Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-343
A nemzetgyűlés b43. ülése 1924. évi november 27-én, csütörtökön, 467 véleményét velünk megismertetni. Mert ha a ház- j szabályokat kormányrendelettel hatálytalanítani nem lehet, akkor tisztelettel kérdezem, eddigelé miféle jogon járt el a nemzetgyűlés biráló bizottságainak mindegyike oly módon, hogy a házszabályoknak ezt az intézkedését nem respektálta, hanem a^ biráló bizottságok megkívánták, hogy az ajánlók feleszáma nyújtson be petíciót és a kormányrendelet éï telmében bírálták el a petíciókat, nem pedig a házszabályokban előirt rendelkezések szerint. Nagyon siílyos kérdés az — és az elnökséget is kérem, legyen szives, nyilatkozzék ebben a tárgyban — vájjon érvényben van-e a házszabályoknak ez a rendelkezése ? (Hedry Lőrinc ; Nincs ! Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, — Kuna P, András : Kisebbségi önkény ! — Szilágyi Lajos : Az erőszak és a hajbókolás Bethlen István mindenhatósága előtt van érvényben — Hegymegi-Kiss Pál: Nem tudják azt a szolgabírót még egyszer jelöltetni ! — Horváth Zoltán : Ki kellene nevezni az összes főszolgabírókat képviselőkké ! Egyszerűbb volna ! — Állandó zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Szakács Andor : Mivel a nagyatádi választókerületben a választók most nem tudják, vájjon 474 választó jogosult-e csupán petíció beadására, vagy pedig a házszabályok értelmében már tiz aláírással beérkezhetik a petíció, - ami gyakorlatilag és jogi kihatásában nagyon fontos, elintézendő kérdés, mert egészen más az, ha 474 embert kell a községházára felvezetni és velük a petíciót aláíratni, fcmint ha azt tiz ember közjegyző előtt aláírhatja — ennélfogva én kérem ennek a kérdésnek a tisztázását. S amikor én a nagyatádi választás napirendre tűzését indítványozom a holnapi ülésre, akkor méltóztassék ezt ugy értelmezni, hogy ennek a kérdésnek is a nemzetgyűlés által való eldöntését kívánom holnapi tárgyalásunk során. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fenmarad még az a kérdés, hogy az eljáró bíró, aki ezt a visszaélést, vagy mondjuk, szabálytalanságot, törvénysértést elkövette, ezért az eljárásáért bűnhődni fog-e vagy nem. (Kiss Menyhért : Előlép ! — Hegymegi-Kiss Pál : Kúriai biró lesz !) Mi, az ellenzék, azért ragaszkodtunk ahhoz a garanciális intézkedéshez, hogy ezeket a legfőbb mozzanatait a választásnak bírói személy intézze, mert abban a feltevésben voltunk, hogy a bíróságnak nem akad olyan tagja, aki az érvényes rendelkezések és törvények nyilt megsértésével hoz (Farkas István : Ott vannak az ötös tanácsok ! Mire vállalkoztak azok !) olyan döntéseket, amelyek a kerület alkotmányos választási szabadságát, alkotmányos jogát megsemmisítik. Most bekövetkezett, hogy egy bírói személy súlyosan tévedett, és tévedéséhez a kérdés felvilágosítása^ után is konokul ragaszkodik és a törvénysértést, törvényszegést ugy akarja feltüntetni, hogy ott semmiféle szabálytalanság nem történt. Amikor most a birónak vagy az egyéni beszámithatósága, vagy a jóhiszeműsége válik kérdésessé, akkor lehetetlenségnek tartom, hogy az igazságügyi kormány arra az álláspontra helyezkedjék, hogy a biró ellen eljárást inditani nem lehet. A biró ily módon megváltoztathatja a választás egész eredményét, és ezért őt semmiféle felelősség nem terheli. Ma olyan közállapotokat élünk, hogy ha ezt elvül elfogadjuk, ha ebbe belenyugszunk, akkor ahhoz, hogy bármiféle kormány — nem a jelenlegi kormány — neki kívánatos többséget hozzon létre, nem kell egyéb, mint büntetlenségük felől előre biztosított ilyen bírákat kiküldeni, amikor is az ajánlások teréna legsúlyosabb visszaélések történnek, és a többség összejön, amely azután utólag önmagát legalizálja. (Zaj.) Én azzal fejezem be szerény felszólalásomat, (Kállay Tamás : Végre Î) hogy ha ez a súlyos törvénysértés nem reparáltatik, ha ez a mandátum érvényessé válik — holott valamennyien tudjuk, hogy a legsúlyosabb törvényszegéssel kezdődött ez_ a választási eljárás —, ha ez a biró ezért az eljárásáért nem vonatik felelősségre, ha a peticionális jognak ez a vitás kérdése nem tisztáztatik, hogy t. i. kormányrendelettel lehet-e érvényen kivül helyezni a nemzetgyűlés házszabályait épen idevonatkozó részében: akkor ne beszéljünk többé alkotmányosságról és jogrendről Magyarországon, mert akkor itt a törvény, jogrend és alkotmányosság egyes emberek tetszésétől van függővé téve, akkor itt önkényuralom van proklamálva, és ennek le kell vonni a következményeit. Indítványozom a napirend ilyen értelmű megváltoztatását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügy minister ur kivan szólni. (Rothenstein Mór: Halljuk az igazságot!) Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Én ugyan ebben a kérdésben már a tegnapi ülésen az interpellációkra adott válaszomban precízen kifejtettem a magam álláspontját, szükségesnek ^ tartom azonban, hogy e felszólalás után megismételjem azokat, amiket tegnap mondottam és álláspontomat határozottan leszögezzem ebben a kérdésben. Amint méltóztatnak tudni, a választási eljárásról három rendelet rendelkezik: a 2.200. számú, azután még egy közbeeső 2.276. vagy nem tudom, milyen számú és végül ez a 4.159. számú rendelet. (Hegymegi-Kiss Pál: Van még több is!) Az itt szóbanforgó kérdésekre ez a három rendelet vonatkozik. Való az, hogy a rendeleteknek egymással összevetett tartalma szerint ugy áll a dolog, hogy az ajánlások elfogadásától számított 48 órára tűzhető ki az ajánlások reparációja, pótlása. Amint tegnap kijelentettem, kijelenteni ma is, hogy a teljes tényállás ón előttem még ma sem tiszta. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak ezt rossz néven venni, én azonban egyoldalú beállítást, amely nem kivizsgálás eredménye^ nem acceptálhatok való tényállásként. (Zaj.) Én feltételesen beszélek a dologról. Ha az a biró 12 órát tűzött ki az aláírások pótlására, akkor igenis súlyosan tévedett. (Szilágyi Lajos: Erről van szó! Kendben vagyunk!) Méltóztassanak megengedni, hogy nyugodtan levonhassam ebből a konzekvenciákat. Ez a kérdés érinti a képviselőválasztásnál a jelölés kérdését, mert ezzel tényleg üthetnek el a jelöléstől olyan egyént, aki egyébként a jelölésben résztvehetne. Egy ilyen sérelem esetén azonban a, házszabályok 71. §-a és a kúriai bíráskodásról szóló törvény értelmében csak azon az alapon kereshető orvoslás, hogy ez mint semmiségi ok a peticionálás alapjául jelöltetik meg. (Hegymegi-Kiss Pál: 1918: XVII. 160. és 161.! — Kállay Tamás: Ez a telefonszáma ! — Derültség.) Méltóztassék nyugodtan lenni, rátérek^ erre is. Amikor a törvény ezt, mint megtámadási alapot megjelöli és külön bíróság elé^ utalja, ezt nem céltalanul teszi, hanem alkotmánybiztositék okából utalja a bírálóbizottság hatáskörébe. És ez az alkotmánybiztositék igenis tiszteletben tartandó mindenki által, tiszteletben tartandó én általam is. Hogy miképen vélem elérni azt, hogy- eleget tegyek a megsértett jogrend helyreállításának és tiszteletben tartsam az alkotmányt is, azt majd leszek bátor kifejteni. (Halljuk! Halljuk!)
