Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-344
A nemzetgyűlés 344. ülése 1924, évi november hó 28-án, pénteken. Ali lök, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur jelen van és felhívhatom! figyelmét a szomszédban lévő egy-két gyárra, ahol a legcsunyább és legzsarnokibb kizsákmányolása folyik a nőmunkásoknak. A budakalászi textilgyárban és a Komlós-féle posztógyárban a munkások megkérdezése és beleegyezése nélkül a napi munkaidőt a munkaadó 12 órában állapította meg. 15—18 éves leánygyermiekek reggel 7-től este 8-ig dolgoznak a gépteremben, ott pusztul el ifjúságuk, ott mennek tönkre. A másik budakalászi gyárban, a Klinger-féle textilgyárban, ahol ugyancsak leánygyermekek vannak foglalkoztatva — hiszen, amikor a képviselő urak a textilgyárakat látogatták, láthatták, hogy főként serdülő korban lévő leánygyermekeket foglalkoztatnak ezekben a gyárakban, akiknek otthon, a családi tűzhely mellett, vagy az iskolában volna még a helyük — mondom, a Klinger-féle posztógyárban a munkaidő reggel öt órakor kezdődik. Méltóztatnak tudni mit jelent ez. Ez azt jelenti, hogy a környékben lévő nőmunkások — mert nagyobb részük Albertfalván. Budafokon és Budaörsön lakik — hajnalban fel kell, hogy keljenek, hogy öt órakor reggel már munkahelyükön lehessenek. A gyárnak másik munkáskategóriája délután két órakor kezdi a munkát, amely! tart éjjel 11 óráié*. Mif v tehát az előbbiek hajnalban kénytelenek otthagyni családjukat, hogy öt órakor munkahelyükre érkezhessenek, addig ezek — ugyancsak serdülő leányok — éjjel 11 órakor haeyják el munkahelyüket és éjfélkor, vagy éjfél után térhetnek csak haza a környékben lévő lakásukra. Méltóztatnak tehát látni 1 , milyen messze vagyunk mi még azoktól az elvektől, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által megszabattak. De mindez, amit most emiitettem, a mi törvényeinkbe is ütközik, mert a mi törvényeink is tiltják a leánygyermekek éjszakai foglalkoztatását, valamint tiltják azt, hogy reggel öi órakor állitsák őket munkába. A hatóságoknak és az iparfelügyelőknek nem volna szabad elmulasztani az ilyen súlyos visszaélések megtorlását, mert itt nincs másról szó, mint arról, hogy az a kapitalista vállalat, mely nagyrészt nem is magyar vállalat, melyben magyarok csak a szegény robotoló munkások, de a munkavezetők, irodai tisztviselők, igazgatók és gyárfőnökök mind a szomszédállamokból, Csehszlovákiából és Lengyelországból rekrutálódnak, kizsákmányolja ezeket a szerencsétlen embereket. Ezek az idegenek a legkegyetlenebb módon hajszolják ezeket a szerencsétlen munkásleányokat, akiknek nyelvét nem értik, teljhatalmú diktátorok módiára parancsolnak nekik, úgyhogy a szerencsétlen munkásnők valósággal rabszolgái ezeknek az idegen zsarnokoknak. "Védelmet kellene biztositania a törvényhozásnak és a kormánynak e szerencsétlen embereknek. Nem folytatöm tovább, mess- csak a vasárnapi munkaszünet kérdését emlitem fel. A vasárnapi munkaszünetet Magyarországon egyáltalában nem respektálják kellőkét>en. A katolikus nagygyűlés volt kénytelen foglalkozni ezzel a kérdéssel és egy határozatot fogadott el, amelyet az ott jelenvolt képviselők alá is irtak. Hiszem, hogv azok, akik ezt a kérdést szorgalmazták, módot fognak találni arra, hogy azt a nemzetgyűlés elé hozzák és a törvényhozástól, a kormánytól követeljék, hoay a vasárnap szenteltessék mear^ és munkaszünet legyen minden ember részére. Szükség van erre az egynapi pihenőre, amelyet" lelki életének művelésire szentelhessen a munkás. De nem elég, ha a vasárnapi munkaszünetet törvényben, biztosítjuk, haneam szükséges, hogy az a gyakorlatban is érvényesüljön, hogy a törvény valóban végre is bajtassék. Jól mondta a t. képviselő ur, hogy a Nemzeti Munkaügyi Hivatal egy nagy hibában szenved, abban, hogy az^ ott hozott határozatokat egyezmény és ajánlás formájában hozza csak meg és nem kötelezi az egyes államokat, hogy ezeket magukévá is tegyék. Hiba ez, mert azt látjuk, hogy ezek elfogadása teljesen a kormánytól és az egyes államoknak kormányon levő többségi pártjától függ. És látjuk, hogyan érvényesül ez Magyarországon! Nem helyes, nem örülök annak, hogy önöknek segitséget és támogatást kell kérni, nem örülök annak, hogy szociális gondolatokat kívülről kell idehozni, és kivülről jött gondolatok serkentsenek bennünket bogy a hibákat meglássuk és orvosoljuk. De ha már igy van, és Bernben elfogadtuk a szerződést, részt veszünk a munkaügyi hivatalban és az ott hozott határozatokat magunkra nézve kötelezőknek ismerjük, akkor az volna kívánatos, hogy ezeket érvényre jutassuk. Ezért határozati javaslatot is vagyok bátor előterjeszteni, amely a következőképen szól. (Olvassa): „TJtasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által egyezmény és ajánlásképen elfogadott és a m. kir. kormánynak megküldött javaslatokat felölelő törvényjavaslatot haladéktalanul terjessze a nemzetgyűlés elé". Néhány ilven egyezménv és ajánlás, a legjelentéktelenebbje, a nemzetgyűlés elé került, de a legfontosabb javaslatok, amelveket a munkásság, a dolgozó nép mint megoldást feltétlenül nélkülözhetetleneknek talál, még nem kerültek a törvényhozás elé. Nem elég az, hogy ezek be legyenek mutatva. Nem azt célzóm javaslatommal, hogy ezeket bemutassák nekünk és mi tudomásul vegyük, hanem azt szeretném, ha a t. kormány, a kereskedelemügyi minister ur abban a szellemben, amint az a munkaügyi hivatal meghozta, törvényjavaslatokat is terjesztene a nemzetgyűlés elé, hogv élő valóság legyen belőle, olyasvalami, amiből erre a nemzetre és a dolgozó népre áldás fakad. Még csak egy két szót magáról a képviseleti rendszerről. Ma helvzet, hogy a kormánynak, illetve a magvar államnak joga van képviselőjét kiküldeni és küldenek azonkivül egy munkaadó és egy műnkásképviselőt. Ne vegyék tőlem rossz néven, de mi keresztényszocialisták és azt hiszem, mindazok a munkások, akik nincsenek bent a szöiciáldemokrata szervezetben, nem érezzük magunkat képviselve azáltal, hogy Jászai Samu képviselő ur a munkaügyi hivatalban meg-jelenik. Mi ebben valahogyan nem látjuk a mi dolgozó népünknek képviseletét. Tudoní, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal mai' összetételében nem ad módot arra, hogy a kisebbség is képviseletet nyerjen, nem ad módot arra. hoay a szociáldemokratákon kivül álló munkástömegek is képviseletet nyerjenek (Saly Endre: íróasztalt nem lehet kiküldeni!) Nem akarok részletekbe menni és arról beszélni, melyik a kisebbség vagy többsésr. Tagadhatatlan, hogy mint szervezett munkásság, a többség ott van, ez azonban nem jelenti a magyarországi munkásság többségét, hanem ellenkezőleg, a magyarországi munkásság kisebbségét. Tagadhatatlan, hogy akik szervezetlenek, azok gyengébbek és ezeknek nincs módjuk arra, hogv a maguk megválasztotta képviselővel operáljanak. De épen ezért felhívom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, találjon módot a megoldásra.
