Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

482 A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. kásság helyzete elég kedvező és jó —, megtagadják az ilyen népgyűlést és a mezőgazdasági munkásságnak ezt az elemi szabadságjogát. De tovább megyek. Igen jól méltóztatnak I tudni azt, hogy még mindig törvénykönyvekbe vannak iktatva azok a pontok, amelyek a mezőgazdasági munkásságot kényszeritik arra, hogy munkába menjen. Ennek az országnak j egyetlenegy társadalmi rétege sincs már ebben az Inferioris helyzetben; mindjén társadalmi, minden dolgozó rétegnek megvan az a joga, ' hogy ha akar, megy munkába, ha nem akar, 1 akkor nem megy. Nálunk törvényekben le van fektetve az, hogy a mezőgazdasági munkásnak kötelessége elmenni a munkába, ha egyszer, leszerződött, tekintet nélkül arra, hogy ez a szerződés rá nézve katasztrofális-e vagy nem; tartozik elmenni és a szerződést teljesíteni, mert ha nem, akkor kényszerrel és erőszakkal viszik. Arra is kell tehát gondolnia a magyar kormánynak, hogy ezt a kérdést másképen kell megoldania, hogy biztosítsa a mezőgazdasági termelést. Van más, békésebb, a kölcsönös megértésen alapuló megoldási módja is ennek a problémának, nem épen a főszolgabíró és a cseiidőrszuröny. Tovább megyek. Felhozom azt is, hogy — fájdalom — ezt megint a szellemnek tulajdonítom. Tudom azt, hogy nem akad a magyar kormány és a többségi párt tagjai között olyan ember, aki helyeselné azt, hogy fentartják azt a középkori szellemet, hogy a mezőgazdasági cselédeket és munkásokat, ha bűncselekményt — vétséget, vagy kihágást — követnek el, először beviszik és elverik. Pl. tegnap lenn voltam Tótkomlóson. Bejön hozzám egy, a gróf Wenckheim-féle uradalmában szolgáló mezőgazdasági cseléd, behozza a látleletét és elmondja a következőket: Fivére elesett a harctéren, annak gyermekeit magához vette, úgyhogy most nyolc gyermeke van s alig van mit enniök. Répaszedés volt, s mikor hazament a mezőről, elvitt onnét 18 darab répát — amint azt általában más munkások is meg szokták tenni —, megfőzte azt és odaadta gyermekeinek. Amikor ezt megtudták, amikor erre rájöttek, behivatta a csendőrtiszthelyettes. Elfelejtettem

1 megemlíteni, hogy hadirokkant az illető, mert a déli fronton elvesztette ujjait. Ezt a szegény embert bevitték, elverte a esendői-tiszthelyettes alaposan azért, mert tizennyolc darab répát ellopott. (Hegedűs György: Ne lopjon!) Igaz, t. képviselőtársam, azonban ennek nem ez a módja, vigyék a bíróság elé. (Peyer Károly: Ezt épen egy fiskális mondja? —- Propper Sándor: És a répatolvajokra mondja, nem a nagy panamistákra? A zab szállítás meg a leszállítás van olyan fontos, mint a répalopás! — Nánássy Andor: Az más! Más Mátyás király és más Király Mátyás! — Propper Sándor: Többet lopni jobb, ugye? — Zaj.) Hangsúlyozom: tudom, hogy távol áll a kovnmnvtól és a t. többségtől az ilyesmi, de az a baj, hogy ennek nem ad kifejezést a kormány. Ha már büntetik az embereket, akkor a törvényes utat válasszák erre s ne alkalmazzák a botot. (Bárczy István: Ne bizony, mert a botnak két vége van s néha megfordul! i Ezért nem jó azt helyeselni!) I Egy másik súlyos kérdés, amelyet szintén tárgyalnom kell és amelyet ilyen alkalommal kell előhozni, az, hogy ezek a szegény mezőgazdasági cselédek 29—30 évig is szolgálnak uradalmakban és akkor elbocsátják őket a legkisebb ok miatt. Nem kapnak sem végkielégítést, nincsenek biztosítva, nincsen semmiök, kikerülnek az uccára. így járnak 29—30 évig hű szolgák, azért, mert a körülmények változása miatt nem tudják őket tartani, vagy pedig azért, mert apró-cseprő bűncselekményt követtek el. A mezőgazdasági munkásság az ország lakosságának 17 százalékát teszi ki, tehát a magyar kormánynak ezt a kérdést is meg kell oldania, mert ennyi magyar embert még sem hagyhatunk bizonytalanságban. A másik igen súlyos sérelem, amin szintén változtatni kell, az, hogy végre ne közigazgatási .szervek döntsenek és biráskodjanak a mezőgazdasági munkásügyek terén, hanem a rendes bíróságok, hiszen látjuk, hogy az eddigi rendszer a múltban sem vált be. Nagyon jól tudjuk, hogy a közigazgatási szervek annyira el vaunak halmozva munkával, hogy egyfelől nem is érnek rá erre, de másfelől, amint tudjuk, ma még annyira hatása alatt állanak az uralkodó rendszernek, hogy sokszor nem is igen mernek ugy intézkedni, ahogv kellene, ßok főszolgabírótól, sok szolgabirótól hallottam' ezt, hogy sokszor bizonyos tekintetben korlátozva vannak intézkedéseikben és cselekedeteikben. Nagyon sok sérelem esik a földimunkásokon ebből kifolívólagV Helyes volna, ba a kormány e kérdés felől gondolkoznék és törvényjavaslatot terjesztene ide, amely végre a mezőgazdasági munkások ügyeit is átadja a rendes bíróságnak. Nagyon fontos kérdés a mezőgazdasági munkásügyek terén az iskolák kérdése. Fájdalommal látjuk, hogy bár a kormányban megvan a jóakarat, hos'y kulturális téren megtegyen mindent, de főleg a főiskolák, az egyetemek és középiskolák ügyeivel törődik, nem gondoskodik azonban arról, hogv a mezőgazdaisági munkásság kulturális helyzetén iskolák tekintetében segítsen. Nagyon sok vidéken hat-nyolc kilométerre mennek a gyermekek télvíz ideién is iskolába. Ezért nem tudnak tanulni, legtöbbször otthon tartják őket. Viszont megvan az a szigorú kormányrendelet, hoa'v ha a g'yermekek nem mennek az iskolába, szüleiket mesrbüntetik 120—150 ezer koronára. Azt hiszem, a kultuszkormánynak

1 tudomása van erW>l, hiszen a panaszok tömege van előtte. Ez a probléma szintén megoldásra vár, mert ha a mezőgazdasása munkásságnak kultuváia nő. bizonyára minden más tekintetben ;

« Vönnyebb lesz a megértés és a szociális kérdések megoldása is. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalta el.) Nincsenek orvosaik. És ami a legfontosabb megoldandó kérdés, amikor a kocsmajogokat kiadják, kötelezni kellene minden faluban a kocsmárosokat,^ hogy a kocsmaheRtyiség mellett rendezzenek be egy kis könyvtárszobácskát. (Nánássv Andor: A kocsma mellett? Hogy lehet?) T. képviselőtársam, a kormánynak nincs kedve és ereje ahhoz, hogy önállóan létesitspn otthonokat (Peyer Károly: Csak akarnia kellene!), sőt szomorú tapasztalatokra is hivatkozhatom. Pl. Tótkomlóson a mezőgazdasági munkások saját erejükből és az odavalósi polgárok adakozásából gvönyörü szép otthont állítottak fel. Gyönyörű könyvtárt állítottak fel a kultuszminister ur jóvoltából. De mi történt? A belügyminister ur becsukta a könyvtárt, mert a főispán ugy informálta, hogy be kell csukni. Be is volt csukva hat egész hónapig. Több mint 600—700 könyv van