Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
284 A nemzetgyűlés 338. ülése 1921 Hebeït Ede jegyző": Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Az egyeégespárt keretében a legutóbbi hónapokban egy mozgalmat észlelhettünk arra vonatkozólag-, hogy a párt agrárdemokrata része kifejezze azokat a kívánságokat, amelyeket a kormánnyal szemben támaszt a földmives nép sérelmeinek orvoslására nézve. Ezek a kivánságok bizonyára teljes mértékben kimerítik azoknak a panaszoknak és sérelmeknek összegét, amelyek alatt a földmives szegénység ez idő szerint Magyarországon senyved. Ebben a 16 pontban vannak olyan kívánságok, amelyek a mi földmives népünket közelebbről nem érintik, így pl. kivánság merült fel arra nézve, hogy a ministerek időnkint megjelenjenek a pártklubban. (Szilágyi Lajos: Régi képviselő ezen csak mosolyog!) Kivánság merült fel továbbá arra nézve, hogy a kormány szándékait és terveit előre közölje a többségi párt tagjaival. (Szilágyi Lajos: Tisza István alatt nróbáltak volna meg nem jelenni a pártban!) De más ilyen kivánságok is vannak, amelyeket abszolúte hidegen és közömbösen néz a nép, mert a párt belső életéhez semmi köze. A nép a párt és a kormány működésének konkrét eredményeire kíváncsi. "Vannak azonban ebben a 16 pontban olyan kivánságok, amelyeket én szintén nagy helyesléssel és megértéssel kisértem, amely kivánságok közül mezőgazdasági vonatkozásban pl. első helyen áll a földreform becsületes és gyors végrehajtásra nézve kifejezett, óhaj. (Halljuk! Halljuk! half elől.) Amellett kívánságot támasztott a párt agrárdemokrata része a kisüstre vonatkozólag is, amely kívánságot valamennyien, akik a vidéki földmives nép helyzetével tisztában vagyunk, szintén a magunkévá teszünk. Közbevetőleg legyen szabad itt megemlítenem azt, hogy azokat a képviselő urakat, akik ebben a nemzetgyűlésben a vidéki földmives nép képviselői és érdekkifejezői, a budapesti sajtóban állandóan viccelni szoktak a kisüsttel, általában véve a fővárosi sajtó ugy állitja be a dolgot, hogy amikor a kisüst kérdése kerül előtérbe, akkor e kívánsággal egyik-másik képviselő ur talán a saját — mit tudom én —, szenvedélyét, vagy előszeretetét akarja kifejezésre juttatni a pálinka iránt. A magam részéről — aki nem vagyok csizmás ember, de szintén a földmives nép képviselője vagyok — szükségesnek tartom megállapítani, hogy a kisüstben egy igen fontos nemzetgazdasági érdek domborodik ki. Annak a vidéki földmives embernek, szőlősgazdának, kertésznek, általában a termelőnek nem közömbös, ha^ gyümölcsét, egyébként semmiképen nem értékesíthető gazdasági termékeit a kisüstön arannyá változtathatja át és e mellett a mellékterményekből még az állathizlalást is nagymértékben elősegítheti. (Az elnöki széket Zsifvay Tibor foglalja el.) Erre vonatkozólag Csontos Imre t. képviselőtársam igen talpraesett nyilatkozatot közölt valamelyik pesti újságban. _ Nyilatkozatának minden szaA^a megfelelt a teljes tiszta igazságnak. Ha én azokat a tapasztalatokat, amelyeket magam szereztem a földmives nép helvétet illetőleg, össze\ T etem a 16. pontban foglalt kívánságokkal, azt kell megállapítanom, hogy tisztelt képviselőtársaim nem adtak konkrét kifejezést minden panasznak és minden követelésnek, amely a nép részéről jogosan támasztható a kormánnyal szemben. Amikor pl. a földbirjévi november hó 19-én, szerdán, tokreformról beszélnek, azt mondják, hogy kösse le magát a kormány kifejezetten és hangsúlyozottan a földbirítokreform sürgős és eredményes végrehajtása mellett és tegye meg ez irányban az összes szükségesnek látszó intézkedéseket. (Baross János: Most hajtották ki a szentkeresztiek marháit a vallásalapitványi erdőből, amikor száz évig ott legelhettek!) Végtelen szomorúsággal olvastam ezt a pontot. Hát az egységespárti képAaselőtársaim megítélése szerint is ott tartunk, hogy a kormánynak külön is le kell magát kötni egy nagy szociális, gazdasági reform mellett, amelyről a törvényhozás már két ízben törvényalkotással kinyilatkoztatta akaratát? (Drozdy Győző: Birót sem látott a községek felé! — Halász Mórié: Ez nem áll!) T. Nemzetgyűlés! Amikor olvassuk erre vonatkozólag a ministerelnök válaszát, amelyet az egységespárt értekezletén, október 24-én adott, amelyben azt mondja, hogy „amióta átvette a föl dmivelésügyi tárcát, mint ideiglenes minister, behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és meggyőződött róla, hogy e kérdés — t. i. a földbirtokreform-kérdés — gyors és eredményes végrehajtása megfelelő eljárási és szervezeti reformmal megoldható", akkor igazán megdöbbenek és elszomorodom afelett, hogy a ministerelenök ur, a kormány elnöke egyáltalában nem ismeri azt a temérdek panaszt, nehézséget és visszaélést, ami a földreform végrehajtása körül tapasztalható. Végtelenül sajnálom, hogy amikor az újságok is rámutattak jelen interpellációm bizonyos jelentőségére, sem a fölmivelésügyi minister ur, sem pedig a ministerelnök ur nem szakított magának időt arra, hogy itt a nemzetgyűlésen megjelenjék és meghallgassa az én teljesen tárgyilagos panaszaimat, amelyeket politikai célokra egyáltalán nem akarok kihasználni. A ministerelnök ur nem követi Bánk bán példáját, aki még a legborzalmasabb egyéni gondjai között ife tudott magának időt szakítani, hogy Tiborc panaszait .meghallgassa. Hogyan állunk a földbirtokreform kérdésével, amely ma Magyarországnak mondhatnám legégetőbb gazdasági, szociálpolitikai és társadalmi kérdései Azok után, amiket ebben a tárgyban Meskó Zoltán és Drozdy Győző t. képviselőtársaim a legutóbbi hónapokban itt elmondtak, amikor ifenaertették azokat a végtelen nehézségeket és akadályokat, amelyeket a törvényes eljárás lefolytatása elé minden oldalról hengerítenek, én teljesen újfajta sérelmekről és visszaélésekről vagyok köteles jelentést tenni a Nemzetgyűlésnek és ezekre felhívni a Nemzetgyűlés és a t. kormány figyelmét. Drozdy Győző és Meskó Zoltán igen t. képviselőtársaim még arról panaszkodnak, hogy nem folytatják le annak rendje és módja szerint az eljárást. Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam abban az emlékezetes interpellációjában, amelyre való válaszként utolsó parlamenti felszólalását hallottuk ebben a Házban boldogult nagvatádi Szabó Istvánnak, elmondta, hogy kerületének községeiben két esztendő óta minden erőfeszítése mellett sem tudták a földbirtoktörvényt végrehajtani, a megváltási eljárást lefolytatni. Én most már olyan stádiumáról referálok a földreform végrehajtásának, ahol már megtörtént a földek kiosztása, ahol már birtokba helyezték a földmives népet, ahol már eljutottak addig a pontig, hogy a fizetségnek a megállapítására került sor. Én ismételten legalább tiz alkalommal elmondtam 1
