Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
24 A nemzetgyűlés 330. ülése 102Í. évi november hó 5-én, szerdán. van a lakásában, nem mer elmenni tanúskodni a háztulajdonos ellen, hanem mindenesetre a háztulajdonos javára megy el tanúskodni, ha egyáltalában elmegy, de az érdekelt lakó javára semmiesetre sem megy el tanúskodni. Ha továbbmegyünk ezen a nyomon, megállapíthatjuk azt is, hogy mindenütt, ha a szegény munkás áll szemben a háztulajdonossal és a között kell mérlegelni, hogy a munkás, vagy a háztulajdonos mond-e igazat, akkor, legalább az eddigi praxis szerint, a háztulajdonos szavahihetőségében inkább megbíztak, mint az egyszerű lakó szavahihetőségében. Minthogy tehát a visszaéléseknek e téren tág lehetőségük van, ezen az állapoton változtatni kellene. A másik eset, amikor ki lehet lakoltatni a lakót, az, ha a háztulajdonos fel- vagy lemenőágbeli rokonának van szüksége lakásra. Már megállapítottam, hogy a bíróságok sok esetben nem vizsgálják azt, és — őszintén megmondva — nem is vizsgálhatják, mert nem is tudják megállapítani, hiszen nagyon nehéz annak megállapítása, hogy hol van ilyen fel- vagy lemenőági rokon és sóit esetben teljesen elégséges az, ha a háztulajdonos azt mondja, neki a lakásra szüksége van azért, mert egy rokonát akarja ott elhelyezni, erre a bíróság a háztulajdonos bemondására már kimondja, hogy a lakót kitelepíti a lakásból, mert arra a háztulajdonosnak szüksége van. Itt is tág terük van a visszaéléseknek és ezek megakadályozására a népjóléti minister urnák módosítania kellene a lakásrendelet megfelelő pontjait. Van még egy eset, amelyben a lakót ki lehet tenni és ez az, ha, a hatóság megállapítja, hogy a lakás lakhatatlan. (Györki Imre: Itt van a legnagyobb visszaélés!) Budapesten sok ilyen lakás van, — én is sok ilyen lakást ismerek, — amelyről kimondták, hogy lakhatatlan, de a lakókat mégsem telepitik ki. Viszont ismerek olyan lakásokat, amelyekről kimondották, hogy lakhatatlanok, ez alapon a lakókat kirakták a mezőre, az utcára, a kapualjba. A háztulajdonos pedig két hónap alatt rendbehozatta a lakást és visszafogadta a lakhatatlan helyiségbe a lakót csak azért, hogy milliókat kapjon azért a lakásért, amelyet áruba bocsátott. Erre később még részletesen fogok kitérni és igazolni fogom, hogy mennyiért árulják Budapesten ós vidéken a lakásokat. (Maday Gyula: A föbérlők!) Mondhatom, hogy nagyon tág lehetőségük vari a visszaéléseknek ezen a téren is. , A legsúlyosabb kérdés azonban az, hogy a lakáshivatal örökösen küzködik a lakáshiánynyal, mert sokkal több családnak volna lakásra szüksége, mint amennyit a lakáshivatal rendelkezésükre bocsáthat. A lakásrendeletben azonban van egy rendelkezés, amely szerint minden háztulajdonos köteles a lakáshivatalnak bejelenteni a megüresedett lakásokat, kivéve az olyan házakat, amelyekre felmentés van érvényben. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a lakáshivatalnak ennek ellenére sem áll annyi lakás rendelkezésére, hogy a lakásra igényt tartó lakókat elhelyezhesse, és így a lakóik künn az utcán és a kapualjakban laknak. Lakások azonban vannak, Budapesten egész irodák állanak fenn, amelyek lakáskereskedéssel, lakásüzérkedéssel foglalkoznak. Ezek ^ az irodák magas lelépési díjért árulják a lakásokat. (Maday Gyula: De nem a háztulajdonosok, hanem a föbérlők! — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Azok is árulják!) Fel fogom olvasni az adatokat, amelyek bizonyítják, hogy azok; is árulják. De az mindegy. Nem az a fontos, hogy a háztulajdonosok árulják-o a lakásokat, vagy az ügynökök. Én csak arra akarok rámutatni, hogy Budapesten ezer és ezer lakás kapható, de a lakásügyi hivatalnak úgyszólván egy sem áll rendelkezésére, ellenben az ügynököknél meg lehet kapni azokat. Kíváncsi vagyok tehát, hogy miért nem gondoskodik a népjóléti minister,; ur arról, hogy a lakásrendeletnek ezt a részét szigorúan betartsák, hogy minden üresen maradt lakást bejelentsenek, hogy csak a lakásügyi hivatal rendelkezhessék a. szabad lakások felett, ne pedig egyének,, ügynökök, akik magas lelépési díj ellenében bocsátják áruba ezeket a lakásokat. A lakásügyi hivatal nem tud eljárni ezekben a dolgokban, mert ez nincs módjában és épen ezért teszem szóvá itt ezeket a dolgokat, hosry a népjóléti minister úr intézkedjék, akinek talán módjában lesz eljárni ezekben az ügyekben. Mindenki előtt tudott dolog az már, hogy pénzért lehet lakást kapni. Nagyon sajátságos, hogy ha valaki az utcasarkon .gyümölcsöt, cukorkát, újságot akar árulni, vagy cipőt tisztit, ehhez rendőrhatósági engedély kell, de ezeknek az ügynököknek, akik busás jövedelemre tesznek szert, bármilyen hatósági engedély nélkül szabad árusitaniok a lakásokat magas lelépési díj ellenében. Erről nem vesz tudomást senki, még a lakásügyi hivatal sem, s úgy látszik, a népjóléti minister urnák sincs erről tudomása. Itt van előttem egy vasárnapi lapszám, amelyben nem kevesebb, mint hetvenegy helyen hirdetnek lakásokat. Ez nem azt jelenti, hogy csak hetvenegy kiadó vagy eladó lakás van, mert ezeken a helyeken egész sorozat lakást hirdetnek. Van hirdetés, amelyben fel van sorolva, hol, hány szobás lakás eladó és mennyi a lakásoknak az ára. Sokkal több lakás eladó, mint ahány hirdetés van. Csak egy példát akarok felolvasni a sok közül (Olvassa): „Eladó lakások a főváros minden részében, igen nagy választékban kaphatók. Ha bárkinek lakásra van szüksége, azonnal keresse fel Connex, Váci-utca 20. II. 30., Lakások olcsón, azonnal eladók." Ha megnézzük az árakat, akkor látjuk, hogy szoba-konyhás lakás eladási ára 13 millió korona, kétszobás lakás 15 millió, a Krisztinavárosban 33 millió, a Horthy Miklós-úton 40 millió, a Krisztina-kőrúton 60 millió, a Kálvintéren 25 millió korona a kétszobás lakás. Négyszobás, alkovos lakás 60 millió, ötmillió, húszmillió, stb. Egész lakáshivatal hirdet itt. Egy nagy szoba és konyhából álló lakás, egyszobás lakás 16 millió korona, kétszobás lakás 30 millió korona, háromszobás lakás 30 millió korona, egy másik lakás 55 millió korona. Szóval taksálják a lakásokat és így bocsátják azokat áruba, bár a rendeletben benne van az, hogy mindenkinek be kell jelentenie az üresen maradt lakást, mert az ilyen lakások fölött csak a lakásügyi hivatal rendelkezik. Ugylátszik azonban, hogy ennek a rendelkezésnek senki sem tesz eleget. Arüha bocsátják a lakásokat a lakásügyi hivatal mellőzésével és így kersnek az illető urak magas összegeket, El kell mondanom még azt is, hogy egy ilyen lakásügyi ügynököt én is felkerestem, nem azért, mintha lakásra lett volna szükségem 1 , hanem azért, mert kíváncsi voltam arra, hogy mily módon dolgoznak ezek a lakásügynökök és milyen módon lehet általuk lakást « kapni. Vasárnap reggel megjelent a hirdetés a
