Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. 37 kai élesebb és határozottabb, mint velünk magyarokkal szemben, ez a Németország- ezt már az elmúlt esztendben el tudta érni. A Lengyelországban lévő német kisebbségek kérdésében a Népszövetség intézkedett és a hágai állandó nemzetközi biróság igenis kimondotta, hogy a Lengyelországban élő német kisebbségek jogai megvédelmezendők. Lengyelországban egy angol férfiú vezetése alatt álló bizottság járja végig a német kisebbségi birtokokat és visszaadatja a jogtalanul elrabolt birtokokat tulajdonosaiknak, vagy ha felparcellázás vagy egyéb oknál fogva ez nem volna lehetséges, akkor teljes forgalmi áron megfizetteti azoknak az árát a tulajdonosoknak, vagyis teljes jóvátételt nyújt a jogtalanul megrabolt német kisebbségeknek. Kérdezem ezek után, miféle külpolitika az, amely négy esztendőn keresztül nem tudott odáig eljutni, hogy legalább jogos panaszaink érdemleges elbírálás tárgyává tétessenek 1 Micsoda szörnyű élhetetlenség, vagy tehetetlenség nyilvánul meg abban, hogy az elszakított részeken levő magyar kisebbség jogos és égbekiáltó sérelmeinek a Népszövetség előtt való tárgyalása vagy a hágai állandó választott biróság elé való terjesztése eddig még egyetlenegy esetben keresztülvihető nem volt! Emlékezzünk jól vissza, én még az elmúlt évben a túlsó oldalról a brüsszeli tárgyalással kapcsolatosan szintén interpelláltam volt, amely interpellációban az erdélyi optánsok birtokügye szerepelt, és ahol szintén a szerencsétlen és tehetetlen külpolitika megakadályozta az akkori panaszlókat abban, hogy ügyük a hágai választott biróság elé kerülhessen. Azóta más több, mint egy év telt el, és ebben a kérdésben, dacára annak, hogy precedensek vannak már, dacára annak, hogy épen ilyen külpolitikai kérdésekben a precedenseknek igen nagy jelentőségük van, a magyar kisebbségek kérdésében semmiféle lépés, semmiféle konkrétum, legalább a mi tudomásunk szerint nem történt ; pedig a sérelmek, amelyek a nemzeti kisebbségeket érik, csak halmozódnak ; halmozódnak különösen azóta, hogy a szanálási vita lezárult, hogy az a szerencsétlen törvényjavaslat törvényerőre emelkedett, és hog*y a magyar kisebbségekkel szemben most már; a szomszéd kisententebeli államok úgyszólván teljesen szabadkezet nyertek hódítási étvágyuk szabad kielégítésére. Erdélyben a földreformmal kapcsolatban most folynak mindenütt a harmadfokú tárgyalások, és ezeknek rendjén nemcsak hogy az eddig elkövetett igazságtalanságokat tudomásom szerint eddig sehol jóvá nem tették, hanem a még megmaradt csekély birtokrészeket is sorban kisajátítják és a harmadfokú, bukaresti legfőbb törvényszék a magyar birtokosokat utolsó hold földjükből is kiforgatja. Lengyelországban ma az a helyzet, hogy a német birtokosokat nemcsak hogy ujabban nem molesztálják, hanem a már meghozott, de még végre nem hajtott Ítéletek végrehajtását is felfüggesztették és —amint az előbb emiitettem — a legtöbb esetben kártalanítást is nyújtottak nekik. Ugyanakkor itt Magyarországon a magyar kisebbségekkel szemben az eddigi eljárás még fokozottabb mértékben, fokozottabb brutalitással és következetességgel vitetik keresztül. Itt felolvasom az egyik oláh közgazdasági lapnak, az Árgusnak kimutatását arról, hos'y az ily módon kisajátított birtokok után pedig mennyi váltságösszeget fizettek ki. Kiderül az Argus 1924 augusztus 1-i számából az, hogy a román királyság, az u. n. regál területén eddig váltságdíj fejében kifizettek 104,665.219 leit, Besszarábiában körülbelül 29 millió leit, Erdélyben pedig összesen 151 lei 54 bánit. (Felkiáltások jobbfelől : Gazság !) Ez azt jelenti, hogy nemcsak hogy kirabolják és kifosztják az erdélyi magyar birtokosokat, hanem az eddig elrabolt összes magyar birtokoknak váltságdija fejében mindössze 151 leit fizetett ki az oláh kormány. Ez az oláh kormány hivatalos kimutatása. Miután természetesen a magyar birtokosok ebben nem tudnak megnyugodni, és panaszaikkal fűt-fát ostromolnak az oláh kormány részéről most felállíttatott az a hüvelyprés, amellyel a magyarságot jogos panaszainak elejtésére akarják rábírni. Az oláh földművelésügyi minister kiadott egy rendeletet, amely szerint a vételárat, amely körülbelül a teljes érték 4—5%-ának felel meg, a végső szorultságukban lévő földbirtokosok felvehetik az esetben, ha nyilatkozatot írnak alá, amelyben kijelentik, hogy a vételárral meg vannak elégedve és az állammal szemben a kisajátításból származó minden követelésükről lemondanak. Az oláh kormány ezeket a praktikákat a magyar földbirtokosokkal szemben elsősorban azért folytatja, mert a békeszerződésnek van egy szakasza, és pedig a 239. §, amely a vegyes választott bíróságoknál lehetőséget nyújt bizonyos egyéni vagyonjogi sérelmek felpanaszolására. Parisban van megszervezve román-magyar relációban ez a vegyes biróság, amely elé az egyes kárvallottak a maguk egyéni ügyét előterjeszthetik. A román kormány ezeknek a nemzetközi pereknek tárgyalása alól akar kibújni akkor, amikor a magyar földbirtokosokat ilyen nyilatkozatok aláírására akarja kényszeríteni. Azt kell mondanom, hogy a vegyes választott bíróságoknak ilyen ügyekben való eljárását a magam szempontjából, a nemzet, szempontjából kielégítőnek nem tekinthetem. Nem látom a kérdést ezzel elintézettnek elsősorban azért, mert ezek a vegyes bíróságok csak egyesek által elébük terjesztett konkrét ügyekben, és pedig csupán vagyonjogi ügyekben dönthetnek, tehát elvi kérdéseket egyáltalán nem szabályozhatnak; de nem látom az ilyen vegyes bíróságok utján a kérdésnek kielégítő módon való rendezését azért sem, mert mindezekben az ügyekben az elévülés fenyeget s az esetleg még jogerősen le nem zárt földbirtok-ügyekben az elévülési határidő a vegyes bíróságoknál, amelyek a békeszerződés alapján ülnek össze, lejár, mielőtt jogerős ítéletet hozhattak volna ezekben az ügyekben. Számos egyén esik el igy még az egyéni panaszlás jogától is. T. Nemzetgyűlés! A hágai állandó nemzetközi biróság előtt való letárgyalása mindezeknek a kisebbségi kérdéseknek felfogásom szerint elsősorban és főleg azért fontos, mert ez a hágai állandó nemzetközi biróság eddigi gyakorlata folyamán tényleg bizonyságot tett arról, bogy van érzéke a nemzetközi igazságosság, a magántulajdon iránt, a békeszerződések és nemzetközi kötelezettségek becsületes végrehajtása iránt. A hágai állandó nemzetközi biróság múlt év — azt hiszem — szeptemberében épen a lengyelországi német kisebbségek ügyében, egy rendkívül kényes ügyben hozott ítéletével megmutatta, hogy tud igazságos, pártatlan, emberszerető és becsületes lenni, s épen ezért nekünk, magyaroknak, akik a Népszövetségben már annyiszor csalódtunk, (/