Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

'Ä nemzetgyűlés 343. ülése 1924. Az egyezmény II. cikke lényegében a hágai nemzetközi perjogi egyezmény újbóli életbeléptetése azzal az eltéréssel, hogy a határozatok kikézbesítését kiterjeszti a gyámhatósági határozatokra is, ez tehát kiterjesztő ujaLb rendelkezés, amely a jogsegélyt intenzivebbé teszi. Az egyezmény III. cikke a hágai magánjogi vonatkozási! rendelkezések becikkelyezése: e tekintetben lényegesebb eltérések nincsenek. A IV. cikk részletesen szabályozza az ingó hagyaték kérdésére vonatkozó jogsegélyt. Ebből csak egy kérdést vagyok bátor kiemelni, még pedig azt, hogy ezáltal a két állam polgárainak kölcsönösen nagyobb biztosítékot nyújt, amennyiben a külföldi képviseletek közreműködési jogát biztosítja oly módon, hogy joguk van már meghozott határozatok ellen is, melyek a külügyi képviseletek meghallgatása nélkül jöttek létre, jogorvoslattal élni és kérni e határozatok megváltoztatását. Egyébként az ingó hagyatékra vonatkozó nemzetközi egyezmény irányelveiben megegyezik a Szerbiával még a háború előtt létesített egyezmény elveivei, valamint a Bulgáriával ugyancsak a háború előtt létesített és ezidőszerint is érvényben levő nemzetközi egyezmények irányelveivel. Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni. Elnök : Kivan valaki szólani ! (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, méltóztatnak-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, mely a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag Komániával kötött, 1924. évi április 18-án Bukarestben kelt becikkelyezéséről szól, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház a tövényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovics György jegyző: (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §-ait, valamint a 2. §-ban foglalt egyezmény szövegét, melyek észrevétel nélkül elfodadtatnak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során kívánok indítványt tenni. Az ülést őt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a pénzügyminister jelentésének (írom. 543.550) tárgyalása az 1911. évi VI. te. alapján állami monopólium tárgyát képező ásványolajra, földgázra és más ásványolajfélékre vonatkozó állami kutatási és bányászati jogoknak az idézett törvénycikk 4. §-a alapján a DArcy Expo rat ion Compagny Limited londoni cég által alapított Hungarian Oil Syndicate Limitedre, illetve az ez által alapítandó Brit-Magyar Ásványolaj és Földgáz Részvénytársaságra történt átruházása tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Az 1911. évi VI. te. 4. §-a felhatalmazza a pénzügyministert, hogy az ásványolaj félék és földgázok kutatásának meghatározott területre vonatkozó jogát másra átruházhatja, azonban ezen átruházásról mindenkor jelentést tartozik tenni a törvényhozásnak és az átruházás csak akkor válik évi november 27-én, csütörtökön. 461 jogérvényessé, ha az arra vonatkozó jelentést a törvényhozás tudomásul vette. Méltóztatnak tudni, hogy 1920 december 22-én az akkori nemzetgyűlés tudomásul vette az akkori pénzügyministernek azon jelentését, amellyel beterjesztette azt' az egyezményt és szerződést, amelyet 1920 október 20-án a »D'Arcy Exploration Compagny Limited« a »Hurgarian Oil Syndicate Limited« nevében kötött a Magyarország területén végrehajtandó földgáz és ásványolaj kutatásokra vonatkozólag. Ezen egyezmény és szerződés értelmében az angol érdekeltségnek kötelessége volt százezer font sterling összeget ezen kutatási célokra folyósítani és köteles volt az egyezmény 5. pontja értelmében az első évben Kurd és Budafapusztán két fúrást, a második évben további kettőt és a harmadik évben ^ további öt fúrást lemélyiteni. Megjegyezni kívánom, hogy a szerződés értelmében kötelezve volt a társaság még arra is, hogy ha a geológiai és geofizikai kutatások azt indokolnák, ugy Budapest környékén is öt mély fúrást tartozott volna végezni. Ezenkívül kötelezve volt arra is, hogy évente legalább három, 1: 75.000 méretarányú katonai térképlapnak megfelelő területet geologiailag felvegyen, a sík területen pedig évente 500 négyzetkilométer területet a báró Eötvös-féle torziós-inga segélyével megvizsgáljon. Ezen utóbbi geológiai és geofizikai munkálatoknak a szerződési kötelezettségen túlmenőleg is eleget tett a társaság, ellenben a fúrási kötelezettségének nem tett eleget azért, mert az első két fúrás távolról sem váltotta be azon reményeket, amelyeket a fúrások megkezdése előtt ugy a hazai, mint a külföldi kiváló geológusok azokhoz fűztek. Egyrészt nem jártak eredményes feltárással, másrészt sokkal nagyobb mélységre kellett lemélyiteni a fúrásokat, mint ahogy azt a szakértők gondolták volna. így a Budafa-pusztait 1735'5 méter mélységben fúrták le 1923 október hó végéig anélkül, hogy valami pozitív eredménnyel járt volna és még mindig az úgynevezett pontusi rétegekben mozogtak, a szarmatát pedig — ahol a termelésre érdemes gáz- és olajelőfordulásokat remélték — el sem érték. Nagy meglepetés volt ez annál is inkább, mert innen alig húsz kilométer távolságban a muraközi geológiai egységen már 120 méter mélységben van bőven olaj. A másik fúrás, a kurdi, épen az ellenkező végletet mutatja. Itt ugyanis 300 méter mélységben már kijutottak a felső pontusi rétegből és hiányzott az egész alsó pontusi, valamint a szarmata-rétegsorozat. Itt mindjárt a szarmata alatt fekvő úgynevezett grundi konglomerátumba kerültek. Bár ebben a sziklakemény kőzetekből álló konglomerátumban a fúrás csaknem leküzdhetetlen akadályokba ütközött, mégis folytatták a fúrást 623 méterig, mert egy olaj rétegnek esetleges előretörése nem látszott teljesen kizártnak. Tekintettel azonban arra, hogy a fúrás közben közben lényeges olajnyomokat nem találtak, a fúrást 1923 derekán abbahagyták. Az első két fúrás nemcsak hogy teljesen eredménytelen volt, de semmi olyan támpontot nem szolgáltatott, amelynek alapján további fúrásokat ki lehetett volna tűzni, épen ezért a szindikátus az eredeti egyezményben előirt harmadik furás-sorozatra haladékot kért a pénzügyministertől kellő időben, amelyet meg is kapott. Megállapitható tehát, hogy a furások tekintetében sem terheli felelősség a szindikátust. Megjegyzem, hogy a magyar kincstár által vezetett nagyhortobágyi mélyfúrás ezen szindikátusi időszakban szintén üzemben volt körülbelül 1100 méter mélységig, ez sem nyújtott azonban biztos támpontot a további fúrásra, és igy az is be lett szüntetve.