Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-342

A nemzetgyűlés 342. ülése 192Í szólások a baloldalon.) Csendet kérek, képvi­selő urak, a baloldalon is. (Farkas István: Ez az eljárás teszi tönkre az országot! — Urbanics Kálmán közbeszól.) Farkas István és Urbanics Kálmán képviselő urakat kérem, méltóztassa­nak csendben maradni. (Rothenstein Mór: Mi van a malacokkal? — Urbanics Kálmán: Mi­csoda malacokkal? — Szeder Ferenc: Majd megkérdezzük, bogy a román megszállás alatt mi volt a malacokkal!) Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pakots József: De nem perdöntő az sem, amit a belügyniinister ur az ajánlóiveket ille­tőleg a központi választmányra vonatkozólag mondott, hogy az hogyan határozott, hogy a törvénynek megfelelően tizenötnapi határ­időre tüzte-e ki a választást. (Zaj a jobbol­dalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. (Baross János: Várd meg, inig be­fejezik a pártkonferenciát! Azután folytasd!) Baross képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szeder Ferenc: Csizmadia egy kicsit elszólta magát! — Csizmadia András: Nem szóltam el magamat!) Csendet kérek, képviselő urak! Ha a képviselő urak tudnák, milyen hírt pertraktálnak a jobbolda­lon, nem szólnának. Szomorú hirt kaptak a képviselő urak! (Mozgás a baloldalon.) Pakots József: Bár az 50. § csakugyan azt tartalmazza, amit a minister ur mondott, az én értelmezésem lényegén ez még sem változtat. Ez az 50. $ teljesen igazat ad a minister urnák, de ha a 49. §-t komolyan, a józan értelem szerint akarom alkalmazni, azt máskép nem is lehet alkalmazni, mint ahogy én mondom. Ami azt illeti, hogy a kézhezvételt milyen minőségben gyakorolja a központi választmány, az elnöke utján-e vagy pedig, mint ülés,, nem szorul bő­vebb magyarázatra, hog;- az igazi kézhezvétel akkor van meg, amikor az egész plénum tudo­mást szerez erről az intézkedésről. De mindegy, minthogy ez a választójogi rendelet igy szö­geztetett meg, ahhoz nincs több hozzáfűzni valóm. Az sem perdöntő, ami az ajánlóivekre vo­natkozólag" állittatik, hogy mikor kapta a t % fő­szolgabíró az ajánlóiveket, előbb-e vagv utóbb. Ő előbb kapta, és 48 órával megelőzte a többi jelölteket. Ez sem perdöntő, mondom, csak jel­lemzi azt a módszert, ahogyan ez az egész vá­lasztás előkészíttetett, hogy már itt mutatkozik a választási biztos eljárásának egész szelleme. Elhatározták ugyanis, hogy ezt a mandátumot minden körülmények között megszerzik a kor­mánypárti jelöltnek. Azt mondta a belügyniinister ur, hogy az alkotmányjogi biztosítékok tiszteletbentartása a kisebbség érdeke. Engedelmet kérek, a több­ségnek viszont érdeke, hogy a törvényt tisz­teletben tartsa, és tartassa. És itt a kormányra hárul a legiőbb felelősség. Ne méltóztassék azt mondani, hogy mi alkotmányjogi biztosí­tékot veszélyeztető intézkedést provokálunk, amikor a törvény megsértetik és a kormány a törvénysértést nem torolja meg. Most az igazságügyminister ur válaszára van szerencsém felelni. (Baross János: Ne siess, ráérünk, várd meg, mig a konferenciát bevégzik!) Az igazságügyminister ur válaszára nézve észrevételem a következő. Azt mondja az igrazságügyniinister ur, hogy alkotmányjogsér­tés volná, ha valamilyen formában megsemmi­sittetnék a választást előkészítő eddigi eljárás, vagyis, ha uj jelölés Íratnék ki. Teljesen osz­tom ezt a felfogást; ez alkotmány jogsértés, de évi november hó 26-án, szerdán. 443 abban a tekintetben nagyon távol áll egymás­tól felfogásunk, hogy a minister ur a törvény­sértést magát nem akarja azonnal felügyeleti jogánál fogva megfelelően megtorolni, vagyis azt à birói személyt, aki eljárt, nem -kivánja fegyelmi vizsgálat alá vetni (Pesthy Pál igaz­ságügyminister: Kijelentettem, hogy kivá­nom!), csak akkor, ha a nemzetgyűlés bíráló ­bizottsága megállapította a törvénysértést. En­nek a kérdésnek utána szaladgálni és a repará ciót csak akkor tenni lehetővé, amikor erre nézve a nemzetgyűlés birálóbizottsága véle­ményt mond, ez nem felel meg az igazságnak és nem felel meg a törvényességnek. A minis­ter urnák, mint igazságügyministernek köte­lessége, hogy minden törvénysértést megaka­dályozzon, vagy ha nem tudja megakadá­lyozni, megtoroljon. Ezt a megtorlást nem te­heti függővé a nemzetgyűlés birálóbizottságú­nak állásfoglalásától, mert megtörténhetik az, hogy egyáltalán nem fognak petíciót benyúj­tani, s akkor nem adódik alkalom a bizottság állásfoglalására. (Egy hang a jobboldalon: Tessék kifogásolni!) De nem kifogásolják. Nem egyezik meg erkölcsi felfogásommal, törvény­tiszteletemmel, hogy egy ilyen súlyos alkot­mányjog- és törvénysértés ne orvosoltassék. És ha már alkotmányjogsértésről van szó, kér­dezem, nem súlyos alkotmányjogi sérelem-e az, hogy a nemzetgyűlésen olyan valaki legyen képviselő, aki ehhez a mandátumhoz nem tör­vényes utón jutott és kiszoiittassék onnan eset­leg olyan valaki más, akinek itt volna a helye, de nem jutott hozzá, hogy a választók ebben a tekintetben döntsenek. Épen azért a minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: A z igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: A t. inter­pelláló képviselő ur olyan törvénysértést pa­naszol, amelyet — mint válaszomban rámutat­tam — a házszabályok 71. §-a és a kúriai bí­ráskodásról szóló törvény is választásérvény­telenitési okként hoz fel. A t. képviselő ur azt kivánja tőlem, hogy annak ellenére, hogy e választásérvénytelenitési ok alapján megindí­tandó eljárás egy külön biróságra, a nemzet­gyűlés bírálóbizottságára van átruházva, indítsam meg a fegyelmi eljárást a törvényt megsértő biró ellen, mielőtt az eljárás a bíráló­bizottságnál lefolytattatnék, vagy pedig a pa­nasz beadására szánt idő eltelnék. Mit jelen­tene ez? Ez azt jelentené, hogy azt az eljárást, amelyet a házszabály, tehát egy alkotmányjogi biztosíték külön bíróságnak. _ a bírálóbizott­ságnak tart fenn, fegyelmi eljárás utján mel­lékvágányra tereljen át, nevezetesen a közigaz­gatási fegyelmi eljárás mellékvágányára. Ehhez én soha az alkotmány védelme érdeké­ben hozzá nem járulhatok. Vagy a bírálóbi­zottság határozatának kimondása, vagy pedig a panasz beadására szánt idő letelte után va­gyok csak hajlandó elrendelni a fegyelmi el­járást. (Baross János: És ha személyesen je­lentik be a fegyelmi kihágást?) Ha százszor személyesen jelentik is be, ezek a határidők engem kötnek, mert ezek biz­tosítják azt a magyar alkotmányt, melynek alapián a kéirviselő ur is, én is itt ülünk. Elnök: Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A képviselő ur eláll a szótól? Hegymegi-Kiss Pál: Igen! Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Az igaz­54*

Next

/
Thumbnails
Contents