Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

BÔê À nemzetgyűlés 344. ülése ÎÔ24. évi november hó 28-án, pénteken. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Elég hosszú időt adtam a képviselő urnák erre és ezt a témát már kimerítette. A képviselő ur most már másra tér át, ami a házszabályok keretébe nem tartozik. A házszabályok értelmében kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a házszabályok keretében megmaradni. Rupert Rezső: Bocsánatot kérek, hogy a nemzetgyűlés szíves türelmét igy igénybe vettem. (Kováts-Nagy Sándor: Szép a beismerés! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Mindezeket azonban el kellett mondanom azért, mert a hazafias gond, a hazafias aggodalom, a kétségbeesés sarkal, hogy önök előtt egy pillanatra megvillantsam a szomorú, a szörnyű, a sötét reminiszcenciákat ós megvillantsam egy pillanatra a jövő eshetőségeit. Mert hiszen annakidején az a kormány, annak többsége, a munkapárti többség, amely olyan súlyos, borzalmas munkát végzett el ezzel a nemzettel, és annak elődei is, a bécsi segélyhadak, az idegen érdekek képviselői itt a parlamentben, akik megtagadták a nemzeti önérzetet, akik megtagadták a becsületet és a tisztességet és akik a nemzet jogaiért és érzéseiért küzdőkkel szemben a fegyverhasználatnak, az erőszaknak az útjára léptek: azok is mosolyogtak egykor, mint ahogy mosolyognak önök is. De ezeknek is ajkukra fagyott a mosoly! Önök tehát okuljanak ezen, és tegyék azt, hogy valamikor ne kelljen ennek a mosolynak szintén odafagynia az önök ajkára is. T. képviselőtársaim, nem önöktől függ', hányan vannak önök. Még az önök fegyvereitől sem füg-g, mert hiszen örök igazság az, hogy az igazság önmagában fegyver nélkül^ is győz, ós örök igazság az is, hogy az igazság nemcsak fegyverek nélkül, hanem fegyverek ellenében is győz. Tapasztalhatták, hogyha az igazság útjáról letértek, akkor a hazugság rendszere végeredményben mindig a büntetőtörvényszékek tárgyalásaiban kulminál. Ez az önök figyelmét felhívhatta arra, hogy le kell térni a hazugságok útjáról, le kell térni az igazságtalanságok útjáról és rá kell térni a legnagyobb, a legmagasztosabb eszmék útjára, mert ha eddig* is ez történt volna, akkor a mi országunk ministerelnökének nem kellett volna elmennie sem az Esküdt-pörnek, sem a Márffypörnek a tárgyalására. A ministerelnök urat óvtuk akkor is, figyelmeztettük annakidején is, hogy az amnesztia-rendelet nem lesz más, mint felhívás a gyilkosokhoz, hogy induljanak munkára. Ez lett belőle! Ezért kellett azután a ministerelnök urnák ott vizitelni. Nincs megoldás, nem lesz megoldás, Bethlen Istvánnak, aki három esztendei kormányzás után a hibák sorozatát követte el, be kell végre látnia, hogy egyetlen kötelessége van : félreállni az útból. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Bethlen István! — Taps. — Rakovszky István: Hallottuk ezt Bánffy Dezső alatt is!) Mert nem az a fontos, hogy önök mindenáron hatalmon maradhassanak (Kováts-Nagy Sándor: Most nagyon fontos!), hanem a nemzet érdeke a fontos. (Kováts-Nagy Sándor: És a nemzet érdeke épen ez! Egy hang jobbfelől: A házszabályokhoz kért szót! Tessék arról beszélni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rakovszky István: Vonják meg tőle a szót!) Rupert Rezső: Azoknak, akik a hatalmat megízlelték, bárkik legyenek is, mindig az az elvük, hogy ők a hazát, a nemzetet képviselik. Hiszen Kun Béla is, aki itt ült az ország nyakán, ugyanazt a doktrínát vallotta, mint önök (Ellenmondások a jobboldalon.), hogy a nemzet érdekeit képviseli. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Graeffl Jenő: Ez csak locsogás!) Rupert Rezső képviselő urat másodszor kell kérnem, méltóztassék a házszabályok keretein belül maradni. A képviselő ur olyan terekre kalandozik el, amelyek semmiféle vonatkozásban nincsenek a házszabályok 215. §-ának c) pontjával. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy mindazok alapján, amiket itt elmondottam, kétféleképen fejezhetem be beszédemet, kétféle misszió szolgálatába állithatom az én szerepemet. Az egyik az, hogy lássa be az elnök a hibát (Felkiáltások jobbfelől: Éljen az elnöki), hogy súlyos atrocitást követett el (Graeffl Jenő: Ezen gondolkozik egész éjszaka!), és tegyen meg mindent annak reparálására, még saját álláspontjának dezavuálásával is, még akkor is ha áldozatot hoz, merít a nemzet érdeke is ezt követeli. A törvény, a házszabály, de különösen a tisztesség parancsa (Felkiáltások a jobboldalon : Ugyan ! Ugyan!) azt követeli, hogy a hibát lássa be, és azt a szörnyűséget, amelyet azzal követett el, hogy fegyveres erővel nyulatott hozzá képviselőtársainkhoz, tegye jóvá; jelentse ki, hogy vétett a házszabályok ellen, hogy vétett a törvény ellen (Kuna P. András: Kénytelen volt vele !), hogy vétett a nemzet érdekei ellen, és tegyen meg mindent arra nézve — mert módjában van —, hogy tovább ne kelljen menni azon az utón, amely útra az elnök ur intézkedése elindította az eseményeket. Ma még önök mosolyog'hatnak, viccelhetnek itt (Mozgás a jobboldalon.), csak egyről lehetnek bizonyosak : hogy önök ellen fordul az ország közvéleménye és megvetése, önök ellen fordul, a világ közvéleménye és megvetése, és minden tisztességes ember megvetése, ha önök ezzel magukat azonosítják. Lehetségesnek tartom, hogy az elnök ur, aki szintén ember, emberi indulattól elragadtatva tette meg ezt a lépést, azóta azonban elmúlt a lehiggadásnak igen hosszú néhány órája. Azóta a t. elnök ur is áttekinthette azt a perspektívát, amelyen keresztül igen súlyos veszedelmekre eshetett a pillantása. Azt hiszem, a tanácskozási rend, a nemzetgyűlés rendjének fentartása (Rakovszky István: így lehetetlen lesz! — Kuna P. András: Előre készültek rá! — Dénes István: Nem készült senki! — Pikler Emil: Önök készítik elő a forradalmat — Dénes István: Jobb lesz egyszer jobb belátásra jönni !) követeli azt, hogy az elnök, ha kell, saját magát is dezavuálja. De nem dezavuálja, mert mi az első nemzetgyűlésen olyan tisztességtelen, becstelen, hitvány, gonosztevő gazemberek nem voltunk, amikor a nemzet szabadságát alkotmányunk alaptételéül fogadtuk el, hogy olyan házszabályt fogadtunk volna el, amelynek alapján megtörténhessek olyan gaztett, amely a Tiszák korszakában megtörtént, hogy hozzányúlhatnak ahhoz a képviselőhöz, aki csak a tisztességtelenség és becstelenség ellen küzdött... (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakí Rupert Rezső: ... és akinek nem volt semmi más bűne (Kállay Tamás: Hazudott! Rágalmazott !) mint hogy a ministereinökre bizonyitani akarta azt a vádat (Zaj és ellen-