Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

Í78 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. Minthogy azonban a testületek és intézmények képviselői — nagyon helyesen jegyezték meg szociáldemokrata képviselőtársaim — nem élvezhetnek privilégiumokat, ebben a felfogásban teljesen osztozom, és ebből a szempontból kiindulva szükségesnek tartom, hogy ha a főváros lakosságával, választóival szemben alkalmaztatik az a princípium, hogy mindenkinek hatévi helybenlakással kell rendelkeznie s ezenkívül egyéb követelményeknek is meg kell felelnie annak akinek választójoga van, akkor a választójogi követelmények ezeknek a testületeknek ama tagjaira is érvénnyel bÍrjanak, akik helyet akarnak foglalni ebben a törvényhatósági életben. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy ezeket a delegáltakra is alkalmazzák. Ennek következtében a magam részéről azt indítványozom, hogy a 13. § tizenkettedik bekezdésében három helyen méltóztassék bevenni a következő szavakat: „és ott községi választójoggal biró". Ez a bekezdés tehát a kö' vetkezőképen hangzanék (olvassa): „Az első bekezdés a—f) pontjában emiitett testületek mindegyike — budapesti és ott községi választójoggal biró tagjai (póttagjai) közül — négyszer annyi jelöltet hoz javaslatba, mint ahány tag a testület kebeléből kinevezés alá esik. A g) és h) pontban felsorolt intézmények mindegyike Budapesten lakó és ott községi választójoggal biró tagjai közül egy-egy jelöltet, az i) pont alatt megjelölt intézmény pedig ugyancsak Budapesten lakó és ott községi választójoggal biró tagjai közül négy jelöltet hoz javaslatba." Az egyenlőség elvénél fogva ezt feltétlenül szükségesnek tartom, mert igy tényleg olyan emberek foglalnak majd helyet a fővárosi törvényhatóságban, akik a főváros érdekeivel soha ellenkezésbe nem jöhetnek. A t. képviselő uraknak azt méltóztatott kifogásolni, hogy túlsók ez a négyszer annyi jelölt. Én csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy mivel épen az ilyen testületek képviselői között nagyon gyakran fordul elő változás — mert azok bármely oknál fogva, akár személyes ellentétek folytán lemondanak —, lehetetlennek tartanám, hogy mindannyiszor egy-egy uj választás rendeltessék el, mert hiszen egy későbbi szakasz — nagyon helyesen — intézkedik arra nézve, hogy ha valaki lemond, annak helyébe a többi megválasztott, illetőleg kijelölt tizenhat tag közül történjék a kinevezés. Én tehát ebből a, szempontból szükségesnek tartom, hogy a javaslat eredeti szövege fogadtassék el, amennyiben tényleg abban a bizonyos többszöri jelöltségben nem látok semmiféle olyan indokot, amely miatt dehonesztálónak kellene tartani valakire nézve, hogy a kormányzó nem X-et, hanem Y-t nevezi ki, mert épugy rákerülhet a sor X-re, hogyha Y le fog mondani a mandátumáról. Kérem, méltóztassék ezt a szakaszt ezzel a módosítással elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Már az általános vita során voltam bátor jelezni, hogy én a magam részéről a szociáldemokrata pártnak azt a kívánságát, hogy a kinevezett tagok közé a szakszervezeti tanácsnak képviselőit vegyük be, készséggel elfogadom és akceptálom. De már akkor jeleztem, hogy amennyiben a nemzetgyűlés ezt a javaslatot elfogadja, akkor egész természetesnek találom, hogy a szociáldemokrata szakszervezeti tanács mellett a keresztényszocialista szakszervezet, vagyis a keresztény és nemzeti alapon szervezett munkásságnak képviselői is ugyanezen jogon helyet kapjanak a kinevezettek között. Épen azért az elmondottak alapján van szerencsém a t. Nemzetgyűlés elé egy javaslatot terjeszteni, amely szerint a 13. § j) pontjául kérem a következőket felvenni (olvassa): „A keresztényszocialista országos szakszervezeti tanács három tagja". Bizom abban, hogy a nemzetgyűlés az egyenlő elbánás alapján javaslatomat elfogadja. Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Szabó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Anélkül, hogy a Gyógyszerészeti Kamara képviselete tekintetében érdemileg nyilatkoznám, a helyesebb szövegezés szempontjából Gaál Endre t. képviselőtársam javaslatát vagyok bátor a következőkben előterjeszteni (olvassa): „A Budapesti Orvosi Kamarának jelöltjei közül két tagot, a Budapesti Gyógyszerészeti Kamara jelöltjei közül egy tagot, illetőleg e kamarák megalakulásáig az Országos Orvosi Szövetség budapesti fiókjának, illetőleg a Budapesti Orvosi Kamarának jelöltjei közül három tagot". Ez jönne az e) pont helyébe. (Propper Sándor: Most már aztán egészen érthetetlen!) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következikl Petrovits György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! A 13. §-hoz nem politikai szempontból kívánok hozzászólni, amelyeket a t. előtem szóló képviselő urak már kifejtettek és amelyek saját pártom megbízásából Csilléry András t. képviselőtársam fejtett ki a nemzetgyűlés előtt. Aki a képviselőtestületek struktúráját, _ belső rendszerét ismeri,, rögtön helyeseim fogja azt, hogy ezt a szakaszt nem politikai súly szempontjából keil értékelni. A politikai súly egészen máshol van egy képviselőtestületben, a politikai súlyt az a 20 ur, aki e szakasz alapján be fog kerülni a képviselőtestületbe, egyáltalában nem fogja bántani, nem fogja befolyásolni. Ezek rendszerint megállapodott korú, öregebb urak, akiket a kar érdemesnek tart arra, hogy a képviselőtestületbe delegálja őket, ezek az élelmedett urak nem akarnak majd részt venni a politikai harcokban, a politikai küzdelmekben, ezek nem fogják befolyásolni a képviselőtestület politikai súlyát és politikai állásfoglalását. Azok a t. képviselő urak tehát, akik ezt a paragrafust csak a politikai elfogultság szemüvegén át bírálták, tévednek. A politikai súly a választójogon van, a mai pártok küzdelmein, de semmiesetre sincs ezen a 13. §-on (Propper Sándor: A névjegyzéken !), mert ez a 13. § egészen mást akar biztosítani a képviselőtestületben. Ez ^ a szakasz a szakszerűséget akarja behozni a képviselőtestületbe. Már vot alkalmam utalni arra (Propper Sándor: Tapasztalati alapon! ^— Halljuk! Halljuk!), hogy csak az ügy érdekét, a város érdekét nézem, amikor olyan institúciókat szeretnék látni az alkotmányos életben, amelyek bizonyos maradandóságot jelentenek. Azok a mélyen tisztelt urak, akik most olyan ambícióval telten törekszenek a képviselőtestületekbe, be fokják látni, hogy a bizottságokban ^ rendkívül nagy jelentőségű a szakszerűség kérdése, mert az a 85 üzem, amellyel a székesfőváros rendelkezik, és egyéb kérdések vagy jogi tapasztalatokat, vagy műszaki tapasztalatokat igényelnek és majd a tárgyalásnál méltóztatnak látni, hogy, a szakszerűséget egyes bizottságokban a város