Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

514 A nemzetgyűlés 34á. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. akkor lenne joguk elbírálni azt, ha az összes bizonyítékok kezükben lennének. A t. többségnek nem volt és nincs bizonyíték a kezében, csak a ministerelnök ur beszéde áll itt bizonyítékul. (Kuna P. András: Elég az nekünk!) Én ugy gondolom, hogy amikor bizonyítékokról van szó, amikor itt is vannak bizonyítékok, ott is vannak bizonyítékok, amelyek egymásnak ellentmondanak, kötelessége lett volna a ministerelnök urnák — és még nem késő, hogy megtegye —, hogy magáévá tegye Mayer t. minister urnák az álláspontját és férfias nyilatkozatát, és azt mondja, hogy igenis, miután itt ellentétes bizonyítékok vannak... (Erődi-Harrach Tihamér: Nincsenek ellentétes bizonyitékok!) Bocsánat, ön ezt mondja, mások az ellenkezőjét mondják. Mi ketten ezt nem dönthetjük el. A ministerelnök urnák tehát kötelessége lett volna és kötelessége ma is, hogy parlamenti bizottság vizsgálatának vesse alá magát. Ha a ministerelnök ur ezt megtette volna, akkor nem következett volna be az a csúnya játék, amely itt lejátszódott, nem következett volna be ez az alkotmánytiprás, ez a házszabálytiprás. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez kellett! Akarták! Előkészítették! — Rothenstein Mór: Rágalmaz!) Amidőn a ministerelnök ur azt mondja, hogy legyen vége már ennek a játéknak, akkor én azt mondom, hogy ennek a játéknak, amelynek végét a ministerelnök ur is akarja, addig nem lesz vége, amíg a parlamenti bizottság nem küldetik ki, mert a magyar nemzetgyűlésnek feltétlen joga, hogy ebben az óriási kérdésben tisztán lásson és a maga kebeléből kiküldött bizottsággal vizsgálatot indítson. Ezt nem lehet elvitatni. (Erődi-Harrach Tihamér: Csak a vakok nem látják! Akik becsukják szemüket, azok sem látják. — Csontos Imre: Menj el Esküdthez, megtudsz mindent. Eredj el, ügyvéd vagy. — Kuna P. András: A sárga szeműek sárgának nézik a világot!) A parlamenti bizottság tisztázni fogja a kérdést. Lehetetlenség és abszurdum, hogy Magyarország ministerelnöke elzárkózzék a parlamenti bizottság elől. Ezzel tartozik a kormányelnöki széknek, tartozik annak a pozíciónak, amelyet betölt. Hiszen vagy igaza van Bethlen ministerelnök urnák, és akkor egész nyíltan odaállhat, mert nincs semmi, vagy pedig megmondhatja, hogy ilyen szempontból történtek dolgok és akkorj tudomásul veszi a Ház, de nem történnek ilyen alkotmánysértő, alkotmánytipró cselekedetek. Most tehát abban a helyzetben van a nemzetgyűlés, hogy Györki Imre t. képviselőtársam és társainak eltávolítása következtében, nem tudjuk végrevalahára mi az igazság ? (Felkiáltások jobbfelől: Mi tudjuk! — Csontos Imre: Tudjuk azt, hogy Debrecen választotta meg!) Mondom én abszolúte nem tételezek fel, senkiről semmit, de elhangzott egy siílyos vád. Nekünk meg kell adnunk a módot rá, hogy bizonyítson. Ez csak elemi kötelesség. Az igen t. elnök ur a leghatározottabban megsértette a képviselő urak mentelmi jogát, megsértette az alkotmányt, megsértette a házszabályokat és megsértette a köznyugalmat és a közérdeket is. (Ellentmondások jobbfelől.) Megsértette, mert önök talán mosolyognak ezen (Kuna P, András: A báránv és a farkas meséje.) de ennek hullámzása van kinn a magyar népben. És ha a ministerelnök ur súlyt helyez arra és azt mondja, hogy a közérdek szempontjából meg kell nyugodni ezekben a dolgokban, akkor ne kívánja a ministerelnök ur az ellenzéktől, hogy a 2500 kijáró ügyét a bíróság elé vigye, mert minden egyes eset ujabb kelevényt fog felfakasztani, amely ennek az országnak és köznek csak ártani fog, de nem fog használni. Ezzel szemben a parlamenti bizottság rövidesen és rendesen elintézné ezt a kérdést anélkül, hogy éveken keresztül tárgyalnák ezt a rengeteg ügj^et. Én azt hiszem és ugy vélem, hogy a ministerelnök ur akkor szolgálja igazán a közérdeket, ha egy parlamenti bizottság kezébe teszi le ezt a parlamentet érintő fontos kérdést. Az igen t. házelnök ur akkor is házszabálysértést követett el, amikor a> t. képviselő urak kivezettetését egy tisztviselőre bizta. A házszabályok 279. §-a kategorikusan és inperative előírja, hogy ezt a munkát — nem akarom megnevezni milyen munkát (Rothenstein Mór: Hóhér munka!) — kizárólag a háznagynak van joga foganatosítani, de nem egy tisztviselőnek. Az elnök ur tehát e tekintetben is házszabálysértést követett el. Én nagyon tisztelem az elnök urat, nagyrabecsülöm és azt hiszem, az elnök ur maga mondta, hogy félreértés történt. (Koszó István: Kinek a részéről történt félreértés?) Ő maga szögezte le. Ha egyszer félreértés történt akár az elnök ur részéről, akár a képviselő urak részéről, módot kell találni az elnökségnek arra, hogy ez a félreértés reparáltassék és kiküszöböltessék. (Erdélyi Aladár: Megmagyarázta!) Bocsánatot kérek, csak azután magyarázta meg, miután nyolc képviselőt kivezettetett innen. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem volt ott semmi félreértés.) Mert az én érzésem az, t. ministerelnök ur, hogy öntől félreértés volt az, hogy miután először kivezettette innen a képviselőket, és azután állott fel ós tartotta meg igazoló beszédét, ezeknek a képviselőknek nem volt alkalmuk ezt végighallgatni. (Ugy van! balfelöl. — Hegymegi-Kiss Pál: A Zákány-ügyről egy szót sem szólt.) A közbéke, a parlamenti béke érdekében sem a ministerelnök urnák, sem a többségnek, sem az elnökségnek nem érdeke az, hogy ez a megindított lavina tovább gördüljön. Közérdek az, hogy kölcsönös megértéssel, békességgel és kölcsönös megnyugvással elintézzük ezt a dolgot, ezt a kérdést. (Barthos Andor: Csak egyszer már rend legyen!) Azért mondom t. képviselőtársam, hogy közösen kell meglenni a jóindulatnak és a jóakaratnak egymással szemben és egymás irányában. Ami ezt a kérdést illeti, tessék parlamenti bizottság elé utalni. Itt a ministerelnök ur személye nem olyan országos érdek, hogy a t. többség vakon rohanjon utána. Kérem az igen t. elnök urat, hogy ezeket a tévedéseit — ha félreértés történt, kötelessége a félreértéseket kiküszöbölni — tegye konszideráció tárgyává, s ezt a lehetetlen állapotot, ezt az alkotmánytiprást méltóztassék jóvátenni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. ministerelnök ur a zárt tárgyalásban történteket röviden illusztrálta. Én ehhez kénytelen vagyok egy kis kiegészítéssel szolgálni. Feltétlenül igyekezni fogok objektiv maradni. A ministerelnök ur a zárt tárgyaláson azzal kezdte felszólalását, hogy felszólított engem, hogy segítsek neki abban, hogy megállapíthassa, hogy az a titkos akta hogyan került énhozzám, mert — úgymond — itt aktalopásról lehet szó. Erre én a ministerelnök ürnak azt feleltem, hogy ebben tévedés van, itt nem akta-