Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

2 96 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. Baross János képviselő íir észrevételeire a következőket vagyok bátor kijelenteni: Az a tény, hogy ebben a kérdésben az elnökség megállapodásra jutó üt megelőzőleg, bogy adandó legközelebbi alkalommal a maga álláspontját leszögezze. Szükség volt erré azért, mert ebben a kérdésben a legkülönbözőbb precedensek voltak tapasztalhatók, kialakulni azonban az a felfogás alakult ki, amelyet itt az előttem elnöklő alelnök ur szives volt enunciální. Ebben az enunciációban nem jogelkobzás foglaltatik, amennyiben ez a jog az 1848. évi III. te. 29. §-ában mint anyagi jog jelentkezik, amely alaki jog formájában a házszabályokba nem önthető. Nem akarok arra kitérni, hogy az 1848-as jog az interpellációkat mai formájukban még nem

1 ismerte s az 1867 óta létező házszabályokban soha helyet az 1848. évi törvénycikknek eme rendelkezése nem foglalt, hanem abban az interpellációs jog szabályoztak» tt; tehát valószínűnek látszik, hogy 1867 óta az a felfogás uralkodott, hogy az interpellációs joggal igenis az 1848. évi III. te. 29. §-ában lefektetett jogokat kívánták a házszabályokba átültetni. 1867 óta az országgyűlés képviselőháza egyetlen egy esetben sem élt az 1848. évi III. te. 29. §-ában lefektetett eme jogával. Az első eset az első nemzetgyűlés idejéből dotálódik. Az elnök enunciációjában tehát jogkonfiskálás nem foglaltatik, hanem egyéni jogként kivánja ezt a jövőben gyakoroltatni és olyan alaki formába önteni, amely kellő tájékoztatást nyújt az

r igen t. képviselő uraknak (Hegymegi-Kiss Pál: És a megokolást elő nem terjeszti!) Ami Baross János képviselő urnák az alelnök ur enunciációja és a magam november 6-ikán tett enunciációjára tett észrevételét illeti, amely szerint ezek között ellentétet lát, ebből csak az következtethető, hogy a képviselő ur nem ismerte teljes szövegében az előttem elnöklő alelnök ur nyilatkozatát és nem volt szives az én november 6-ikán tett nyilatkozatomnak teljes szövegét elolvasni. Oda csúcsosodott ki az elnökség álláspontja, hogy az interpelláció alkalmával a ministerek nem idézhetők 30 napon belül, hanem kötelességük teljesítésére szoríthatók 30 nap után, szóval akkor, midőn a házszabályokban előirt kötelezettségüknek eleget nem tettek. (Baross János: Ötven százalékos egyezség!) Ez kiviláglik az enunciációból, amely igy szólt: „de egyúttal biztosították számukra — t. i. a ministerek számára — azt a jogot, hogy nyilatkozatukat 30 napon belül tehetik meg. A ministerektől ezt a jogot az 1848. évi III. te. 29. §-ának nem megfelelő magyarázatával elvenni nem lehet". Ennélfogva nézetem szerint az emiitett törvényszakasz az interpellációkra, t. i. 30 napon belül, nem vonatkozhatik. Ami pedig az én november 6-iki enunciációmat illeti, az a következőképen szólt (olvassa): „A házszabályok 204. §-a egészen világosan szól. Sohasem merült fel kétsé^ aziránt, hogy a minister urak az interpellációkra 30 napon belül nyilatkozni kötelesek. Egész parlamentáris életünkben isrv értelmezték a házszabályoknak ezt a rendelkezését, ez az értelmezés vonul keresztül az egész parlamentáris életünkön. Ami az elnöknek ebbeli eljárását illeti, a házszabályok semmiféle módot nem nyújtanak arra, hogy az elnök a kormány tagjait az interpellációk megválaszolásária és azokra adandó nyilatkozatokra késztethesse, kötelezhesse. A 48-as törvényben van bizonyos gondoskodás — tehát nem a 30 napon belüli, évi november hó 19-én, szerdán. hanem a 30 napon túli kötelességteljesítés tekint tétében —, amely az erre való lehetőséget nem az elnöknek, hanem magának az országgyűlésnek, illetőleg az országgyűlés két házának, jelenleg: a nemzetgyűlésnek biztosítja". Ebből nyilvánvalóan Világos, hogy Baross János képviselő ur interpretálása nem volt helyes mert ezt a jogot nem homályosítja el az elnök enunciációja. hanem a leghatározottabban ^megállapítja és egyéni jogként biztosítja a képviselők részére nem 30 napon belül való érvényesítésére, hanem 30 napon túl való érvényesítésére. (Uffjj van! jobbfelől.) Ezeket kívántam felvilágrositásképen a képviselő urnák megjegyezni. (Helyeslés a .jobboldalon.) Farkas Tibor képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy mielőtt itt a vitát esetleg folytatnék, e^y kérdést kellene tisztázni, nehogy félreértések merüljenek föl. Azt hiszem, hog-y a házszabályok értelme igenis azt kivánja, hogy a minister az Interpellációnál jelen legyen. (Mozgás a jobboldalon.) Hoery ez következtethető a házszabályok szelleméből, mutatja az is, hogy a házszabályokban intézkedés yan arra, hogy a minister az interpellációra azonnal is válaszolhat. Egyáltalában az egész parlamentarizmusnak kijátszása ciZ cl szokás, hogy a ministerek az interpellációk elmondásánál nincsenek jelen. (Zaj. — Baross János: Ugy van. ez az igazság!) Ez tulajdonképen a dolog

1 lényege. Ha a ministerek az interpállác'iók elmondásánál jelen volnának, akkor igrenis házszabályszerü volna, hogy azonnal válaszolnak, vagy nem nyilatkoznak, vagy azt mondják, válaszukat 30 napon belül megadják. Akceptálom az elnöki enunciációnak azt a részét, hogy minlstert megidézni azért, hogy nyilatkozzék, nem lehet (Östör József: Ez a lényeg !), azonban ministeri megidézés azért, hogy a minister az interpellációnál ott legyen, igenis lehetséges és erre vonatkozóan az 1867-es házszabályok nem helyezték hatályon kívül az 1848. évi III. tcikk rendelkezését már csak azért sem, mert házszabállyal nem lehet törvényt hatályon kívül helyezni, (Ugy van! Ugy van! a balközépen és a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Ez't minden jogász tudja!) Nézetem szerint az elnöki enunciáció abban a részében, hogy az interpellációkra ez a megidézés semmi körülmények között nem vonatkozik, legalábbis félreértésekre adhat alkalmat és mint megnyugtató magyarázat el nem fogadható, mert mindig fenmarad az a kétely, hogy tulajdonképen házszabállyal akarjuk a törvényt hatályon kivül helyezni. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ' Elnök: Szakács Andor képviselő ur a házszabályokhoz kíván szólni. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! (Zaj) A magam részéről egy inditvánnyal járulok a t. Nemzetgyűlés plénuma elé. Baross János t. képviselőtársam szavaiból megdöbbenéssel értesültem arról, hogy egy^ érdemes magyar község gazdaközönségének érdekében ezelőtt két és fél esztendővel interpellációt intézett a kultuszminister úrhoz, minthogy r a közalapítványi alap Pilisszentkereszt község gazdáit az erdőből kiverte és állatállományuk elpusztult és ebben a tárgyban kért a kultuszminister túrtól sürgős intézkedést. (Zaj a baloldalon. — Graeffl Jenő: Nem idevaló! — Felkiáltások a baloldalon: Hát hova való! — Graeffl Jenő: A megyéhez!) Baross János t. képviselőtársam bejelentéséből megállapíthatja a Ház, hogy két és fél év előtt intézte interpellációját a kultuszminister úrhoz. Minthogy a mélyen t. el-