Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

480 A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hő 28-án, pénteken. hatók meg-. Ilyen például a mezőgazdasági munkásvédelemre vonatkozó előterjesztés is, amelyre egyszerűen azt mondják — mint ahogy mindig mondani szokták egyes egészen szűk látókörű emberek —, hogy ezeknek a munkásoknak nem muszáj szervezkedniök, nem muszáj a munkások viszonyaival foglalkozni, s rábízzák ezt az egész munkásosztályt a maga sorsára. Ez régi felfogás és sajnos, ezt a,régi magyar felfogást még mindig nem lehet kiküszöbölni a magyar közéletből, holott magyar nemzeti szempontból s a társadalmi konszolidáció szempontjából a legháládailanabb, a legnemzetietlenebb az a felfogás, amely arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem kell e kérdésekkel foglalkozni. Amikor itt egyes szociálpolitikai törvényeket tárgyaltunk, amelyek épen a mezőgazdasági munkások védelmére vonatkoztak, akkor kimutattuk azt és rámutattunk arra, micsoda borzasztó nagy hiba az, hogy a magyar mezőgazdasági munkásságnak nincsen legalább annyi szervezkedési szabadsága, mint az ipari munkásságnak, hogy enélkül az egész munkásvédelem nem ér semmit sem, mert hiszen így az a tömeg nincs megszervezve, nincs megorganizálva, amely kényszeríteni, hatni tudna abban az irányban, hogy az a törvény, amelyet a törvényhozás meghozott és amelyet életbeléptettek, az ő érdekében végre is bajtassék. Az eljárás, a helyzet eddig az volt, hogy választottak embereket és azok utján tehettek panaszt. Igen ám, csak tessék elképzelni, a falut és tessék elképzelni azt, hogy ezen a falun valaki követeléssel áll elő és elmegy a szolg*ab íróhoz vagy a jegyzőhöz. Hiszen a szolgabíró és a jegyző ezerféleképen van elfoglalva, maga ilyen kérdésekkel speciell nem foglalkozhatik, de nem is tud ezekkel foglalkozni, mert nincs abban a helyzetben, hogy ismerje a kérdést; s még ha a jóakarat meg is van benne ahhoz, hogy az ilyen kérdést a munkásság érdekében a törvény keretein belül kedvezően intézze el, vagy iparkodjék kedvezően elintéztetni, akkor sincs erre ideje. Ez nemcsak a mezőgazdasági munkásságra áll, amely sokkal alacsonyabb kulturviszonyok között él, mint például az ipari munkásságnak bizonyos része — ha más okból nem is, egyszerűen azért, mert a falun, a tanyán, a pusztán ki van kapcsolva egy kulturközpontból és alacsonyabb színvonalon, rosszabb kulturális viszonyok és körülmények között él —, hanem az ipari

1 munkásságnál is ugy van, hogy mig az egyik városban, ahol meg vannak szervezve a munkások, kedvezőbb életfeltételeket tudnak maguknak teremteni, magasabb béreket tutinak .kiharcolni s a munkásvédelmi törvényeket is be tudják tartatni épen azért, mert szervezve vannak, addig egy másik városban, ahoJ nincsenek megszervezve, még azokat a minimális törvényeket sem tartják be, amelyek védik őket, azért, mert nincsenek megszervezve s isrv nincsenek abban a helyzetben, hogy azok betartását követeljék. Nagyon jó niagya

r közmondás az

% hogy néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Ez annyira igaz a társadalmi szervezkedés terén >s, hogy annak a társadalmi rétegnek, amely meg nem mozdul, amely maga nem alkot vagy nem alkothat szervezetet, igényei vagy érdekei egyáltalában nem jönnek számításba. Már pedig állami és társadalmi szempontból mi lehet a helyes? Az-e, hogy lappangjon az elégedetlenség, hogy végtelen nyomor legyen, amelyről, tudunk, de amely nem jelentkezik, hanem, bizonyos időközökben azután önkéntelenül kitör, mert megvan — vagy pedig az-e a helyes, hogy ezt a fórumra eresztjük azért, hogy a nyilvánosság előtt legyen, hogy számolhassunk vele, tudjunk róla? Ha a fórumon, a nemzetgyűlésen érvényesülnek és mérKÖznek ezek a szempontok akkor e mérkőzéssel mindig el lehet érni azt, amit az adott viszonyok között meg- lehet valósítani. Hogyan állunk a földmunkássággal ? A földmunkások egyáltalában nem tudnak szervezkedni. Rájuknézve tehát mindennemű szociálpolitikai, munkásvédelmi intézkedés addig, amig ők maguk nem tudnak fellépni, nem tudják követelni a törvények végrehajtását és nem tudják ezt ellenőrizni, teljesen értéktelen

3 épen ugy, amint értéktelen volt az ipari munkásokra is az egész iparvédelem, az egész munkásbiztositás mindaddig, amig maguk nem tudták végrehajtatni, amig maguk nem követelték és nem ellenőrizték annak végrehajtását, szóval amig; nem tudtak maguk részt venni benne. Ez nagy baj, és a magyar viszonyok legnagyobb baja az, hogy ezen a téren nem történik lépés. Különösen nagy baj az, hogy -a mezőgazdaságra vonatkozólag arra az álláspontra helyezkednek — és a kormányzat ezt az egész vonalon érvényesiti, a közigazgatásban és az egész állami berendezkedésben —, hogy a mezőgazdasági munkásságnak, az ország lakossága legnagyobb részének egyesülési és gyülekezési jogát teljesen elveszik és nem adják meg a lehetőséget arra, hogy szervezkedhessek ez a nagy társadalmi réteg, amelyben borzasztó nagy produktiv erő van és amelynek magasabb életviszonyok közé való juttatása nemcsak azt jelenti, hogy ez kellemetlen lesz a nagybirtokosoknak — akik azonban be tudnak ehhez mérten renelezkedni —, hanem jelenti egy osztály felemelkedését is, amelyből azután olyan erőtényezők, termelő erők válnak ki, amelyek az országnak minden vonatkozásban csak hasznára válnak. Ha ki akarnák ezt az ősforrást használni és nem akarnák azt elnyomni, akkor kétségtelen dolog, hogy arra kellene súlyt helyezniük, hogy ezek a munkások törvényes biztosítékok alapján minél előbb hozzájuthassanak a teljes szabadságjogokhoz. Én kérem az igen t. Nemzetgyűlést és a kormányt, hogyha ritkán foglalkozunk is ilyen kérdésekkel, szívleljék meg ezeket a dol- * gokat. Mi nem azért mondjuk el ezeket, hogy épen csak beszéljünk, hanem azért, mert azt szeretnők végre, hogy ne legyen ez a törvényhozás egy őrlő malom, amely csak párthatalmi kérdésekkel foglalkozik, hanem hogy foglalkozzék ez a törvényhozás, komolyan a gazdasági, a szociális élet kérdéseivel is és orvosolja, a bajokat, mert ezek azok a főkérdések, amelyek idetartoznak és amelyekkel legelsősorban kellene foglalkozni. Csak felemlítem azt, hogy például — ha már a munkaügyi szervezetnél vagyunk nemzetközi vonatkozásban — nem szégyen-e ránk az, nem szégyen-e ennek az országnak, hogy körülöttünk minden államban kivétel nélkül De Európa összes államaiban és Amerikában is, sőt az egész világon, ahol valamilyen alkotmányosság van, mindenhol megvan a munkanélküliség elleni biztosítás, csak Magyarország az egyetlen sziget, ahol nem lehet elérni azt, hogy a mai nagy munkanélküliség* mellett — ha már ez a kormány, ez az állam, ez a nemzetgyü lés eddig nem tett semmi intézkedést abban az