Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-345

A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. évi december hó 1-én, hétfőn. 533 mányok a választás formaságait használták fel arra, hogy azok révén a nemzet akarata meg- ne nyilatkozhassak, viszont az ellenzék a parlamenti formaságokat használta fel arra, hogy a kormány által törvénytelen eszközökkel összehozott többség akarata a képviselőházban ne érvényesülhessen s a választásoknál alkalmazott törvénytelen erőszak meghiűsitására a parlamenti törvénytelen erőszakot, az obstrukciót alkalmazta. íme tehát, a parlamenti váltógazdaság hiánya és a nemzeti akaratnak a választásokon történt meghamisítása azok a tényezők, amelyek miatt parlamenti életünk egészséges, konszolidált soha nem is volt. S ha most ellenzéki pártállásomból és hivatásomból kifolyólag és egyúttal az objektiv igazságot is szolgálva, annak a kérdésnek a vitatásába bocsátkozom, vájjon a t. kormány is felelős-e parlamentáris életünk korhadásáért, feleletein a következő: A kormány rovására irom, hogy ukázzal, rendeleti utón adott keretet a népképviselet, a népakarat, a legfőbb állami akarat szuverenitásának és igy olyan nemzetgyűlést adott az országnak, amelynek legalitásához szó fér, és törvényhozói tevékenységének alkotmányjogi és erkölcsi kompetenciája olyan megfontolt kritikák szerint is, mint amilyen Apponyi Albert grófé, kezdettől fogva ingatag alapon áll. A kormány felelős a sok választási visszaélésért, illetéktelen befolyásért, erőszakért, különösen hivatalos erőszakért, amelyek a választások alkalmával a nemzeti akarat meghamisítására igéuvbevétettek. A kormány teherlapján szerepel az az alkotmányjogi mulasztás, hogy a nemzetgyűlés a mai napig sem legalizálta önmagát, amennyiben a mai napig sem hagyattak jóvá a kormány ama rendeletei, amelyek alapján a nemzetgyűlés összeült. A kormányt teszem felelőssé azért, hogy égisze alatt a nemzetgyűlést, a nemzeti szuverenitás letéteményesét falragaszokon büntetlenül lehetett gyalázni, a legfőbb szuverenitás birtokosának tekintélyét nyilvánosan lehetett rombolni. Ilyenkor a kormány megfeledkezett az 1920 :

1. te.ről, amelyet csak akkor tartott szentnek és sérthetetlennek, amikor benne alapot kellett keresnie a legitimizmus ellen való hadakozáshoz: ellenben nem kezelte olyan szigorúan ezt a nevezetes alaptörvényt, amikor a benne biztosított nemzetgyűlési szuverenitás védelméről volt szó. A kormány helyezkedett arra az álláspontra, hogy a király hazatérése körül szereplő politikusokat mentelmi jogukban és törvényhozói szabadságukban semmiféle sérelem nem érte, amikor birói Ítélet nélkül kormány intézkedésre letartóztatták őket, megfeledkezvén arról, illetőleg tudatosan figyelmen kivül hagyva azt, hogy a törvényhozói immunitás nem

1 egyes képviselők kénvelmére eikkelyeztetett be a magyar törvénykönyvbe, hanem azért, hogy a törvényhozás függetlensége biztosittassék. A kormány gondoskodott arról, hogy a nemzetgyűlés, az államhatalom teljességének egyedüli és kizárólagos, bár kezes birtokosa, minél ritkábban legyen együtt és minél kevesebbet avatkozzék a nálánál ténvleg sokkal szuverénebb kormány működésébe. Szabadságra küldöttek azért, mert állitólag óriási hivatalnok-apparátusával sem tudott elegendő törvényiavaslatot előkészíteni, voltakénen pedig azért, hogy foutos kül- és belpolitikái lépéseket és közgazdasági rendelkezéseket ellenőrzés nélkül tehessen. S ha azután hosszabbrövidebb vakációztatás után összehívta, minden sürg'ős volt neki. A legfontosabb törvényjavaslatok tanulmányozására gyakran annyi időt sem engedett a képviselőknek, amennyi azoknak gondos átolvasására elegendő lett volna. Ha pedig idegölő, szónokokat és hallgatóságot egyaránt kimerítő üléseken a javaslat ! felett két-három napos vita indult meg, ez a t. I kormány és a t. túloldal szerint már obstruk! ció volt. (Ugy van! a balközépen. — Ellent! mondások jobb felől.) Jellemző példájául annak, miként nem sza1 bad a kormánynak a parlamentet kezelnie, a i szanálási javaslat vitája szolgál. Az ellenzék | nem obstruait . . . (Egy hang jobb felől: Nyolcórás beszédeket tartottak. — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Grlger Miklós... hanem egyszerűen elemi kötelességét teljesítette, amikor e rendkívüli fontosságú javaslat komoly és alapos megvitatását kivánta, hogy egyrészt az ellenzék a nemzetgyűlésen szabadon kifejthesse a szanálási tervekkel szemben táplált aggodalmait, másrészt pedig a kormány is nyíltan és őszintén tárja fel a maga érveit. Aim a kormány csak a maga sajtójában nyilatkozott, A nemzeígyűlésen néha maradt, debattereit sem állította ki, nem is iparkodott megcáfolni az ellenzék érveit, bírálatát, hanem tisztán pártjának numerikus többségére támaszkodva, kitért a javaslat alapos megvitatása elől és a tizenhatórás ülések kényszereszközével, az idegek kifárasztásavai vitte keresztül a maga akaratát, a parlamentarizmus elvének nem nagy dicsőségére és annak illusztrálására, hogy alkotmányosra festett álarcban diktatórikus kormányzat sem tartozik a lehetetlenségek közé. És ha még megemlítem, hogy a kormány évek óta költségvetés és zárszámadás nélkül kormányoz, hogy a parlamenttel megszavaztatja a temérdek adót, de arról nem számol be, hogy mire fordítja az ország pénzét (Kiss Menyhért: Ugy van! Ez a legnagyobb bajO s ha szóváteszem, hogy interpellációkra csak elvétve ad választ, akkor azt hiszem, nem sértem az igazságot és a tárgyilagosságot, amikor megállapítom, hogy a magyar parlamenti élet reputációjának, a nemzetgyűlés tekintélyének lejáratásáért a kormány is felelős. Azonban t. Nemzetgyűlés, amilyen tárgyilagossággal a kormányra háritom a parlamentarizmus elvének diszkreditálásáért a felelősség egy részét, ugyanolyan elfogulatlansággal adok kifejezést ama véleményemnek is, hogy Bismarck ama megjegyzése: „a parlamentarizmus a parlamentek fogják megrontani", a mi parlamentünkre, a mi nemzetgyűlésünkre is teljes joggal vonatkoztatható. (Karafiáth Jenő: Ugy van!) Mert akik a karzatról figyelik az üléseinket, vagy akik a nemzetgyűlési tudósításokat olvassák, ugyan miféle véleményt formálhatnak erről a testületrőll (Ugy van! jobbfelöl.) Akárhányszor megbotránkoznak a t. Ház munka- és határozatképtelenségén. Amikor a nemzetgyűlési képviselő urak ! politikai deklarációkat tesznek, mindig a muní káról és a kötelességteljesitésről szónokolnak, de a nemzetgyűlésen, ahol a nemzet lelkiismeretét kellene képviselniök, az általuk hirdetett tanokat maguk cáfolják meg. Ahelyet, hogy | mint a nemzet választottjai példát adnának az j egész nemzetnek a kötelességtudásból, ahelyett, I hogy a munka kultuszának megszilárditásá! ban legelői járnának: korszakos reformok, tör1 vények tárgyalásánál is olyan szégyenletes NAPLÓ XXVII. 78