Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

22 14. nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi házszabályok alkalmazása tárgyában jegyzett be. örffy Imre képviselő ur azután ezt az elnöki inditványt módositotta és azt javasolta, hogy az ő indítványának megbeszélésére egy 33 tagú bizottság küldessék ki. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Ezt a Ház elnöke előttünk is, a ministerelnök ur jelenlétében is — és itt kénytelen vagyok az összes jelenlevő ellenzéki képviselő urakra is hivatkozni — az elnöki fogadóteremben történt tanácskozásunkon csakis ugy értelmezte, hogy Örffy Imre indítványainak keretén belül lehet azokat a házszabálymódositásokat tárgyalni. Én nem tudom, mit csinált és mit határozott tegnap a házezabályreviziós bizottság, azt azonban ^ megállapíthatom — öntsünk tiszta bort a pohárba —, hogy itt ugy mondta a Ház elnöke is s a ministerelnök ur is, hogy örffy Imre házszabálymódositó indítványát van joga ennek a bizottságnak tárgyalni. Tehát ha más történt, ha mást magyaráznak bele, akkor az nem felel meg annak a valóságnak, amelyet az ellenzéknek minden alkalommal beállítottak. (Ellentmondások jobbfelől. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Tessék a naplót elolvasni!) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani! (Gr, Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! A leghatározottabban visszautasitom a t. képviselő urnák az inszinuációját. Amikor én szószerint olvastam fel a naplót (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.), akkor nem én vagyok az, aki belemagyarázok valamit, hanem a t. képviselő ur akar valamit belemagyarázni. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani! (Rupert Rezső: A házszabályokhoz!) A képviselő urat a szó megilleti. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az elnök ur részéről az imént az hangzott el az elnöki székből, hogy az elnökségnek nincs módja és befolyása arra, hogy vájjon a bizottságokban a házszabályok megtartatnak-e, vagy nem. Én azt hiszem, hogT ez a kijelentés a házszabályokkal merev ellentétben van, mert hiszen hova fajulhatna el mindem ha lehetséges volna az, hogy a bizottságok saját gusztusuk szerint akképen alkalmazzák a házszabályokat, ahogyan akarják. Megtörténhetnék, hogy teljesen félretéve a házszabályokban megállapított formákat, tárgyalnának az egyes bizottságok (Egy hang jobbfelől: A bizottság elnöke felelős ezért!) s megtörténhetnék az is, hogy a bizottság elnöke ezekhez a házszabálysértésekhez hozzájárulna. Pedig méltóztatnak tudni, hogy minket akkor is kötnek a házszabályok, amikor a bizottságokban tárgyalunk. Megtörténhetnék pl., hogy az összeférhetetlenségi bizottság elnöke megengedné, hogy nyíltan szavazzanak. Ha értesül a Ház elnöke arról, hogy egyik vagy másik bizottságban a bizottság elnökének az elnézésével ilyen szabálytalanságok történnek ... (Gr. Hoyos Miksa: Semmiféle szabálytalanság nem történt! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Én nem tudom, hogy t. képviselőtársam ért-e engem, vagy nem, azt hiszem azonban, hogy nem értett meg (Gr. Hoyos Miksa: Nem lehet ezt megérteni!), mert én arról beszélek, hogy megtörténhetnének különféle házszabálysértések. (Zaj jobbfelől.) Elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen esetekben az elnöki álláspont niegállhasson és az elnök elzárkózzék az elől a kötelessége elől, hogy ha értesül esetleges flagráns házszabály-sértésekről, akkor azok ellen beavatkozzék. (Zaj jobbfelől.) évi november hó 5-én, szerdán* Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: Könnyű ezt a kérdést^ tisztázni, mert végeredményében minden házszabálykérdésbeu a Házat illeti meg a magyarázat joga. Az elnök akárhányszor a Házhoz fordul valamely házszabálymagyarázat ügyében. Különösen a múltban fordult ez elő, de megtörtént ebben az alkotmányos érában is. (Baross János: Hol az az alkotmányos éra?) Az elnöknek mégis csak módjának s jogának kell lennie erre és ezt a kötelességét is kell éreznie, ha netalán azt a tapasztalatot szerezné, hogy valamely bizottság felrúgva a házszabályokat, házszabályellenesen tárgyalta a dolgokat. (Felkiáltások jobbfelől: Tévedés!) Én azt hiszem, hogy csak az elnöki szék iránti tisztelet, az elnöki jog-ok teljességének megőrzése az, amit mi felszólalásunkban hangoztatunk, mert tényleg azt akarjuk, hogy amire az elnökség hivatva van, hogy t. i. a házszabályoknak őre legyen, ez a jogköre az elnökségnek a Házból kiküldött bizottságok munkájára is kiterjedjen. Mert akkor azt méltóztatnának itt hangoztatni, hogy az elnöknek esetleg nincs joga valamely házszabálysértéssel szemben (Felkiáltások jobbfelől: Nincs hát!) legalább interpretációért a Házhoz fordulni. (Egy hang jobbfelől: A Házhoz fordulhat!) A Háznak joga és kötelessége, hogy ha házszabálysértésekről értesül, ezeket szóvátegye, ha a bizottságokban követték is el azokat. Ami a házszabályokhoz való szólásomnak azt a másik részét illeti, amelyre a ministerelnök ur szíves volt válaszolná, én felszólalásomnak ezzel a részével nem is céloztam mást, mint tisztázni, kideriteni akartam azt, hogy Örffy Imre nyilatkozatával szemben mi az igaz_ ság. Én egész nyugalommal veszem tudomásul a t. ministerelnök ur nyilatkozatának azt a részét, amelyben e tekintetben autentikusan nyilatkozott. Megállapítását nem is lehet kéttségbevoni. Ha ő itt kijelentette, felelőssége mellett, hogy ez a két indítvány, amelyekről szó volt és amelyeknek eltérése eddig a sajtó szerint megvolt, azonos, ezt természetesen megnyugvással veszem tudomásul. Ez ellen nekem nem lehet kifogásom, mert hiszen csak ezt a kérdést akartam elintézni. Ami ebből a kérdésből még elintézetlen, az csak az, hogy Örffy Imre t. képviselőtársunk a maga részéről is tisztázza a dohgot, miért tette meg ezt a kijelentést, amikor azt mondotta, hogy: „eddig — t. i. a szavazásig —, csak hallgattam". (Nagy Vince: Ez nem privát dolog!) Minthogy ez nem privát dolog, minthogy ehhez közünk van nekünk, akik nem ellenőrizhetjük, hogy ott mi történik ... (Felkiáltások jobbfelől: Miért nem? — Gr. Hoyos Miksa: Tessék bejönni! Pikier ott volt! — Halász Móric: Nyilvános az ülés, mindenki ott lehet! — Szilágyi Lajos: Ott csak az álellenzékiek voltak! — Héjj Imre: Pikier ott volt! — Peyer Károly: Mint kibic! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: Én a magam részéről közérdekűnek tartom ezt, de közérdekű, azt hiszem, a t. kormány szempontjából is, hogy a kormánypárt egyik tagja ilyen módon valósággal kompromittálta azt a bizottságot. (Gr. Hoyos Miksa: Semmiesetre sem kompromittálta! Valószínűleg helytelenül irta az újság!) Elnök: Hoyos képviselő urat kérem

% méltóztassék csendben maradni, (Peyer Károly: Két újságban jelent meg, és nincs megcáfolva!) Peyer képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Rupert Rezső: T. képviselőtársam, olyan komoly helyről emeltetett ez a vád, amelyet