Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

298 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. zel a tanítói működést honorálják, lianem kizárólag, jagy legnagyobbrészt az Istentisztelet küíső fényének emelése szempontjából. Még azokról a kántori járandóságokról is, amelyeket akkor adományoztak az illető kántoroknak, amikor az a kántor már tanitói működést fejtett ki, beható vizsgálat alapján meg lehet állapítani, hogy ebből a célból, tehát az Istentiszteletek külső fényének emelése céljából adománj^oztatott a javadalom, lett lécrven az akár ház, akár valami szolgáltatás. (Úgy van ! balfelől.) Ezt a szempontot még a liberális kormányzat is respektálta. Nem számította be a tanitói fizetésbe a kántori járandóságokat oly mértékben, mint ahogy azt a keresztény kormányzat teszi. Ma az a helyzet, hogy oly mértékben számítják be a kántori járandóságot az egyes felekezeti kántoroknál a tanitói fizetésbe, hogy sok esetben a f kántor a tanitói tevékenységet is folytató kántorsága mellett nem jön rá anyagilag annyira, mint abban a községben működő és kántorságot nem folytató tanitótársa. Az értékelést teljesen uj alapon intézték el a kultuszkormányzat részéről és ez az értékelés ismétlem rendkivül szomorú anyagi helyzetbe döntötte a felekezeti kántorságot, mert az értékelés alapjául felvettek olyan szolgáltatásokat is, amelyek évtizedek óta nem folynak be (Zaj. — Halljuk! Halljuk!), továbbá nem tekintették azt a szempontot sem, hogy az idők viszontagságai sok tekintetben befolyással lehetnek e szolgáltatások és járandóságok teljesítésére. A rossz termés vagy pedig a tűzvész stb. a kántorok járandóságát nagyon megosökkenthetik, azokat a járandóságokat is, amelyek a kultuszministeri rendelkezés értelmében a jövedelembe felvétetnek. Tehát ezen járandóságoknak megszűnése vagy be nem szolgáltatása folytán határozottan hátrányb-an vannak az ugyanazon a községben működő tanitók mellett is a kántortanítók. Ezt pedig nem kívánhatja senki sem. Ez a legnagyobb méltánytalanság ezekkel a kántortanitokkal szemben, akik amint tudjuk egyik legnagyobb kulturmunkát végzik ebben az országban. Ez ellen a méltánytalanság ellen nekünk tiltakoznunk kell. Ha már azt az alapelvet talán nem valósíthatjuk meg momentán, a jelenlegi viszonyok között, hogy teljesen válasszák el a kántori jövedelmet a tanitói jövedelemtől, legalább azt kell kérnünk, hogy a régi jogállapotot t teremtse vissza a kultuszkormányzat olyan értelemben, hogy aranykoronában semmi tekintetben ne számíttassák be több a tanitói jövedelemből a kántori jövedelembe, mint amenynyit a régi törvényes összeirás alapján beszámítottak. Ez lehet az egyedül irányadó^ szempont s ezt a szempontot nekünk -respektálnunk kell. Ma beszámítjuk a kántori jövedelem legnagyobb részét a tanitói fizetésbe! Ez könyjogszokássá fejlődik és ennek nagyon szekulárációs színezete van. Jöhet egy olyan kormányzat, amely ezt a jogszokást alapelvnek fogja tekinteni, azután nem fogja már vitatni ennek a jövedelemnek eredetét, hanem egyszerűen minden különösebb megfontolás nélkül a kántori jövedelmet hozzácsapja a tanitói jövedelemhez. Mi lesz ennek a következménye f Az, hogy a felekezetek nem tudnak a kántori tevékenységre embert kapni, mert senki sem fog elmenni ingyen káiitorizálni, senki sem lesz hajlandó kántorságot vállalni akkor, mikor a jövedelem nemhogy több lenne, hanem legfeljebb évi november hó 19-én, szerdán. a tanitóéval lesz egyenlő vagy sok esetben még ennél is kevesebb. Épen ezen szempontok megfontolása alapján és ismétlem, ezen uj összeirás és egysegalap felvétele érdekében a következő interpellációt vagyok bátor a távollevő kultuszmin ister Tarhoz intézni (olvassa): „Minthogy a felekezeti kántorok járandóságainak a közoktatásügyi kormányzat által történt újraértékelése az illetőkre nézve rendkívül nagy anyagi sérelemmel jár, hajlandó-e a kultuszminister ur intézkedni az iránt, hogy a régi jogállapot alapján uj újraértékelés eszközöltessék?" (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Csik József! Csik József: Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt az interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő ur a legközelebbi interpellációs napon mondhassa ei interpellációját? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló ur? Petrovits György jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: A budapesti helyiérdekű vasutak eg-yes sérelmes intézkedései ügyében bejegyzett interpellációm tárgyában a tárgyalások folyamatban vannak; ezért kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpeil)ációs napon mondhassam el (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpeíláeiós napon mondhassa el? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Igen rövid ideig szándékozom a t. Ház idejét igénybe venni. (Helyeslés.) Egy égető kérdést akarok itt a nemzetgyűlés előtt tárgyalni s erre a kérdésre akarok a kormánytól megnyugtató választ kapni. A mezőgazdasági kamarák jelentéséből és egyéb jelentésekből, de saját tapasztalatunkból is meggyőződtünk arróÜ, hogy az idei őszi vetéseket igen nagy veszedelem fenyegeti. Nevezetesen mérhetetlen egérkárok és hesszeni légypusztitások mutatkoznak. Az az aggodalom merült fel, hogy az ország jövő esztendei kenyere veszedelemben van. Szeretném a kormány figyelmét felhívni arra, hogy ez ellen a veszedelem ellen óvintézkedéseket tegyen és pedig azért, mert ezek a természeti károk a ma már, ugy látszik, emberi erővel nem háríthatók el olyan irányban; hogy a megromlott, megkárosodott, elpusztított vetések helyett uj vetéseket lehessen eszközölni. Az idei termés máris nagyon megviselte az országot, máris nagyon fokozta a nyomort az, hogy a termés a normálison alul maradt. Azóta a t. kormány felszabadította a mezőgazdasági termeivények kivitelét. Az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy ami még rendelkezésre áll itthon, különösen őszi termés, mint búza és rozs, azt hamarosan kiviszik az országból, a jövő évben pedig nem terem elegendő mennyiség. A kormánynak tehát épen arra való tekintettel, mert a veszedelem máris mutatkozik, szerintem gondoskodni kell arról,