint, akadály nélkül hajszolta keresztül a szanálási törvényt is és eddig minden akaratát. Ha az ellenzék valamely életbevágó nagy állami érdek érvényesülését akarta volna megakadályozni, ha a parlamenti kisebbség
