Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

284 A nemzetgyűlés 338. ülése 1921 Hebeït Ede jegyző": Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Az egy­eégespárt keretében a legutóbbi hónapokban egy mozgalmat észlelhettünk arra vonatkozó­lag-, hogy a párt agrárdemokrata része kife­jezze azokat a kívánságokat, amelyeket a kor­mánnyal szemben támaszt a földmives nép sé­relmeinek orvoslására nézve. Ezek a kivánsá­gok bizonyára teljes mértékben kimerítik azok­nak a panaszoknak és sérelmeknek összegét, amelyek alatt a földmives szegénység ez idő szerint Magyarországon senyved. Ebben a 16 pontban vannak olyan kívánságok, amelyek a mi földmives népünket közelebbről nem érin­tik, így pl. kivánság merült fel arra nézve, hogy a ministerek időnkint megjelenjenek a pártklubban. (Szilágyi Lajos: Régi képviselő ezen csak mosolyog!) Kivánság merült fel to­vábbá arra nézve, hogy a kormány szándékait és terveit előre közölje a többségi párt tagjai­val. (Szilágyi Lajos: Tisza István alatt nróbál­tak volna meg nem jelenni a pártban!) De más ilyen kivánságok is vannak, amelyeket abszo­lúte hidegen és közömbösen néz a nép, mert a párt belső életéhez semmi köze. A nép a párt és a kormány működésének konkrét eredményeire kíváncsi. "Vannak azonban ebben a 16 pontban olyan kivánságok, amelyeket én szintén nagy helyes­léssel és megértéssel kisértem, amely kivánsá­gok közül mezőgazdasági vonatkozásban pl. első helyen áll a földreform becsületes és gyors végrehajtásra nézve kifejezett, óhaj. (Halljuk! Halljuk! half elől.) Amellett kívánságot támasz­tott a párt agrárdemokrata része a kisüstre vo­natkozólag is, amely kívánságot valamennyien, akik a vidéki földmives nép helyzetével tisztá­ban vagyunk, szintén a magunkévá teszünk. Közbevetőleg legyen szabad itt megemlíte­nem azt, hogy azokat a képviselő urakat, akik ebben a nemzetgyűlésben a vidéki földmives nép képviselői és érdekkifejezői, a budapesti sajtóban állandóan viccelni szoktak a kisüst­tel, általában véve a fővárosi sajtó ugy állitja be a dolgot, hogy amikor a kisüst kérdése ke­rül előtérbe, akkor e kívánsággal egyik-másik képviselő ur talán a saját — mit tudom én —, szenvedélyét, vagy előszeretetét akarja ki­fejezésre juttatni a pálinka iránt. A magam részéről — aki nem vagyok csizmás ember, de szintén a földmives nép képviselője vagyok — szükségesnek tartom megállapítani, hogy a kisüstben egy igen fontos nemzetgazdasági ér­dek domborodik ki. Annak a vidéki földmives embernek, szőlősgazdának, kertésznek, általá­ban a termelőnek nem közömbös, ha^ gyümöl­csét, egyébként semmiképen nem értékesíthető gazdasági termékeit a kisüstön arannyá változ­tathatja át és e mellett a mellékterményekből még az állathizlalást is nagymértékben elő­segítheti. (Az elnöki széket Zsifvay Tibor foglalja el.) Erre vonatkozólag Csontos Imre t. képvi­selőtársam igen talpraesett nyilatkozatot kö­zölt valamelyik pesti újságban. _ Nyilatkozatá­nak minden szaA^a megfelelt a teljes tiszta igaz­ságnak. Ha én azokat a tapasztalatokat, amelyeket magam szereztem a földmives nép helvétet ille­tőleg, össze\ T etem a 16. pontban foglalt kíván­ságokkal, azt kell megállapítanom, hogy tisz­telt képviselőtársaim nem adtak konkrét kife­jezést minden panasznak és minden követelés­nek, amely a nép részéről jogosan támasztható a kormánnyal szemben. Amikor pl. a földbirj­évi november hó 19-én, szerdán, tokreformról beszélnek, azt mondják, hogy kösse le magát a kormány kifejezetten és hang­súlyozottan a földbirítokreform sürgős és ered­ményes végrehajtása mellett és tegye meg ez irányban az összes szükségesnek látszó intézke­déseket. (Baross János: Most hajtották ki a szentkeresztiek marháit a vallásalapitványi er­dőből, amikor száz évig ott legelhettek!) Végte­len szomorúsággal olvastam ezt a pontot. Hát az egységespárti képAaselőtársaim megítélése szerint is ott tartunk, hogy a kormánynak kü­lön is le kell magát kötni egy nagy szociális, gazdasági reform mellett, amelyről a törvény­hozás már két ízben törvényalkotással kinyilat­koztatta akaratát? (Drozdy Győző: Birót sem látott a községek felé! — Halász Mórié: Ez nem áll!) T. Nemzetgyűlés! Amikor olvassuk erre vonatkozólag a ministerelnök válaszát, amelyet az egységespárt értekezletén, október 24-én adott, amelyben azt mondja, hogy „amióta át­vette a föl dmivelésügyi tárcát, mint ideiglenes minister, behatóan foglalkozott ezzel a kérdés­sel és meggyőződött róla, hogy e kérdés — t. i. a földbirtokreform-kérdés — gyors és eredmé­nyes végrehajtása megfelelő eljárási és szerve­zeti reformmal megoldható", akkor igazán megdöbbenek és elszomorodom afelett, hogy a ministerelenök ur, a kormány elnöke egyáltalá­ban nem ismeri azt a temérdek panaszt, nehéz­séget és visszaélést, ami a földreform végrehaj­tása körül tapasztalható. Végtelenül sajnálom, hogy amikor az újsá­gok is rámutattak jelen interpellációm bizo­nyos jelentőségére, sem a fölmivelésügyi minis­ter ur, sem pedig a ministerelnök ur nem sza­kított magának időt arra, hogy itt a nemzet­gyűlésen megjelenjék és meghallgassa az én teljesen tárgyilagos panaszaimat, amelyeket politikai célokra egyáltalán nem akarok ki­használni. A ministerelnök ur nem követi Bánk bán példáját, aki még a legborzalmasabb egyéni gondjai között ife tudott magának időt szakítani, hogy Tiborc panaszait .meghallgassa. Hogyan állunk a földbirtokreform kérdé­sével, amely ma Magyarországnak mondhat­nám legégetőbb gazdasági, szociálpolitikai és társadalmi kérdései Azok után, amiket ebben a tárgyban Meskó Zoltán és Drozdy Győző t. képviselőtársaim a legutóbbi hónapokban itt elmondtak, amikor ifenaertették azokat a vég­telen nehézségeket és akadályokat, amelyeket a törvényes eljárás lefolytatása elé minden ol­dalról hengerítenek, én teljesen újfajta sérel­mekről és visszaélésekről vagyok köteles jelen­tést tenni a Nemzetgyűlésnek és ezekre fel­hívni a Nemzetgyűlés és a t. kormány figyel­mét. Drozdy Győző és Meskó Zoltán igen t. kép­viselőtársaim még arról panaszkodnak, hogy nem folytatják le annak rendje és módja sze­rint az eljárást. Meskó Zoltán igen t. képviselő­társam abban az emlékezetes interpellációjá­ban, amelyre való válaszként utolsó parlamenti felszólalását hallottuk ebben a Házban boldo­gult nagvatádi Szabó Istvánnak, elmondta, hogy kerületének községeiben két esztendő óta minden erőfeszítése mellett sem tudták a föld­birtoktörvényt végrehajtani, a megváltási el­járást lefolytatni. Én most már olyan stádiu­máról referálok a földreform végrehajtásának, ahol már megtörtént a földek kiosztása, ahol már birtokba helyezték a földmives népet, ahol már eljutottak addig a pontig, hogy a fizetségnek a megállapítására került sor. Én ismételten legalább tiz alkalommal elmondtam 1

Next

/
Thumbnails
Contents