Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

A nemzetgyűlés 343. ülése 1924. megvan, a tankötelezettséget nyolc évre kiterjesszék, vagyis az iskolalátogatási kötelezettséget egészen a 14-ik életévig meghosszabbithassák. (Helyeslés.) Ezeknél talán még sokkal fontosabb az az intézkedés, amely csonka Magyarország elhanyagolt elemi iskola hálózatának kiépítését célozza. Mint méltóztatnak tudni, a régi Magyarországon az elemi iskolai oktatás szempontjából az Alföldön történt a legkevesebb gondoskodás. Igaz, hogy nagy nehézségek voltak a tanyai rendszer következtében a beiskoláztatás szempontjából, de ezek nem indokolhatják, hogy akkor, amikor ezek leküzdése az állam módjában állott, visszariasszák az illetékes tényezőket ezeknek leküzdésétől. (Ugy van! half elől.) Két év óta az egyházak, a kommunitások felhasználásával 1260 uj osztályt nyitottunk meg, tehát 1260 uj tanitói állást szerveztünk. 1260 uj hely létesült, ahol az elemi ismereteket tanitották. Ez azonban természetesen nem elég, ez csak a kezdet. Most feldolgoztuk statisztikailag az egész ország területét és azt állapitottuk meg, hogy ha nemcsak az elhanyagolt tanyai iskoláztatás kérdésével akarunk foglalkozni, hanem a városokban hiányzó iskolák kérdésével, a nem megfelelő épületek kicserélésével, uj iskolák építésével is, akkor körülbelül 3000 uj tanteremre van még szükség az 1260 uj osztályon kívül az országban. Jelenleg legfontosabb feladata a magyar közoktatásügynek ennek a 3000 uj tanteremnek létesítése. Ez a 3000 tanterem az én számitásom szerint 7 és Ve millió aranykoronába fog körülbelül kerülni, amihez természetesen a helyi érdekeltségeknek is hozzá kell járulniok. Én azt hiszem, hogy igy néhány éven belül ez a terv meg lesz valósitható. De, hogy e 3000 tanteremben a tanítók méltó és megfelelő munkát végezhessenek, ennek conditio sine qua non-ja, okvetlen előfeltétele az, hogy a magyar tanítóság az ő működéséhez méltó megbecsülésben is részesüljön. (Ugy van ! jobbfelől.) Másrészről pedig, hogy anyagiakban is nyújtsuk mindazt a magyar tanitóságnak, amit szegény, nehéz helyzetünkben nyújthatunk. A fizetési osztályokba való beosztások és a nyugdíjtörvény is jelenleg ezt a célt szolgálja. Én kérem tehát őszinte szivem egész melegével, karolja fel az egész nemzetgyűlés egyhangúlag a magyar tanitóság ezen jogos kérését és méltóztassék hozzájárulni e törvényjavaslathoz. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : A vitát bezárom. Az előadó ur kíván még szólani. Petrovácz Gyula előadó : Tisztelt Nemzetgyűlés! Esztergályos képviselő ur az én megjegyzésemet félreértette. Én t. i. csak figyelmeztettem arra, hogy a szónokló Kiss Menyhért képviselő ur beszédében azt a megjegyzést tette, hogy különös dolog, hogy amikor egy ilyen, a tanitóság szociális jólétére nagy kihatással bíró javaslatot tárgyalunk, akkor az egész szociáldemokrata párt tüntetőleg kivonult és tényleg akkor a szélsőbaloldali padokban egyetlenegy képviselő ur sem ült. (Rothenstein Mór : Csak nekünk nem szabad kimenni?) De azzal a mentalitással szemben, amellyel a képviselő ur ezt a nagy horderejű javaslatot csupán lépvesszőnek és gimplifogásra alkalmas javaslatnak minősiti, vitába komolyan nem bocsátkozhatom. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ami Kiss Menyhért képviselő urnák a székesfővárosi tanítókra vonatkozó megjegyzéseit illeti, — t. i. hogy ezek helyzetét egyáltalában évi november 27-én, csütörtökön. 459 1 nem látja biztositva—bátor vagyok megjegyezni, hogy ennek a törvényjavaslatnak főbb rendelkezéseit a minisztertanácsnak 1924. évi 7.000 M. E. számú, valamint 7.001. M. E. számú rendelete már részben életbeléptette a folyó év szeptember havában, és ebben a 3. pont erre vonatkozólag már határoz. Ez a 3. pont t. i. igy szól, hogy az olyan külön nyugdíjintézetek, felmentett iskolafenntartók nyugdíjintézetei, amelyek ezen nyugdíjintézettel a nyugellátás szempontjából viszonosságban vannak, kötelesek szabályzatukat legkésőbb 1924 október végéig a jelen rendeletben foglaltaknak megfelelően módositani. Itt tehát meg van az a rendelkezés, amely a székesfővárosi tanítóságra ezeket a rendelkezéseket egy későbbi hatállyal minden tekintetben életbe lépteti. Ezt a két megjegyzést voltam bátor tenni. Elnök: Szólásjoga senkinek sem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a tanítók, óvók és nem állami tanárok ellátásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a döntés a két határozati javaslat felett. Homonnay Tivadar képviselő ur két határozati javaslatot terjesztett elő. (Homonnay Tivadar: Szót kérek!) Tessék. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Minthogy a kormányzat részéről beterjesztett határozati javaslataimnak teljes honorálását láttam, mindkét határozati javaslatomat visszavonom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Mind a két határozati javaslat visszavonatván, ennek következtében felettük határozathozatal szüksége fenn nem forog. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, az első és második szakaszt, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a harmadik szakaszt). Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Petrovácz Gyula előadó: T. Nemzetgyűlés! Ezt a harmadik szakaszt a bizottsági tárgyalás folytán módosítottuk. Módosította a bizottság abban az értelemben, hogy a harmadik szakasz után az l-es jelzést elhagyva, a 2-es jelzésű bekezdést egészében törölte és ezzel lehetővé tette azt,« hogy a törvény szövegezésében az ellátást biztosító intézkedés azokra is vonatkozzék, akiknek nyugellátása 1923 július 30-ika előtt megkezdődött; ezzel egyetlen egy nyugdíjas sem marad tovább az 1872: XXX. törvénycikk szűkmarkú rendelkezéseinek hatálya alatt. E bizottsági határozat folytán van szerencsém mély tisztelettel itt is indítványozni, hogy a 3. § 2. bekezdése töröltessék, a szakasz elején pedig a zárj élben lévő l-es szám elhagyassék. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 3. § első bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2-ik bekezdéssel szemben áll az előadó urnák egy módosító inditványa. Ennek következtében a kérdést akként fogom feltenni, hogy a két ellentétben levő javaslatot szembeállítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az előadó ur módositó inditványával, igen, vagy nem ? (Nem !) Ha nem méltóztatnak elfogadni,